Hat évvel ezelőtt a Black Label Society-től az Order of the Black nálam nagyon megtalált magának. Szénné hallgattam azt az albumot. Azóta lefolyt jó pár köbméter víz a Dunán is, túl lettem tavaly a harmadik BLS koncertemen is, most meg tűkön ülve vártam, hogy Mr. Zakk Wylde mit mutat nekem szólóban a Book Of Shadows II című lemezen.
Mostanában valahogy rá vagyok kattanva nagyon az akusztikus/ szóló projektekre és egyre több ilyet kutatok az interneten. Így egyértelmű volt számomra, hogy Zakk Wylde szóló albuma fontos helyet kap a tavaszi listámon. A tíz évvel ezelőtti Book Of Shadows album folytatása, a leleményesen Book Of Shadows II-ra keresztelt új anyag azonban okozott némi fejvakarást. Már jóval a kézhez kapás előtt azon agyaltam, hogy mennyire király lesz ez a kis nyugis zene. Főleg egy olyan ígéretes előzetes dal után, mint a Sleeping Dogs, ami a közel egy órás anyag végén található.
Na, és miért rakta vajon Zakk ezt a remek dalt, amihez klip is készült az album végére? Azért, mert ez az egyetlen igazán olyan dal, amire felkapja az ember a fejét. Az album maga nem lenne rossz, ellenben a lehető legrosszabb időben jelent meg. Miközben megy a Deftones/GnR/Angus Young láz, és közben tombol a tavasz, virágoznak a fák, a lányokon egyre kevesebb a ruha, nem feltétlenül ilyen hangulatú zenére vágysz. Ezt az albumot sokkal jobban lehetne promózni, nyomatni, sokkal jobban kijönne az igazi hangulata, íze ha mondjuk novemberben, vagy decemberben jelenik meg. Az pont tökéletes időzítés lenne. Felraknám a lemezjátszóra a bakelitet és a meleg szobában miközben írnám ezt a cikket, Zakk duruzsolna a háttérben. Persze vannak itt még hangulatos dalok, mint a Lost Prayer vagy a Tears Of December, ha már decemberről beszéltem.
A hangzással semmi baj nincs, gyönyörűen szólnak a háttérben a feszesen eljátszott egyszerűbb dob témák. Ellenben a már említet rossz időzítés miatt az album eszméletlen hosszúnak tűnik. Nem tudok annyira lassan munkába menni, hogy végig hallgassam. Megjegyzem, reggel eléggé veszélyes ilyesfajta zenével indítani a napot, mert könnyen megeshet veletek, hogy fent maradtok a metrón (mint én) mert egy kicsit jobban elbambultok. Ellenben alvás előtt, kis nyugodt levezetőnek teljesen tökéletes. Zakk-el kapcsolatban mindig úgy voltam, hogyha jött hozzánk akkor igyekeztem mindig megnézni, ha jött ki új cucc azt minél előbb hallani akartam. Pedig nem vagyok egy nagy BLS rajongó valahogy csak megvan körülötte ez az ősi varázs, ami miatt kíváncsi rá az ember. Ahogy azt az elmúlt három hazai koncerten is láthattuk, Zakk szereti magáénak tudni a bulikat. Ez itt teljesen helytálló, hiszen róla szól a lemez egy az egyben, de sajnos itt is feltűnnek az unásig játszott, már ismert, csak a technikáról szóló gitárszólók. Ezekkel egyszerűen nem tudsz mit kezdeni. Ahogy unott fejjel álltam a PeCsában is anno a tizenöt perces szóló alatt, itt is azt érzem hogy "oké, meddig tart ez még? Ez a téma volt az előző dalban is, nem?" Igazából, nem rossz ez az album, van benne egy nagy adag öntömjén, de érdemes meghallgatni egyszer. Ellenben azt senki se gondolja, hogy ettől fog beleszeretni Zakk-be vagy a munkásságába. (3/5)
