Úgy néz ki, a tavalyi év után sem csökkenni a tendencia: a magyar underground továbbra is ontani fogja a jobbnál jobb lemezeket. Szó se róla: érdemes lesz nyitva tartani a szemeket és a füleket, mert ahogy a mellékelt ábra is mutatja, sosem lehet tudni, milyen "kincsekbe" fut majd bele az ember fia, vagy lánya így, a 2016-os évben is. Természetesen a következő recenzió tárgya is a masszívan seggre ülős kalapba került, érdemes legalább egy esélyt adni nekik.
A fővárosi dallamos hardcore-ral operáló Satelles-nek az első nagylemeze a The Wolf You Feed. Eddig egy EP-jük jelent meg, a tavalyelőtti, igényes könyvecskébe csomagolt Storyteller. Jól meg lett mozgatva az anyag, az utóbbi időben nálunk is helyet kapott Faminehill-el együtt turnéztak fel-alá az országban. Az ezt követő csend természetesen csakis egyet jelenthetett, hogy valami készülőben van, melynek végeredménye, azaz a jelen írás tárgya, február végén debütált a nagyközönség előtt.
A 20 perces (nagy)lemez megint nem egy epikus hosszúságú anyag, mégis - ahogy a Faminehill-nél is írtam - ez az egyik legnagyobb előnye. Ugyanis pont elég hosszú ahhoz, hogy bármikor elő lehessen venni, több szabadidő esetén pedig akár többször is végig lehet hallgatni. Talán mondanom sem kell, hogy minden egyes hallgatással nagyobb étvágya lesz a hallgatónak a korongtól, újra és újra be fog kerülni azokba a bizonyos lejátszókba.
A stúdióban egy lendületre, élőben feljátszott anyagnak a másik előnye magában a hangzásban rejlik. Ha valaki nem figyeli, talán észre sem veszi, hogy nem a hagyományos módszerekkel lett felvéve a CD anyaga, olyan szinten precíz, összeszokott, kiérlelt anyagról van szó. A hangkép kellően koszos ("élő"), mégis megvan benne az a tisztaság, ami a részletek megfigyeléséhez szükségeltetik. A hangszeres szekció mindeközben olyan brutális erővel építkezik Bokis Balázs torokmetszett ordítása alá, hogy ember legyen a talpán, aki a keményebb hangzású zene szeretői közül ellen tud neki állni. Tényleg élmény hallgatni! Talán pont az egybejátszás miatt, de olyan energia árad a hét szerzemény mindegyikéből, hogy talán csak a halottak nem fognak beindulni rá. El tudom képzelni, hogy koncerten milyen mozgolódások vannak/lesznek majd a The Wolf You Feed tételeire.
A hallgató egy percnyi szünetet sem fog kapni a hallgatás alatt, végig jönnek majd a jobbnál jobb szerzemények. Talán pihenőnek egyedül a címadó után helyet kapó Apollo-t lehetne nevezni, mely leginkább egy post-rockos átvezető, hogy aztán folytatódjon tovább a gyilok. Okosan, jókor lett elhelyezve, ez is csak a profizmusra vall. Mellesleg nekem a záró két dal a kedvencem (Empty Circles, Ties and Wounds), de biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja majd a saját favoritját.
Mit lehet tehát röviden elmondani a The Wolf You Feed-ről? Egy energikus, mindent ledózeroló energiabomba, melynek elég csak egy esély adni, utána úgysem fogsz tudni menekülni előle. Jó hír: a magyar undergroundon továbbra sem fog múlni a 2016-os év, biztosra veszem, hogy nem fogunk faintos kiadványok nélkül maradni idén sem. Nem kérdés, a The Wolf You Feed egy csillagos ötösnél kevesebbet nem érdemelhet! (5/5)
