1995 végére, Aaron Bedard énekes színre lépésével, mondhatni új és megkerülhetetlen tagja született a 90-es évek igen erős hardcore színterének. A Massachussets-i brigád kezdetben nagy segítséget kapott a Converge zenészei felől, de aztán szépen lassan minden a helyére került, és egy, már önállóan is működőképes zenekarrá avanzsált, és a Holding This Moment-tel egy borzasztóan erős albumot tettek a műfaj rajongói elé. Intenzív turnézásaiknak, és energikus fellépéseiknek köszönhetően hamar a színtér megkerülhetetlen bandájává váltak. Hazánknak is jutott a Bane mágiából, és mivel a hazai színtér egykor igen aktív volt, így sokszor csíptük el őket a környező országok klubjaiban, fesztiváljain. A Corvin tetős 2008-as koncert nekem abszolút a favoritom, ami azon estén történt, az maga a nagybetűs ŐRÜLET.

Lemezszinten sem hibáztak szerintem soha, minden egyes korong magán viseli a jellegzetes Dalbec-Jordan soundot, és persze Bedard erőteljes üvöltése sem lágyult meg az évek súlya alatt. Himnuszok terén egyszerűen zseniálisak, onnan hogy életemben először hallottam az In Pieces-Count Me Out-ot tudtam, hogy minden koncert egy végeláthatatlan sing along parti lesz. Can We Start Again, Superhero, Swan Song, kár sorolni, mind bivalyerős nóta, hatalmas kórusokkal.

A tavalyi Düreres buli is remek hangulatban ment le, és ugyan 9 év telt el az utolsó nagylemez megjelenése óta, de ez valahogy fel sem tűnt, pedig más zenekar 9 év alatt le is tudja a karrierjét. Szóval csak itt volt az ideje, hogy előhozakodjanak végre egy teljes értékű lemezzel, aminek az ad szomorú apropót, hogy ez az utolsó lemezük is egyben, amit megtoldanak egy búcsúturnéval, ami augusztusban majd minket is érint. Mit is lehetne mondani a Don't Wait Up-ról, azon felül, hogy hibátlan? Bár a műfajra jellemző barátság/család/összetartás/elfogadás/őszinteség panelek működnek, itt egy magasabb szintre lettek emelve, ezzel kölcsönözve a nótáknak egy igazi búcsújelleget, ahol minden mondat végére pont kerül. Az egyik ilyen erőteljes nóta a Calling Hours, aztán a full őszinte kitárulkozásként is értelmezhető Wrong Planet, vagy a lemezt záró és a szemekbe bánatkönnyeket csalni képes Final Bacword Glance, amihez klip is készült.

Mivel sosem voltam sem vega, sem straight edge, ezért ezek az üzenetek számomra nem sokat jelentenek, de minden egyéb Bedard sor nagyon a helyén van, és a Final Backword Glance utolsó pár sora....hát aki végigkövette a Bane-t a teljes karrierjén, biztos hogy elérzékenyült, ahogyan én is tettem. Hitelesség, hitelesség, hitelesség!!!

"i'm not walking away from here
with a bunch of things i still need to declare
a wasted life is worse than death
it's up to you to figure out the rest

this is my final backward glance
i've never been much good at saying goodbye

goodbye"

Mit lehet erre mondani! Viszlát, és köszi a halakat!