Instrumentális gitárzenei előadásokra meglehetősen ritkán járok. Az 1990-es kiadású Passion And Warfare alapmű megjelenésének negyedszázados évfordulóját idén (huszonhat év után…) ünneplő Steve Vai koncertjén sem jártam eddig, ám mivel mindig is kedveltem a lemezt, ezúttal kaptam az alkalmon.

Történetesen hangszeren sem játszom, úgyhogy nyilvánvalóan „laikusként”, vagyis nem a mester által tökélyre fejlesztett és vele kapcsolatban állandóan emlegetett technikák bűvöletében néztem és éltem át a hangversenyt. Meggyőződésem, hogy azok is megkapták a maguk szakmai élményét, akik gitárosként voltak jelen, viszont a többezres tömeg előtt Vai minden jelenlévő szórakoztatásáról egyformán gondoskodott a rendelkezésére álló két és fél órában.

Talán mondanom sem kell, itt minden körülötte forgott, kezdve az 1986-os Crossroads film intróként vetített részletével (amelyben annak idején az ördög gitárosát alakította…) Ennek megfelelően az őt kísérő, természetesen topligás muzsikusok nem is tolták előre magukat. Philip Bynoe-nak kicsit a bőgőjátékát is elrejtette a keverés, míg Jeremy Colson széles karmozdulatokkal végzett, erőteljes dobolását külön érdemes volt figyelni. A hangzás színesítéséért felelős Dave Weiner gitáros-billentyűs szintén háttéremberként tevékenykedett.

De visszatérve a főszereplőre, ő minden egyes hangot eljátszott! A szó valamennyi értelmében. Hangszeres teljesítményét fölösleges volna hosszasan méltatnom. Tényleg nincs olyan, amit ne tudna a gitárról, ideértve annak legapróbb tartozékát! A nótánként cserélgetett Ibanezei közül egyikről-másikról a tremolókart is jártatta néha a húrokon… Ezen felül színészi képességeit is megcsillogtatta. Arcmimikáját (és ujjai mozgását) persze inkább csak a színpadhoz kellően közel állók láthatták, viszont egészen hasonlóan vezényelte le a koncertet, mintha egy hagyományos rockbuli lenne: nem szólalt meg ugyan túl gyakran, de tapsoltatta, gitár-nyihogtatással „hejjegtette” a nagyérdeműt, sőt házi feladatot is adott. Kíváncsi vagyok, hányan csinálták meg otthon, tükör előtt az általa többször elismételt „tornagyakorlatot” úgy, ahogyan kérte…

Voltak aztán különleges vendégek is. Ki virtuálisan, ki személyesen tette tiszteletét a pódiumon. A Passion And Warfare blokkban a nyitó Liberty egy régi, Brian May-jel közös produkció volt látható a háttérben, majd az Answers alatt az egykori tanító, Joe Satriani, a zseniális klippel megtámogatott The Audience Is Listeningben pedig John Petrucci jelent meg rövid időre a ledfalon, hogy kicsit eldumálgasson, majd versenyt is tekerjen Steve-vel. És ott volt még a vége felé a Frank Zappának szóló tiszteletadás is. Az este legközvetlenebb és legemberibb pillanatait azonban egyértelműen a „dalszerzős” műsorszám hozta, amikor két fiatalt hívott a színpadra Vai, és azt a feladatot adta nekik, hogy találják ki a hangszeres alapokat egy spontán módon, helyben megírandó nótához.

Tartalmas, látványelemekben is bővelkedő show-ban volt részünk egy utánozhatatlan művész-egyéniségtől. Köszönjük, Maestro!

FOTÓK: MÁTÉ ÉVI - További képek ITT.