Amikor hallok valamit, ami lenyűgöz, mindig elfog az irigység, és elkezdek kukacoskodni, hogy itt meg ott nem jó, ezért meg azért. Ez főleg akkor jön elő, ha ismerősök zenéjéről van szó. Meglehet kövezni, de szerintem más is van úgy vele, hogy „basszus ez a riff, ez a téma, ez a sor ANNYIRA JÓ”. Aztán ilyenkor kezded el fúrni az anyagot, hogy innen meg onnan van ez a nyúlás, meg az a nyúlás. Szerintem, van némi sütni valóm, így hamar rájövök általában ilyenkor, hogy nem kell irigykedni, hanem inkább büszkének lenni, hogy „igen, én ismerem őket”
A Scarify-vel is így voltam. Vicces, hogy a régi kisgyerekek, akik a telepen lógtak felnőttek lassan, de biztosan és ráadásul nem is alkotnak rossz zenét. Sőt mi több….

Most jelent meg nemrég a Keserű névre hallgató hat számos EP-jük a srácoknak, és igen. A hat szám kicsivel több, mint negyedórán át ragad ki a hétköznapi világodból. Ez a tizenöt perc pontosan olyan, mint a metrózás. Rövid, de még is egy másik világba kalauzol el. Mindig így voltam a metróval, hogy az egy kicsit „futurisztikus”. Tudod, nem egy sima busz, vagy villamos. A Duna alatt átcikázva olyan különleges hangulata van az egésznek. Na, de vissza az anyaghoz. Ha be kéne skatulyáznom a cuccot, akkor az alter-stoner-progressive metal jelzőket használnám. Ritka az, hogy egy magyar zenekar magyarul ilyen színvonalas szövegeket adjon ki a keze alól. Ezért max elismerés Levinek, mert, ha csiszolja még ezt egy kicsit, akkor simán lehet az új Egyedi Peti, ebből is adódik, hogy éreztem egy jó adag Óriás hatását a zenében. Illetve elsőre nekem az ugrott be rokon bandaként. Aztán persze érzek egy-két helyen egy adag Protest The Hero-t is, ami nekem annyira nem szimpatikus, ami néhol nem is rossz, de annyira nem erőltetném. A Füsttől Ordibáló Szobák II.-től totál kivagyok. Ha ezt ma nem hallgattam meg tízszer, akkor egyszer sem. A refrén második hallgatás után a fülembe mászott. Csak hát pont ebben a rohadt jó számban van egy irtózatos break down is, amivel erősen küzdök. Ha nem lenne, akkor egyáltalán nem hiányozna, így viszont… Ellenben marha feelinges szólót hoztak itt össze a srácok, le a kalappal Bence előtt is, mert tényleg megvan a hangulata a cuccnak. A Mindig Téged Néz kicsit IHM Palikás affektálósabb anyag, ami egy vastag hangzású basszus résszel kezdődik. Mondhatni, hogy ez a lightosabb dalocska a kiadványon. Amit viszont nem nagyon tudtam hova rakni, az a Fázási Kényszer. Ez olyan kis tölteék cucc, amire megint csak nem volt szükség szerintem. Enter Shikari-nak okés ez a cucc, de szerintem egy ilyen kiadványról lehagyható volt.

A kis hangulattörés után jön a záró tétel, ami az Álomhajcsár címet viseli. Kinek nincsenek szép nyári emlékei? Ki nem érezte már azt egy ilyen hidegebb őszi napon, hogy a francnak sincs kedve felkelnie, inkább lenne megint nyár, és negyven fok. Zeneileg ez is az elborultabb progos metal vonalat viszi tovább, eléggé faján.

Nos, a borítóról sokat nem szeretnék beszélni, mert nekem nem tetszik. Bocs srácok, de a piranha nekem alapból nem jön be, azzal a csikkel meg… Nem az én világom egyszerűen. Az anyag a JawBreaker stúdióban készült, és igen csak szép munkát végeztek az anyagon. Ezt szeretem, amikor nincs kapkodás, rohanás, hogy minél előbb sztárok lehessünk. Látszik, hogy volt foglalkozva az anyaggal, és igen jól meg is szólal ennek köszönhetően.

Konklúzió: Ügyesek a srácok, érdekel is, hogy mit fognak alkotni. Több van bennük az tuti, ezt az anyagot meg nevezzük egy kisebb ugródeszkának. Nincs még meg a totál kiforrott stílus, de szerintem ezen a magyar alter-rock vonalon simán ott lehetnek egy három- négy év múlva a szuper underground arcok között (nekem ilyen az Óriás, IHM, Twin Cobra, Urania stb.)

HA kíváncsiak vagytok rájuk, akkor ITT csekkolhatjátok a szitut, sőt akár INGYEN le is tölthetik az anyagot!