Ismét itt a nyár, országunkat elözönlik a megélhetési bevándorlók, akik most éppen Suicidal Tendencies néven mentek rá a keményen kuporgatott forintjainkra. Talán azért, mert az eddigi S.T. bulik a jelenlegi jegyár töredékéért voltak elérhetők, talán mert elvesztette a varázsát, de fájóan kevesen voltak a kezdetén a színpad előtt. Azt azért hozzá kell tennem, hogy nem a mostani, hanem az eddigi jegyárak voltak talán a valóságtól elrugaszkodottak, hiszen az S.T. volumenű bandákat 20 euró alatt nyugaton nem sűrűn lehet látni, így az elővételes jegyár még simán barátinak volt mondható.
Tim "Rawbiz" Williams tavalyi tragikus elvesztése sem tudja visszatartani Muirt attól, hogy útnak induljon, és újra leigázza Európát, hiszen Freddy Mercury óta tudjuk: The Show Must Go On. Kegyetlen vagy sem, Rawbiz "csak" egy session zenész, akit 2 nap alatt pótoltak, de nekem annyira bejött mindkét alkalommal, amikor láttam, hogy Michael Morgan azért visszalépésként értékelhető. Persze mindenkinek Mike Muir jelenti a Suicidalt, én viszont hiányolom nagyon az idejét vesztegető, max a pénztárcáját tömő Trujillo-t, és Rocky George-ot. Eljátszhatják ezerféleképpen az S.T. nótákat, de OLYAN már sosem lesz. A jelenlegi felhozatalból Pleasants helye vitathatatlan, illetve Eric Moore játéka az, ami viszi a műsort Muir mellett, ráadásul Zsirfeka barátom leadott pár poundot, önmagához képest kifejezetten soványnak tűnt.
A szokásosnak mondható You Can't Bring Me Down megtette a hatását, és szépen beindultak az őszbe fordult hajú arcok, velük pedig fiaik, unokáik, generációkon átívelő elánnal hasított a Freedumb, csordavokálra ingerlően dübörgött a Send Me Your Money, és a teljesen vállalható setlistet gyarapította a How Will I Laugh Tomorrow. Fanyalgásra csak annak lehetett oka, aki nem bírja ki nélküle, mert Mike bátyó és csapata első osztályú szórakozást biztosított, közel a színpadhoz a hangzás is fasza volt, talán az új basszer volt kicsit halkabb a kelleténél. A Possesed To Skate-nek úgy mentünk neki, hogy Muir felcsődítette az arra fogékonyakat a deszkákra, és kvázi kreált magának egy klubbulit, amit a dobemelvényről vezényelt le.
Mivel sok ritkán látott emberrel sikerült összefutnom, és a buli hevében a viceházmester is megszaladt, így pontos setlistet képtelen vagyok prezentálni, de azt bizton állíthatom, hogy totál oldschool buli volt, az uccsó 13-as lemezről talán ha két nóta ment, bár nekem kifejezetten bejött, így tőlem az egészet elnyomhatták volna. A másfél óra pirig-pereg elszaladt, de mi még éjszakába nyúlóan örvendtünk a nyárnak, a barátoknak, és annak, hogy a Suicidal Tendencies idén sem hagyott minket parlagon heverni.
Én jövőre is elmegyek, mert szerda óta jól láthatóan jobban száll a hajam a szélben, és a lyukas fogaim is betömődtek maguktól, így amellett, hogy zenei unikumot láthatok, az egészségemre is jótékony hatással van. Csak egy hülye marad otthon, ha S.T. nyomja a kibaszott házban!
FOTÓK: RÉTI ZSOLT. TOVÁBBI KÉPEK ITT.
