Szóval: mázsás súly nyomja a vállam, a hallásomat ezidáig nem sikerült visszanyernem, a testszőrzetem azóta is lebeg a lábdobtól, viszont a vigyor a képemen is tartósnak bizonyul!

Köszönhetően a VB-nek, és a tudatos pszichikai felkészítésnek, igen komótosra vettem a figurát, aminek eredményeként lemaradtam Norbi barátomék Nadirjáról, amiért ezúton is bocsánatért esedezem! Sőt! Az Apey fele is lement, mire beestem az A38 gyomrába. Amit láttam belőlük, az igazolta a GMK-s buli kapcsán megfogalmazódott gondolataimat, miszerint profi zenét csinálnak, és megérdemlik a sikert, hiszen tegnap is majd' tele volt a Hajó a programjuk alatt. Apropó tele volt! Totális meglepetés volt, hogy a Hajó jóformán tele lett a Crowbar koncertjére! A tegnapi zenei történések ismeretében azt hittem, bár túl nagy átfedés nem volt köztük, hogy majd a Hajó húzza a rövidebbet, de erről szó sincs! A Rob Zombieról kényelmesen átért, akinek volt még kerete egy nap két koncertet kiköhögni, a bizkitszesek gondolom elvoltak a piros fullcapjük alatt, a "szabadságingyékoncert" meg mégannyira sem zavart sok vizet ezek szerint.

Azt mondtam már, hogy imádok a Hajóra koncertre járni? Már az Apey is remekül szólt, most pl nem hiányoltam a második gitárt, mint a GMK-ban, és takra pontosan kezdődnek a bulik. Most sem volt másként, 22:30-kor kezdetét vette a módszeres gyakás, hallójárat megsemmisítés, szakállba zokogás! Szokásos balelől pozícióban úgy szólt a Crowbar, hogy remegő kezekkel nyúltam valami füldugó féléért, pedig ez nálam a legritkább esetekben szükséges. Kirk Windstein és Matthew Brunson gitárjai kegyetlenül és nyersen sújtottak le, a számomra tök ismeretlen Jeff Golden basszer is arányosan, erősen szólt, de az etalon, Tommy Buckley volt, aki a lemezminőségen felül élőben a precíz és látványos játék mellett olyan dobsoundot produkált, ami sajnos egyre ritkább élőben! Gondolom van beleszólása, hogy szeretne szólni, és ennél jobban be sem lőhette volna. Mondjuk az Apey-ben ténykedő Makai Laciról is csak elismerően tudok beszélni, imádom ahogy előadja a témáit!

Mivel ez lemezbemutató is volt, és egyben valamiféle 25. évforduló is, a setlist elég vegyes volt. A Lasting Dose, All I Had, Planets Collide garantált, és ezek mellé válogattak be újabb és régebbi nótákat, és ugyan a kerek egy órába egyszerűen nem lehet belesűríteni az elmúlt 25 év fő szerzeményeit, én őszintén megmondom, édes mindegy volt mi megy, és az órás játékidő is pont arra volt jó, hogy ne szenvedjek visszafordíthatatlan halláskárosodást! Az új lemez nekem nagyon tetszett, másnak meg nem, de élőben egyszerűen minden érvényesült, Kirk bátyó pedig egy imádni való figura, aki arcának rezdülésével is képes fenntartani a figyelmet. Az egész este nagyon profi és üdítő kellemes hétfő este volt! A sludge élőben továbbra is lehengerlő, erőteljes, és totálisan képes maga alá gyűrni! Külön örömhír volt, hogy mindeközben a VB leggyengébb meccse zajlott, amitől, hála a Crowbarnak, megkíméltem magam. :-)

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. A képek június 15-én, a Nova Rock Festivalon adott koncerten készültek