RockStation

Ha szeretsz vajon mi?: Narrows @ Dürer Kert, 2013.04.23.

2013. április 24. - Ernő Hellacopter

Narrows1.jpg

Hobbiból csinálok egy zenekart. Bár van polgári állásom, azt sem tudom, hol keressem a segglyukam, de nekivágok az új lemezemmel a turnénak. Összeszedem a haverokat. Ryan-t a szomszédból, Robot San-Diegoból, Samet New Yorkból, és Jodie-t Londonból. Eddig sima. Beülök a tetves buszba, és körbefurikázom Európát. Bár a számító köcsögök csak akkor mennek erre a Budapest nevű lepraterepre, ha nagyon kell a suska, én azért bevállalom. Van ez a Hegyi Balázs nevű gyerek, az agyamra megy már a nyavalygással, és kész vagyok kemény zöldhasút is adni, csak hogy csituljon végre. Szóval elmegyek én és a haverok a Dürer kicsibe. Nem számítok fergeteges bulira, tudom hol a helyem a táplálékláncban. Bár a Botch-csal letettem a névjegyem, de hol van már a tavalyi hó. Rob is megjárta már a mennyet és a poklot az Unbroken-nal, ha érted mire gondolok. Ryan-nek konkrét emlékei is vannak Budapestről, azt mondja, hogy amikor a These Arms Are Snakes-szel itt járt, egész rendes népeket talált erre. Jodie és Sam meg mindig ott van velünk, ugye... (Fotók: Narrows facebook)

Narrows2.jpg

Van két helyi előzenekarunk, jó srácok, rendesek és szeretnek minket. Ügyesek, feszesek, zajosak és elhivatottnak tűnnek. Persze rájuk sem sokan kíváncsiak, inkább mindenki a hülye soccert bambulja, ők tudják. Hiába, nem könnyű szakma a miénk. Ha nem a Knockin On Heavens Doort vagy az Enter Sandmen-t nyomjuk, a kutyát sem érdekeljük. Azért itt vagyunk, és szívünket, lelkünket kitesszük ezeknek a srácoknak, mert tudjuk, hogy aki itt van, az ITT VAN! Nyomjuk a New Distance-es nótákat és komálják. Nehezen mozognak, szégyenlősek a lelkeim. Ha fullon lenne a terem, egymást licitálnák felül a pitben, tudom én. De így, hogy mindenki mindenki ismerőse, kicsit félénkebbek. Azért jól elvagyunk, a sing along is megy pár srácnak. A Painted lemezünket turnéztatjuk, de szinte mindegy mit nyomunk. Vevők ránk, egyem a szívüket. Egy órát kapnak. A mi zenénkből az egy óra gyógyszer, utána viszont egyre erősebb méreg. Nincs ráadás, nem vagyunk mi NYHC vándorcirkusz. Mindannyian jó formában voltunk, kiszolgáltuk a srácokat. Talán a promoter sráctól is nyugtom lesz végre. Ha nem fejezném be a zenekarosdizást, tuti visszajönnék még ide, nyomni az arcoknak azt, amit legjobban tudok. Ha más nem, majd visszanézek a kölykeimmel! Dave Verellen voltam Budapestről. A szó a stúdióé.....

A KÉPEK NEM A HELYSZÍNEN KÉSZÜLTEK.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr45244968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum