Ez egy kicsit rövid lesz, de szombaton igazából csak két zenekar érdekelt. Már a bevezetőben írtam, hogy Balatonszemes további lehetőségeket is kínál a fesztiválon kívül, így a nap egy részét egyéb programokkal töltöttem és csak késő du. mentem be a fesztiválra. A sátorban az Agregator (róluk lemaradtam) kezdett, majd az Óriás lépett fel, de az alternatív rockjuk annyira nem az én világom, inkább a nagyszínpad felé vettem az irányt. Ez persze nem azt jelenti, hogy rosszak, csak nem nekem való a zenéjük, inkább kerestem valami izgalmasabbat.

Anna And The Barbies
Az A&TBs szintén alternatív zenekar, pontosabban a saját meghatározásuk szerint punk-rock-pop, és bennük megtaláltam azt a pluszt amiért inkább érdemesebb volt őket választanom az Óriás helyett. Alternatív zenekar egy metalfesztiválon, ebből nem biztos, hogy jó dolog fog kisülni-gondoltam, de nem Annáék esetében! Kellő humorral és lazasággal kezelték a helyzetet és a punk-rock-pop-ból igyekeztek a rockot kidomborítani.

Anna elképesztő magassarkú csizmiben és ruhában (ruhaköltemény? jelmez?) lépett színpadra, amelynek valószínűleg most a napszemüveg volt a legfontosabb kiegészítője. Közvetlenségével, lazaságával és humorával megnyerte a metalos közönséget és még arra is rá tudta venni őket, hogy részt vegyenek egy kis performanszban a nézőtéren. A közönségnek tetszett amit csináltak, zenéjük élvezhető, ha kell zúzós, ha kell kicsit popos, de hallgatható. Mint már írtam a rockot igyekeztek előtérbe hozni, sikeresen adaptálták a zenéjüket a fesztivál közönségének igényeihez, gondolom eredetileg ennyire nem rockos az A&TBs. A bulit színesítette egy Beatrice betét a "Nem kell" és végre egy olyan számuk amit én is (fel-)ismerek, a "Gyáva forradalmár".

Minden elismerésem Pásztor Annáé aki várandósan, 35C melegben is fáradhatatlan volt az egész koncert alatt. Sztorizgatott, poénkodott, egyszer még át is öltözött, elképesztő mennyi energia van benne, miközben én úgy éreztem lassan megsülök a nézőtéren, pedig nekem csak álldogálnom kellett és még sörözhetek is... El kell ismernem ez jó volt még metalrajongó szemmel is, a titkuk pedig az, hogy  a közönség bevonásával jó hangulatot tudnak teremteni a koncert alatt,

Annáékat a nagyszínpadon az Alvin és a Mókusok követte, rájuk már sokkal többen voltak kíváncsiak de punk-rockjuk megintcsak nem az én asztalom és akármilyen hihetetlen a 1993-ban alakult zenekart még egyszer sem láttam, pedig nem nagyon van olyan fesztivál ahol ne lépnének fel. De lehet, hogy csak az emlékezetem hagy cserben és mégis láttam már őket valahol, de egy biztos direkt még nem voltam Alvin koncerten. Most sem vittem túlzásba.

Blind Myself
A BM azon kevés magyar zenekar közé tartoznak, akik külföldön is megállnák-megállják helyüket. Nagyszínpad vagy klub nekik mindegy mindig letaglóznak zenéjükkel. Most viszont kurta programot játszottak a Gojira miatt, gondolom ők sem akarták kihagyni a francia csapat első magyarországi koncertjét. Tóth Gergő többször is bemondta a számok között, hogy utánuk a Nagyszínpadon a Gojira következik, ne hagyjuk ki. Voltak persze Pomogácsok, meg egy csomó négyszögölös dal, de így is nagyon rövidke volt, biztosan be voltak sózva és nagyon várták a Gojirát (akárcsak én), szóval nem tennék szemrehányást, majd valahol bepótolom egy teljes értékű BM koncerttel, ami most kimaradt.

Gojira
Róluk már egy korábbi, önálló bejegyzésben olvashattatok, így csak annyit fűznék hozzá, hogy a Gojira zseniális élőben (is). Legközelebb az A38 Hajón lép fel a zenekar, vétek kihagyni!

A Gojira után inkább nem néztem meg a két hátralévő zenekart (Rómeó Vérzik, Nevergreen), mert egyszerűen kevés lett volna bármilyen produkció a franciák koncertje után, talán csak a Van Halen nem. Na meg kellett egy kis idő amíg átgondolom a látottakat-hallottakat.

GOJIRA FOTÓ és VIDEÓ: RÉTI ZSOLT. TOVÁBBI KÉPEK ITT.