Kyuss, Red Fang, Isten Háta Mögött, Down, Karma To Burn, Kylesa, számomra mind alap stoner banda. Ezek azok, amikre azt lehet szerintem mondani, hogy IGEN eredetiek, és kegyetlen ütősek. Bóklászom a neten, nézem a youtube videókat, amikor egyszer csak felugrik egy kis ablak, ezzel a szöveggel „ Be sz@rsz, hallgasd meg! MOST!”
Eléggé fontos üzenetnek tűnt, tehát kattintottam is egyből. Jött az a bizonyos érzés, hogy „WÁOOOOOW” Bizony, ez a Stoned Jesus.
Miközben már hallgattam a zenekar második Seven Thunders Roar című albumát, olvastam a sok hasznos infót is a srácoktól. Vágod, ezek UKRÁNOK! Totál meglepődtem az egészen, hogy ennyire jó stoner muzsikát, (amit valljuk be főleg inkább Amerikában tolnak), egy ennyire közeli nem igazán sivatagias éghajlattal rendelkező országból jön. Következő teendő nem más, mint azonnal LIKE gomb erős megnyomása, és üzenet a zenekarnak. Úgy is, ha már szomszédok vagyunk, akkor….
A hangzás eléggé faja. Nem mocskos, de nem is full tiszta. Amitől meg totál leesett az állam az a borító. Ez az indián fej, rajta a kicsi erdővel, és állatokkal az, valami eszméletlen hangulatos. Maga az album összesen öt számból áll, ami harminckilenc perc, de hidd el. Bőven elég, ez pont így a jó. Bright Like The Morning nyitó, még a tenger parton ér minket. Mondhatni ez még szellősebb darab is, de mondjuk a gitárszóló ebben a számban, kimondottan zseniális és eszméletlen mennyire együtt van a basszus, és a dob is. Vadim dobolása, amúgy is nagyon bejön, pont az ilyen elemeket szeretem hallani/használni a zenékben.
Az Electric Mistress nekem kicsit olyan kicsit old school rock-doom, de ez semmit nem ront az értékéből, sőt csak hozzá tenni tud. Indian címmel ismerhetjük meg a legrövidebb, és legpattogósabb számot. Érdekes, amúgy, hogy ez is ötperces. Igazi torzított gitárok, és megtudhatjuk milyen is egy indián. Aztán a szám vége felé jönnek azok az igazi zsír, király kiállások, váltások, amiktől totál padlót fogtam. Igor, hangja első hallgatásra fura lehet, nekem is az volt, de aztán…. Jön a híres I’m The Mountain, aminek a nyitó akusztikus témája teljesen magával ragad, és olyan érzésünk lehet, mintha a hegy lábánál lennénk. Az avarral telített erdőben. Még pont kellemes az idő, és előtted az a hatalmas hegy, amit mindjárt megmászol, és tudod, hogy felérsz a csúcsra, ha törik, ha szakad. Mellesleg itt mutatja meg Igor barátunk az igazi hangját, ahogy ordítja, hogy „ I’m the mountaiiiiiiiin” az valami, valami… ahhhh szavakat se találok rá.
Ebben a dalban tényleg megtalálható minden, ami stoner-space-progresszív, vagyis ami egyedi. Tipikusan az az érzésed van a szám második felében, hogy zúzni kell! Rázni a fejedet, és kiengedni minden felesleges energiát. Aztán megérkezünk a hegy tetejére. A klipes Stromy Monday, a tökéletes levezetése ennek a hosszú utazásnak. Mondjuk a videoban eléggé furán hat Sid (basszusgitáros) mozgása. Meg úgy alapból, egy stoner banda, miért van a havas hegyekben? De nem számít. Jó ez így, ahogy van, és nagyon jól sikerül megteremteni azt a bizonyos hangulatot is.
A Stoned Jesus-t csak ajánlani tudom mindenkinek, aki kicsit is bírja a stoner-t. Ha meg, nem akkor is! Kövessétek őket a FACEBOOK-on, és szeretném, ha üzenetek dömpingének hála minél előbb jönnek majd Budapestre játszani. Addig meg mindenki találja meg magában a hegyet.
