Ha a magyar rockzenei színtérről egy zenekart lehetne említeni, amelyik könnyedén megugorja a nemzetközi mércét, akkor az egyértelműen a Grand Mexican Warlock lenne. Ez a titulus pedig leginkább annak szól az esetükben, hogy teljesen egyedi, amit csinálnak. Az Aeons, majd a Hell Sweet Hell is lebilincselő, a zenei paletta rengeteg színét felhasználó, és azokat igényesen vegyítő anyagok voltak. A szimplán III-nak keresztelt legújabb lemez pedig szépen beillik a sorba.

Látni lehet, hogy a Grand Mexican Warlock az a zenekar, akik az első minutumtól tudják, hogy mit akarnak, vagy legalább is abban nem ismernek kompromisszumot, hogy az igényesség, az átgondoltság zeneileg megjelenjen az albumaikon. Az Aeons nekem a lájtosabb, és befogadhatóbb Mike Patton fémjelezte dolgokat idézte, a Hell Sweet Hell már zúzósabb prog rock irányba mozdult. A III pedig az eddigi legnyugodtabb, –urambocsá- legpoposabb dalcsokruk.

Mégis a III az első pillanattól sikeresen magába húzott a néha smooth vagy acid jazzbe hajló dallamaival, a rádió popot megszégyenítő, fülbe ragadó ének témákkal. Közben olyan előadók majd elfelejtett emlékei idéződnek fel, mint Jamiroquai, vagy a torzítót mellőző Incubus zenekar. Soul előadót meg azért nem írok, mert nem ismerek, de ideférne még az is.

A III fényt hordoz magában, és az utóbbi idők egyik legboldogabb anyaga, amit hallgattam. Ennek ellenére is sikeresen megfogta a mély-sötét-lassú-zúzóshoz szokott füleimet. A Main Stage, a Hummingbird, a Babou bármelyik rádióban megszólalhatna. Az a fajta pop zene, ami annyira laza, hangulatos, és tartalmas, hogy magam sem értem miért a nagy rajongásom értük.

Dancs Enikő Bianka

Felcsendülnek e mellett azért az előző lemezek hangulatát idéző dalok is. Az It Kills Me az egyike a rockosabb tételeknek, azon belül is leginkább a retro rock és a QOTSA-vonalas alter-stoner ugrik be róla. A The Cycle is ezt a vehemensebb vonalat hozza, akárcsak a nagyobb hangvételű gyors-lassú váltós Disillusioning. Aki viszont azt várja a GMW-től, hogy majd jól lerokenrolloja a fejét, annak meg kell elégednie ezekkel a tételekkel.

A III összképileg pozitív hangulatú, de az árnyékban meghúzódik még két borúsabb, sötétebb tétel. A Vexed nálam viszi az albumot. Elképesztő mélysége van, nagyon jól épül fel és benne van az igazi katarzis faktor. A 0.00% is ezt a vonalat hozza, talán még nyugodtabb megközelítésből indulva, még zaklatottabb befejezéshez érve.

A Grand Mexican Warlock egyértelműen az egyik legmegbízhatóbb zenekara a magyar színtérnek, vagy nyugodtan kijelenthető, hogy a nemzetközi mércét is könnyedén megütik. A III igazi szépsége pedig, hogy sokadik hallgatás után is kimazsolázhatsz belőle olyan finomságokat, ami talán elsőre nem is tűnt fel. Annak ellenére, hogy nem tapossák halálra a torzító pedált, van benne dög és kosz, de emellett olyan lebegés és könnyedség is árad belőle, hogy nekem nem sikerült ellenállnom. Teljesen magába szippantott.  V:5