A Doom is nagyjából egy olyan fekete lyuk az underground színtéren, amibe egy évben egyszer mindenképpen illene közvetlen közelről belenézni, még ha ez nem is mindig sikerül. Aztán minthogy az utolsó hazai koncert után egy nagyjából három éves hiányt kellett már bepótolni, nagyon úgy állt a dolog, hogy muszáj lesz megindulni Bécs felé, hiszen először csak ottani időpont ugrott fel a mostani turné kapcsán. Aztán jött a várva várt váratlan fordulat és a szervezőknek köszönhetően egyszer csak lett egy április 4. - i budapesti alkalom a Dürer kisteremben, ahova el tudtuk vakarni a bundát megnézni Birmingham durva crust punkjait.

A rangos hétfő estét egyébként az ezeken a bulikon szokásos zenekarok és arcok nyitották meg. Viszont gyorsan hozzá is teszem, hogy a szokásos itt semmikép sem eluntat, lerúgottat vagy mi a szart jelent. A Pigpride, a Blackmail és a Diskobra olyan zenekarok, akiket egész sűrűn lehet látni Pesten, de mindig megtiszteltetés odarázni nekik egy kicsit az öklöket, mert kivétel nélkül állatban tolják bárhol, bármikor. Ezért is sajnáltam kicsit most is a Pigpride játékidejénél, hogy ahogy az első bandánál lenni szokott, többnyire a még hideg falaknak tolták a patkány punkot, míg kint lezajlott minden kézfogás és a korán érkezők begyűrhették a szütyőbe gyorsan a frissen vásárolt szép Doom bakeliteket és pólókat.

Utánuk játszott a Blackmail, akik szintén mindig patent bulit nyomnak, de valahogy most nagyon nem szóltak jól. Ami azért is érdekes, mert szerintem a többiek meg igen. Na de van ilyen. A lényeg, hogy volt megint új szám, két ilyen tétellel zárták a végét koncertnek és ez alapján úgy tűnt horzsolni fog a következő kislemez is a durva crust. Aztán kis átszerelés után lecsapott a Diskobra. Ami egészen pontosan azt jelenti, hogy volt "Ruanda, Bosznia, Budapest", "Agyfasz" meg minden faszom. Nekem abszolút a nyolcvanas évek koszfoltos kazetta és klub hangzás, plusz életérzés ugrik be róluk mindig, ami ezen az estén is úgy csörömpölt ahogy kellett. Ez egy kétszáz százalékos punk sztori volt olyan refrénekkel, amik a szánkból vették ki a szart.

A hétfő miatt pontos kezdésre lehetett számítani, így a kiírt időpontra szépen fel is telt a kisterem. Saccra olyan kétszáz embert lehetett. Ami lehet nem tűnik soknak így olvasva egy olyan banda esetében, akik nagyban meghatározóak voltak a punkon belül a crust vonal hangzásának kialakításban, de ha viszont azt nézed, hogy ez a kétszáz ember ott volt három, hat meg tíz éve is a Doom bulikon, meg ott lesz öt év múlva is, akkor nagyon is sok az a nem kevés. Mérget nem vennék rá, de a Fear Of The Future számmal kezdtek szerintem és azt kell mondjam imádom mikor harmincnégy másodperc alatt meggyőz egy zenekar, hogy ami most van, az valami mocskosul király dolog.  Nem tudom van - primitívebb zenei recept ennél a bakancsos, daráló, brit kosznál, de az biztos, hogy kevés dolog tud így szájon vágni élőben, mint ez. A sokféle felállásban nyomuló csapat most az utóbbi évek egygitáros megoldásában nyomta, de nem is hiányzott innen semmi. Talán csak nekem a Just Another Day az utolsó előtti lemezről, ami nálam a régi számok dacára, az egyik nagy favorit.

Volt azonban Trash Breeds Trash, Claustrophobia meg Tanatophobia, amik szépen meg is mozgatták az első sorokat. Nehéz volt nem kúszni - mászni a színpad előtt, annyira veszettül jól szólt az egész. Mások azonban nem sajnálták magukat, aratott a daráló középen. A Symptom Of The Universe feldolgozást sem hagyták ki a Black Sabbath nagy tiszteletére. Ami nem gondolom, hogy egy fricska, de mindenképpen jó üzenet lehet Bri Doom Cro - Mags pólójával együtt azoknak a cső punkoknak, akik kategorikusan ki tudják jelenteni, hogy a metál kajak tré. Tolták még a Life Lock - ot is, ami szerepel a War Crimes és a Total Doom lemezeken is, meg a A Dream To  Come True - t. A nagyjából egy óra és tíz percnyi "szakadjál szét" játékidőt, ha jól emlékszem a Police Bastard és a Means To The End zárta, de én addigra már rég túl voltam a szokásos "ez az év koncertje" eufórián. Denis atom a mikrofonnál, a nyers "kapjátok be ti is, meg ti is" típusú üzeneteket se tolta túl, de abszolút hiteles volt számomra az egész. Lehet, hogy tényleg ez lesz az év koncertje, a fene se tudja. A jövő még ködös, mint az egész Corrupt Fucking System. (A fotókat imrenorbert készítette.)