Agyaltam azon, hogy valahogy el kéne csípni a Tankcsapdát, ha már egy jó évig tényleg nem fognak Budapesten játszani. Sajna pénz szűkében a jegyvétel most nem játszott, de jött a levél, hogy szeretettel meg vagyunk hívva, mint RockStation stáb a sajtótájékoztatóra! Apukám ez olyan, mint a májusi eső most, tényleg aranyat ér. Izgatott voltam, mert soha nem voltam még ilyen tájékoztatón. Késő délután érkezés a Budapest Parkba és, hogy mi volt?
Hat óra után nem sokkal, még a koncertek előtt kezdetét vette az információ áradat. A lényeg az a bizonyos sör, és a csapat együtt működéséről szólt, viszont utána szabad volt a vásár! Egy villám interjút itt is olvashatsz nem sokára Fejessel, és Sidivel. A röpke félóra-háromnegyedóra után elkezdődtek a koncertek.
Az estét a Váci Rocken Dogs nyitotta, akik egy játék útján nyerték meg a lehetőséget, hogy a ma itt mutathassák be a nem rég megjelent első albumukat, a Történjen valamit, amiről nem sokára nálunk is olvashatsz! A srácokra tuti nagy hatással volt a G’N’R, Motörhead, Mötley Crüe, ami a kinézetett illeti. Igazi old school rocker arcok. A zenéről meg mit mondjak? Egyszerű tökös rock. Ahogy látom öt-tíz, évente körülbelül mindig feltűnik egy „kicsi Tankcsapda” lásd anno Depresszió, majd Alcohol, és a rengeteg egyéb projektet nem is említeném. Ez igazából nem is gond szerintem. Mindenkire hatással vannak zenekarok, mindenkire hat valami. A koncerten jól szóltak a srácok, és a rövid műsor idő ellenére igazi sűrű programot nyomattak. A klipes Fejjel A Falnak nótával nyitni ötletes volt, mivel viszonylag sokan oda mentek a színpadhoz, vagy figyeltek az árnyékos fák alól.
A következő banda a The Idoru volt, akikről én azt sem tudtam, hogy még léteznek. Ezzel el is mondtam kb. a koncertről mindent. Szalkai Tibi még mindig a hátán viszi a bandát, de igazából nem feltétlenül értem, hogy miért. Rajtuk, is voltak bőségesen, de lehet egy új projectet kéne indítani inkább, mint a Superbutt-os arcoknak. A hangzás itt viszont, valami borzasztó volt. A gitárokból semmit nem lehetett hallani, viszont a basszus meg mindent elnyomott.
Gyors átszerelés, még egy sör a kézbe, és jöhet a fő műsorszám. Tankcsapdán ritkán csalódom. Egy kezemen megtudom számolni, hogy az elmúlt X évben hányszor voltam olyan koncertjükön, amivel nem voltam elégedett. Lukács nagyon elemébe van, látszik rajta, hogy élvezi is a bulikat. Sidi is rendesen tolja a rockot, és közben viszi a vállán a műsor rá eső részét. Grimaszol, fejet ráz, bejárja a színpadot, ahogy azt kell.
Fejes meg rendítetlenül üti a kettőnégyeket, és ahogy láttam rászokott a dobverő dobálásra, amitől még izgalmasabb nézni a játékát. Néha-néha persze nem kapja el a verőt, de ez még nem akkora katasztrófa. A dalok tényleg az elmúlt huszonnégy évet idézték, ahogy az be volt harangozva. Minden albumról hallhattunk egy vagy több dalt. A koncertkezdés egyszerűen tökéletes volt számomra, mivel a Fiúk Ölébe A Lányok az abszolút kedvencem. Amit egy kicsit sajnálok, hogy a Hóesés kimaradt. Azt még hallani akarom ezzel a felállással egyszer mindenképpen. Amúgy egy ilyen buliba nem is annyira az „underground”-abb számok dukálnak. Látszott a közönségen is, hogy nem hardcore tanker arcok teszik ki a nézősereg nagy részét, hanem inkább a kis családok, vagy szárnyukat bontogató rocker palánták. De nincs is ezzel tényleg semmi gond, ez az este most inkább arról szólt, hogy Ez Az A Ház, Rio-ban, ahol a Hatalom Nélküli Rend-nek, Nem Kell Semmi. Persze volt itt még klippes nóta bőven: Legjobb Méreg, Jönnek A Férgek, Adjon Az Ég.
Igazi best of műsor volt, még sem voltam száz százalékosan elégedett. Bár ez már lehet csak olyan szőrszálhasogatós dolog, mert nincs jobb dolgom. Na, tehát a Minden Jót album marhára nem jött be, és igazából nem csípem azokat a dalokat. Plusz az akusztikus blokk most valahogy marhára nem jött be. De szerintem ezzel egyedül én vagyok így. Jobban bírtam volna, tényleg valami régi számot, mint mondjuk egy Mikor A Srác-ot, vagy Akapulkót hallhatom helyettük. Mindegy ízlések, és pofonok.
Apropó pofonok! Még mindig nem értem az olyan gyökér F@SZOKAT, akik ököllel jönnek, és pofán vágnak a pogóban, de teszem, azt előrébb akarok menni, figyelni, akkor se hagynak békén, hanem a kis szegecselt karkötőjével direkt masszírozza a hátam. EMBEREK, ha ennyire bunyózni akartok, húzzatok el ketrec harcolni, boxolni, jéghokizni, vagy bármit sportoljatok, de vegyünk már vissza. Nem vagyok egy hisztizős pics@, de amit néha műveltek a buli alatt pár jó képességű egyén az már nekem is sok volt.
A bulit viszont nagyon élveztem. Hallottam olyanokat, hogy béna volt a hangosítás, de én azt mondom, hogy végre egy olyan koncert hosszú idő után, ahol elől is hallom az éneket, és nem szájról kell olvasni, mert elnyomja a lábdob, vagy a basszus. Köszönet a Tankcsapdának, A Budapest Parknak, na meg annak a bizonyos sörnek is.
Pöpec kis buli volt a maga nemében. Akik szerint veszít a zenekar az image-éből azok igazából csak irigyek. Opááré, még egy gyors kérdés, aminek a szerintem helyes válaszát a következő interjú végén olvashatjátok majd addig, tessék rajta gondolkodni. Szerinted, mikortól számít eladottnak egy zenekar? Mikortól mondod rájuk, hogy „na ezek is eladták magukat” Válaszokat kommentekben szívesen olvasom!
A FÉNYKÉPEK A TANKCSAPDA, ÉS A BUDAPEST PARK FACEBOOK OLDALÁRÓL SZÁRMAZNAK!
