Szégyen, nem szégyen, nekem annak idején a Cradle of Filth mutatta meg az utat a black metal felé. Emiatt lehetnék akár minden Cradle cuccot habzsoló fanboy, de a Midian utáni albumaik egyszerűen nem tudnak lekötni. Az utóbbi tíz évben, tehát az legutóbbi 5 albumot, talán egyszer-egyszer ha hallottam. Így aztán baromira megörültem, amikor bejelentették a Midnight in the Labyrinth-et, ami az első 3-4 album (attól függően hogy a V Empire albumnak számoljuk-e) nótáinak a orkesztrális/szimfonikus feldolgozása. Mivel a zenéjükben alapból benne volt ez a véna, sőt, leginkább ez az erősségük, előre láthatóan minimum tűrhető végeredmény kell szülessen, pláne ha olyan kurvajó albumokról dolgoznak fel nótákat mint a Dusk... and Her Embrace vagy Cruelty and the Beast.