Az idén jubiláló legjobb rock/metal lemezek utolsó részéhez érkeztünk, melyben a 2014-ben kiadásuk 10. évfordulóját ünneplő korongok között néztünk szét. Hát, nem mondhatnánk, hogy 2004. aranybetűkkel írta be magát a rockzene évkönyveibe, hiszen ha szigorúan nézzük, nemhogy korszakalkotó, netán stílusteremtő, de még klasszikus lemezek sem igen születtek ebben az évben. Megjelent viszont jópár olyan album, amely az adott banda karrierjében mérföldkőnek számított. A mindenféle sorrendiséget nélkülöző lista alább, aki pedig kíváncsi a sorozat előző részeire is, az az idén 40, 30, 25, és 20 éves lemezekért kattintson a számokra.

Clutch - Blast Tyrant

A marylandi Clutch stoner/blues keveréke 2004-ben ért egyik csúcspontjára, mikor is ezzel a lemezzel nemcsak a kuplungra, de a gázra is két lábbal álltak. Ebben a lemezükben tökéletesen ötvöződik a motorosokkal teli füstös whiskey bárok hangulata, a száraz sivatagi levegő és blues lebegése. Egyszóval jól pofán csapja az embert a végeredmény. Mondjuk így. (sunthatneversets)

Mastodon - Leviathan

A Mastodon második lemezét megjelenése évében három neves magazin is az év lemezének választotta (Terrorizer, Kerrang!, Revolver). Akkoriban még közel sem voltak olyan széles körben elismert zenekar, mint manapság, a zene maga is jóval morózusabb, mocskosabb formát öltött, viszont zsenialitásuk már ebben az időben is maximálisan megmutatkozott. Mestermunka, nem vitás. (dzsi)

Slipknot - Vol. 3-The Subliminal Verses

Lehet, hogy nem ez a legjobb Slipknot album, de a zene nyilvánvaló puhulása miatt szintén a világhírnévig repítette a zenekart. A kevésbé marcona muzsika, dallamosabb éneket is kapott, így aztán - ha már addig nem - a tömegek zenéje is lett. A lemez olyan slágereket termelt ki, mint a Duality, a Before I Forget, vagy a Vermillion. (sunthatneversets)

The Dillinger Escape Plan - Miss Machine

A mathcore stílusteremtők e lemezen érték el karrierjük első csúcspontját – a mai napig az egyik legjobb (ha nem a legjobb) albumukként tarthatjuk számon a Miss Machine-t. Az előző, Calculating Infinityről megörökölt, sokszorosan entrópikus káoszba ezúttal már dallamokat is csempésztek, mely újabb távlatokat nyitott meg számukra a világhírűvé válás irányába. Szanaszét variált ritmusképletek, nyakatekert riffek, ésszel közbeékelt fogós melódiák – hibátlan lemez. (dzsi)

Rammstein - Reise, Reise

Bár a germán indusztiál metálosok előző lemeze a Mutter is nagyot durrant, az igazi világsztár státuszt kétségtelenül a Reise, Reise hozta meg nekik. A polgárpukkasztás mindig is erősségük volt, emellé pedig itt aztán fülberagadó dalok is társultak. Na, meg baromi látványosak a pirotechnikát maximálisan bevető élő előadások, melynek folyományaként koncertjeik mindig eseményszámba mennek. (sunthatneversets)

Lamb Of God - Ashes Of The Wake

A szövegeiben főként az iraki háborút kritizáló Ashes Of The Wake a zenekar legnagyobb példányszámban eladott lemeze. Negyedik album lévén a tengerentúlon már ismert névnek számított a LoG, ellenben Európába ez idő tájt kezdtek csak igazán berobbanni. Az album roskadozik a „pure american metal”-ként aposztrofált tahóskodástól, szóval nem igazán lehet vele mellényúlni, ha az ember egy kis erődemonstrációra vágyik. Egyik legismertebb daluk, a Laid To Rest nyitja a korongot. (dzsi)

Velvet Revolver - Contraband

Ha a Velvet Revolver énekese nem Scott Weiland lett volna, talán még mindig lenne zenekar. De hát a ha-val kezdődő mondatok a zeneiparban sem állják meg a helyüket. Pedig a kezdés a Contraband című lemezzel több, mint erősre sikeredett és itt még minden rendben is volt. Talán nem bántás azt mondani, hogy ebben több volt, mint Slash szólópróbálkozásiban, de hát ízlés dolga ugye. Volt ennek egy borult hangulata, ami azért legalább a Guns N Rosestól segített elvonatkoztatni, más kérdés, hogy a banda már csak egy lemezt ért meg, az sem lett ilyen sikeres. (sunthatneversets)

ISIS - Panopticon

Az ISIS harmadik lemezére végképp tökéletesítette a részben épp általuk is megálmodott stílust. Zeneileg és témájában is konceptalbumról beszélünk: a népesség egyre komolyabb szinteket öltő megfigyelését, és a kormányoknak e szemét dologban betöltött szerepét járják körbe. Csak úgy, mint a zenekar összes lemeze, ez is tökéletes és teljességgel egyedi zenei élményt nyújt, simán kötelező anyag.

(dzsi)

Killswitch Engage - The End Of Heartache

Howard Jones énekes csatasorba állításával és az addigiaknál jóval egyértelműbb és melodikusabb nóták megírásával a zenekar kitört az USA-ból, és világszerte a metalcore ünnepelt sztárjává vált. Sokan hiányolták persze az azóta már visszatért Jesse Leachet, de kétségtelen, hogy ezzel a koronggal ugrásszerűen sikerült megnövelniük rajongói bázisukat. (dzsi)

Necrophagist - Epitaph

Az utóbbi évtized egyik legtöbbet emlegetett tech-death lemeze az Epitaph. A banda eszméletlen magasra tette a mércét második lemezével, melynek minden egyes dala a műfaj top teljesítményét képviseli. Sajnos azóta sem jelentkeztek új albummal, a folyamatos ígérgetés és újabb csúszások miatt pedig már egy halom netes mém is született a zenekarról. A banda tagjai időközben beszálltak az Obscuraba és a Spawn Of Possessionbe is, tehát közvetve a köztes időben is alkottak, de azért annak ellenére, hogy az Epitaph egy örök érvényű darab, tényleg ideje lenne már egy új korongnak. (dzsi)