Amikor a tavalyi Anathema koncert beszámolóját így zártam: „Srácok, imádtam, de legközelebb kicsit többet, ritmusosabbat!”, nem hittem volna, hogy ilyen hamar és ilyen tömény választ kapunk a Distant Satellites turné lebegésére.
Már előre be lett jelentve, hogy ez a masszív életművet megünneplő koncert alsó hangon is három órás lesz, ráadásul nem kisebb nevek szállnak majd be a buliba, mint Darren White ex-énekes és Duncan Patterson, a korai korszak basszere. Hogy minden panasznak elévágjanak, minden albumot meg akartak idézni legalább egy dallal, kronológiailag visszafelé haladva.
Az időjárási rendszerek abszolút kedveztek az eseménynek, a délutáni viharos/taknyos idő egy szép, tavaszi jellegre váltott (még ha a távoli műholdak nem is látszottak), így a külső körülmények adottak voltak egy kellemes éjszakához. Szerda lévén kicsit féltem, hogy nem lesz teltház, még annak ellenére sem, hogy az Anathema fanatikusok szeretik rendre megtölteni az aktuális helyszínt hazánkban. Sajnos nem is lett fullos az esemény, de szép számmal tisztelték meg a zenekart.
Mivel nálunk kezdték a Resonance turnét, így mindenkinek meglepetés volt a setlist, ami valóban érdekesre sikeredett. A hangzás miatt kicsit féltem, Feketeszakáll barlangjában nem mindig találják el a megfelelő arányt, de az este folyamán jobb volt a hangkép, mint számítottam. Néhol azért akadtak fennforgások, de nem volt vészes.
Előzenekar híján mindenki a 8-as kezdésre érkezett, furcsa módon még 15-20 perccel a buli előtt még igencsak lézengtek az emberek. Természetesen ez a probléma megoldódott nagyon hamar, a keverőig töményen, attól hátrafelé szellősebben álltak az emberek. A merchpult választékára idén sem lehetett panasz, viszont sajnos tavalyi óta sem lettek olcsóbbak a cuccok: az árak a többi nagyobb külföldi zenekar cuccaihoz mérve egy szinten voltak egyébként (8000 egy póló pl.).
Pontosan 8:00-kor megszólalt az intro, ami után az este alatt végig jókedvű zenekar belekezdett az első részbe. Aki ott volt a tavalyi bulin, nagy meglepetés nem érte, igazából egy kivonata volt az októberi shownak. Ebben a szakaszban a Judgementig visszamenőleg idézték fel az albumokat nagyon hangulatos fények kíséretében (ez végig érvényes volt a koncert alatt). Sajnos a 6 albumot 9 számban lezavarták, a tavalyihoz képest csak a két legrégebbi nóta, a Pressure és a One Last Goodbye hozta az érdekességet. Előbbinek nagyon örültem, láthatóan nem voltam egyedül. A többi dalhoz nem tudok mit hozzátenni, minden ugyanúgy történt, ahogy a tavalyi bulin.
Az 1 óra 10 perces szakasz után levonult a zenekar, 10 percnyi pisi/cigiszünet után tértek vissza az Alternative 4 – Silent Enigma szakasszal. Jamie átadta a négyhúros szerepét Duncannek, Daniel Cardoso pedig helyet cserélt John Douglasszel, dob/billentyű fronton (de ez már az első szett végén is így volt). Érezhetően másabb volt a zene hangulata, a töményebb, nyersebb dalok vették át a főszerepet. A 11 dalos, egyórás szakaszban a három album egyenlő arányban képviselte magát, az Eternity albumról a címadó trilógia is előkerült. Ebben a részben a férfiszemnek mindig kellemes látványt nyújtó Lee Douglas csak egy rövid időre tűnt fel, mégis nagy örömmel fogadta őt a közönség (mint mindig).
Az egyórányi múltidézés után, mielőtt még mélyebbre süllyedtünk volna a történelemben, egy újabb szünet következett. Nem volt meglepetés, hogy ki is csatlakozott a zenekarhoz a blokkban. Darren végigtombolta a bulit, egymaga elvitte a showt. A Pentecost III – Serenades érát felölelő részben egyértelműen a legkorábbi, legnyersebb dalok kerültek elő. Végig ment a tombolás, az addigra szinte már leülni készülő koncertnek egy méltó zárást adtak ezzel a történelmi értékű dalcsokorral. Nem sokkal 11 óra után levonultak a színpadról, a kötelező visszataps után még megkaptuk ráadásnak a Sleeplesst. Nem kérdés, hogy az utolsó rész vitte el a hátán az egész időutazást és ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül.
Az egész este mindenesetre nagyon jó hangulatban telt, mint a zenészek, mind a közönség részéről. A régi korszak dalaiért fanyalgó fanatikusok megkaphatták, amire vágytak, de az újabb lemezek rajongói sem húzhatták a szájukat a bő három óra után. Vajon jövőre is eljönnek hozzánk?
A koncert dallistáját itt találjátok.
