Az Angra neve még kamasz kölyökként (valamikor a 90-es évek közepén) úgy maradt meg bennem, mint a Sepultura mellett az a brazil banda, akire nagyon érdemes figyelni, ám végül mégis kiestek a személyes fókuszomból. Az ØMNI nagylemezüket hallgatva szörnyen bánom ezt a hiányosságom...

Mi tagadás lesz mit bepótolni, de addig is vegyük szépen sorba mit is érdemes tudni a zenekarról.  

Az Angra egy 1991-ben alakult Sao Paulo-i illetőségű csapat, melyet minden túlzás nélkül hazája első számú progresszív megoldásokkal egyre bátrabban operáló power metal csapataként említhetünk. Jelen írásunk tárgyával, az ØMNI koronggal együtt összesen 9 nagylemezt jegyeznek.

Az Angra elmúlt évek során egy igen erős nemzetközi brigáddá formálódott. Az új lemezen a legutóbb megjelent Secret Garden (2015.) albumhoz hasonlóan ismét a - helyi rivális Almachba legénységéhez átnyergelő korábbi énekes,  Eduardo Falaschi helyére érkező - leginkább a Labyrinth és Rhapsody of Fire éléről ismert Fabio Lione énekel. Kiko Loureiro gitáros (aki 2015. óta a Megadeth tagja) már csak vendégként szerepel ezen az albumon, a stafétát a már említett Almah soraiból érkezett Marcelo Barbosa vette át.  

A nagyzenekari hangszerelés a szintén olasz illetőségű Fleshgod Apocalypse billentyű mágusának, Francesco Ferrininek munkája, a professzionális hangzásért pedig az ismert svéd producer és hangmérnök, Jens Bogren felel és egy dal erejéig az Arch Enemy reszelős hangú pacsirtája Alissa White-Gluz is elhörrenti a magáét.

Az album a korábbról ismert szálakon halad tovább, remekül kiaknázva az igencsak monumentálisra sikerült hangszerelés nyújtotta lehetőségeket. A nagyzenekari megoldásokon túl határozottan hangulatos törzsi ritmusok is felbukkannak, tovább színezve az amúgy is igen széles spektrumú palettát. Külön említést érdemel a borítóról is visszaköszönő 2046-ban játszódó, különböző történeteket összefoglaló sci-fi koncepció, persze, hogy ki mennyire rajong a koncept korongokért az már abszolút egyéni ízlés kérdése.

Nos, ez az összetétel már olvasva is erős eklektikára enged következtetni, és ez bizony így is van, ám ez közel sem jelent problémát, sőt...Az lemez egészét egy a műfaji elvárásokkal remekül összehangolt és szerencsére minden öncélúságot mellőző kísérletezés jellemzi, ami kifejezetten jót tesz a daloknak.  Az album már első hallgatásra megvillantja szépségeit, ahhoz viszont, hogy kellőképp elmélyedjünk a világában jó néhány lejátszás szükséges. Hasonló műfaji kereteken belül utoljára bő húsz évvel ezelőtt a Gamma Ray - Somewhere Out in Space lemeze gyakorolt rám ekkora hatást. Az ØMNI egy borzasztó összetett és ezzel együtt - vagy akár ennek ellenére - is nagyon hallgatható korong, tele olyan megoldásokkal, amitől a kedves hallgató önként és dalolva dobja el a haját.

Az ØMNI korongot csak ajánlani tudom, és aki élőben is kíváncsi a zenekarra annak van egy jó hírem: Április 10-én a Geoff Tate által vezetett Operation:Mindcrime kíséretében a Barba Negrában koncerteznek.