Minden évben egyszer elzarándokolok Székesfehérvárra. Speciel a FEZEN Fesztivál az úti cél ilyenkor. Valahogy a sors mindig úgy akarja, hogy egyedül menjek erre a fesztiválra, és most még kegyetlenül sújtott is. Alig hagytam el Budapestet már leszakadt a kocsi kipufogója, amit egy élmény leszedni a kocsi aljáról. Aztán csak háromszor igazoltattak a rendőrök lefelé még… De leértem, ott voltam a nulladik napon, és láttam a Hellyeah-t!

Meglepő mód marha kevesen voltunk még a korai órákban. Természetesen azért voltak elvakult zene fanok, akiket a Hellyeah korai dedikálása se riasztott vissza, és délután háromkor már azt vártuk, hogy Vinnie Paul és bandája aláírja a kis papír cetlinket. Oké, a Hellyeah nem a világ legeredetibb zenéjét tolja, nem a világ legeredetibb bandája, de azért érdemes megnézni, már csak a legendás dobos miatt is.

Ezzel amúgy rengetegen voltak így, de erről majd még kicsit később. A délutáni dedikálás utána  Media Markt színpadát vette hatalmába a Leander Rising. Jól szóltak, voltak is rajtuk szép számmal, de valahogy még mindig nem teljesen az én zenémet játsszák. Mondjuk egy tuti, nem ilyen korán kellett volna játszaniuk, és mondjuk nekik kellett volna közvetlen a Hellyeah előtt fellépni. Természetes, hogy Attiláék Pantera-t tolnak, főleg, ha itt van a fesztiválon az egykori dobos. Ellenben, ahogy mi láttuk Vinnie annyira nem volt elragadtatva a daltól, nem úgy, mint tavaly Phil bácsi.

A délután-este hátralévő része két fontos tényezőből állt. Pihenés a sör sátor alatt, és menekülés a vihar elől. Este kilenckor a Kiscsillag nyomatta a talp alá valót, de valahogy ez az alter dolog engem sose fogott meg, ellenben az idősebb, marhára elvont lányok nagyon jókat tudnak táncolni rá.

Lassan tízet üt az óra, és kezdetét veszi a banzáj. Chad-ék őrült erővel robbantak be a színpadra, ahol főleg az új album a Blood For Blood (amiről nálunk is olvashattál) dalait tolták. De természetesen nem maradhattak ki, mint pl: a Cowboys Way, Hellyeah, Drink Drank Drunk. Chad sokat kommunikált a közönséggel, és a Band Of Brothers előtt rendesen hergelte is a népet, hogy mi mind egy nagy család vagyunk itt. Élhetünk máshol, de a zene lényegében összetart minket. Szép gondolatok. Az új basszeros Kyle Sanders is (akivel interjúnkat is elolvashatod) nagyon durván oda pakolta magát. Rasztáit hevesen rázta, rohangált fel-alá a színpadon még se volt zavaró, amit művelt. Vinnie szórta a dobverőket, mint állat, Tom meg komolyan pengetett, és igen,igazuk volt, szükséges, hogy koncerteken Christian Brady alátamassza a zenét még egy gitárral.

Nagyon sokat agyalok, hogy most ez lett volna az év koncertje? Marha jól éreztem magam! Nem tudom eldönteni, hogy a hajós Kvelertak vagy ez a buli volt a jobb. Egyszerűen vér profi műsort láttam, ami marha jól szólt, még elől is. Boldog vagyok, hogy ilyen bandákat is el lehet hozni, hoznánk. Sok ehhez hasonló bulit szeretnék még!  Béke, Szeretet, Metal

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. TOVÁBBI KÉPEK ITT.