Kis hazánk ifjú poprock-reménységei (ráadást druszáim) megint egy független zenekarhoz képest szokatlanul igényes látvány- és dalvilágú klipet adtak ki kacsóikból. Egy pécsi partybuszon(!) élőben, akusztikusan, kanyarban dőlő dobcuccal és cicivillantásra buzdítással (lásd a Titties c. nótát) ünnepelték a premiert, zajos sikerrel... Ugyan az én kecómhoz csak a hajnal kettes menetrend szerinti alkeszbunyó hallatszott fel, de ez a dal egy kis bájt lopott az éjszakámba... és a tieitekbe is fog!
Next stop: BOOTY TIME! BOOTY TIME! Hey-hey-hey.
A hazai emigránsok még 2 éve a Csillag Születikben tűntek fel és elég sokáig vitték, azóta is tolják, persze Retekklubos hátszél nélkül (hála az égnek). Ahhoz képest meg, hogy 19-20 körül vannak, igencsak érett a zenei világuk: indie, garázsrock, beatrock, jellegzetes brit gitárpop elemek, és egy nagyon szép, tiszta, "angolosan" angol szöveget nyomó énekhang teszi teljessé a kört. A szövegek szokatlan (hazai pályán egyeneset kirívó) igényességet mutatnak hason formációkéhoz képest, s hát azért odatesz a "cukifiatalok garázsbandája" címke is... Ami hiteles, tudván: nincs mögöttük médiagépezet, itt tényleg erről is van szó. Amint azt bebizonyították a FISH!-el közös Pécsi Estes koncerten is, a hivatalos klipp-premier bulin. Mindenki hangos megelégedésére.
Mondjuk a klip... Hát.. Először is kiváló beállítások, kameramozgás, príma (bár azért nem HD) képminőség és festői környezet. Az rohadtul nem esett le, hogy ez most imidzs-klipp vagy történetmesélő akart volna lenni, kb, picit mindkettő szeretett volna, de egyik se lett. Az ölelgetni való inges lányka igazán kellethetné jobban is magát! Nem kell szemérmeskedni ennyit a XXI. században. A hangszerek előtt ugrálás nekem erőltetettnek tűnik (előtte húzzatok le pár páleszt legközelebb, fiúk!). Kissé olyan semmiről se szóló lett a múvi, a dob nagyokat csattog, a basszus túl mély és gitárt követő, alig hallatszik, a gitár meg kissé tompa... Viszont a "báj-faktoruk" bye-byet mondva búcsúztathatná ByeAlexet a rádióhullámokról, aminek egyébként nem csak én örülnék... Maga a dal igen élvezetes, igazi -rosszindulat nélkül mondva- rádióba való: az a fajta még-épp-hogy-rockzene, ami képes lenne megtörni a hazai műfajtilalmat, hogy tudniillik a legtöbb adón tiltólistán van a rock és annál keményebb minden, egy maroknyi örökzöldtől eltekintve... Nincs nagyon örökebb becsű sor annál úgyse, hogy "I’ve been trying so hard... To forget that I don’t have to try , if it comes to you and me!"
Azért csak' kritizálhatok így meg úgy... De ez már több, mint az "ifjú reménységek" kategória: ez egy teljesen játszás, adás, turné-képes és már legkevésbé sem kezdő zenekar. Akikre érdemes odafigyelnie mind az adóknak, mind a hallgatóknak... Gyermekbetegségeiket (főleg klipezés és keverés terén) bízom benne, hamar kinövik. Sőt, úgy megjött a kedvem utánuk járni, hogy hamarosan kaptok egy lemezbemutatót is tőlük... a BEST OF (megtévesztő) című debütalbumuk ingyen letölthető ...És töltendő is.
SUMMA:
Ha a következő klipek összeszedettebbek lesznek, a következő albumon pedig nem lesznek "Hy" elírások Hi helyett... akkor minden kész, igazából már tudom hova viszem a randijelölteket este... nem "csaj-rock"-ra: csajozósrockra. Ami táncolható. Na lám, ilyen is van. És ez jó nekünk, Ocho-macho mentesen. És akkor majd lehet jól belehajolni a hajukba és suttogni azt a "...cause you ware made to love, and to be loved..." sort!
~
írta
Nemes Márk / Nemesúr
