Hosszú évek teltek el úgy, hogy fél karunkat adtuk volna egy Suicidal koncertért. Aztán a West Balkános bulival átszakadt a gát, és megindult hazánk felé az ST áradat. Túlzás lenne azt állítani, hogy mindent elsöprő, hiszen az előző ZP-s buli a pocsék hangzásról maradt leginkább emlékezetes, a Szigetes is erősen bicegett, de a színpadon azért kitettek magukért a srácok, a közönségről nem is beszélve. És itt el is érkeztünk a tegnap estéhez, ahova már eleve úgy mentem, hogy nyóccázé felőlem balalajkán is nyomhatják a Possesed To Skate-et, nekem úgy is megfelel.

Kezdés előtt egy órával estem be a ZP-be, ahol már rengetegen voltak, nagyon sok barát, haver, ismerős arcok mindenfelé. Nagyon ritka  már az olyan buli, ami ennyire összehozná a színtér különböző csapásaiból ismert figurákat, hogy aztán itt egy nagy masszába értekezzen mindenki mindenkivel. Miközben a világmegváltó magvas gondolatok gazdát cseréltek, csak úgy mellékesen a You Can't Bring Me Down-al elkezdődött a koncert is.

A hangzás most sem volt valami eget verő, de azért mutatott valami javulást a pár héttel ezelőtti Testament buli mélypontja után. Elől nagyon jó hangulat uralkodott, beindultak a srácok rendesen. Jómagam semmiféle késztetést nem éreztem arra, hogy biztonsági távolságon kívülre kerüljek a bárpulttól, így hátul felváltva élveztem a koncertet, és a társalgást, miközben visszavonhatatlanul elindultam a lejtőn lefelé.

Feltűnő volt, hogy az új lemezről alig mentek számok, pedig szerintem bitang jó lett, és szívesen hallottam volna többet is. Persze panasz így sincs, mert igazi ST Jukebox est volt. Lement szinte minden, amit előzetesen elképzel az ember. Mike Muir fáradhatatlanul rótta a köröket, nagy formában volt az öreg. A többiek is élvezték a bulit, mindenki odatette magát. Kedvenc zsírfekám, Eric Moore számomra az etalon, megunhatatlan, igazi látványosság, és nem csak kinézete okán.

Visszaolvasva a majd napra pontosan egy évvel ezelőtti irományomat, kb. copy-paste-elni kell csak a setlistet, tényleg elhanyagolható különbség volt a kettő közt. Akkor egy Rosettával folytatódott az este, ami tavaly az év egyik legjobb koncertje volt, idén pedig a nyár eddigi legjobb bandázásával, miközben a jukebox pörgött tovább, folyt az ital, hogy aztán a másnap egy igazi, menthetetlen rémálom legyen. :-)

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. TOVÁBBI KÉPEK ITT.