Esik az eső. Nem is esik szakad, pedig február van. A fejem eszméletlen módon fájt egész nap. Ettől függetlenül biztos voltam benne, hogy az A38-on február 3-án egy számomra meghatározó eseményen fogok részt venni. Nem is volt kétség, hogy John Garcia szóló estjét nem hagyom ki.

Az elmaradt beszélgetés miatt rossz szájízzel indultam neki az estének, de rájöttem, hogy ez nem befolyásolhat, hiszen az egyik legendát láthatom megint. A legújabb, immáron harmadik (és eddigi legjobb) szóló lemezét hivatott most promótálni az úriember, amire én igencsak vevő voltam. A új lemez nagyon jól sikerült, így még kíváncsibb voltam, hogy élőben milyenek a dalok. Brant bácsiról már tudom, hogy a színpadon marha erős. Josh Homme a QOTSA-val még mindig nem tudott meggyőzni, na de majd John.

Az estét a Dead Quiet nyitotta, akikről semmit sem tudtam, így érdeklődve vártam, hogy mit fogok látni. Vannak a zenekarnak nagyon jó pillanatai, aztán meg egyszerűen átcsap a zene sablonos, néhol unalmas részekbe. A két gitárnak és a szintinek például semmi értelme, az énekes meg egyszerűen túl sok, amit művel. Ellenben a ritmusgitáros maximálisan megbízható alak, de miért is ne lenne az, amikor olyan masszív alapokat kap a basszustól, hogy attól becsinálsz a nadrágodba. De neki is könnyű dolga van, mert az egész muzsikálást összetartja egy olyan dobos, aki nélkül a zenekar tutira nem játszhatna Garcia bácsiék előtt. Ennyit is róluk, eltelt a harminc perc amennyit játszottak, és ez elég is volt bőven.

Egy John Garcia koncertet mostanában mindig az új album három dala nyitja. A Space Vato-val megteremti a zenekar azt a hangulatot, ami kell egy ilyen füstös estéhez. Utána pedig felvonul a színpadra Mr. Garcia, hogy a Jim’s Whiskersszel kezdetét vegye az utazás. Az új dalok eszméletlen királyul megállják a helyüket a színpadon, őszintén én nem is bántam volna, ha többet hallunk, de így sem kell panaszkodnom, mert a rengeteg Kyuss dal mellett ott volt a My Everything.

... és az előző mondattal mindent elárultam. Az estét 70%-ban Kyuss dalok töltötték ki. Erről két féle meglátásom van. A; John rájött, hogy így nem kell annyi felé osztani a gázsit, több marad az ő zsebében. Lássuk be, hogy ez anyagi megfontolásból nem egy rossz dolog. B; egyszerűen nem akarja veszni hagyni a hagyatékát és imádja a régi dalokat. De akkor kérdem én, miért nem lehetne mondjuk pár Unida is mellette? És most tegyük félre a tréfát. Érdekel bárkit is, hogy milyen indíttatásból teszi ezt az öreg, ameddig ugyanúgy tud énekelni, mint huszonöt évvel ezelőtt? NEM! Marhára nem éreztem azt, hogy itt most le lennék húzva, és ki lennék használva, mint anno Max & Iggor Cavalera Roots turnén. John hozza ugyanazt a szintet és egyszerűen elkápráztat minket a hangjával. Supa Scoopa and Mighty Scoop, One Inch Man, Thumb, Green Machine, Gardenia, El Rodeo közben pedig egy kicsit az öreg is tudjon pihenni, egy Molten Universe. Persze, én is jobban éltem a Kyuss Lives!-ot a PeCsában anno, de itt mi most csak Garcia miatt mentünk. És egyáltalán nem számított, hogy ki üti a dobokat, ki basszerozik, mert szép dolog a szerelem, de az csak technika. Imádom az összes többi tagot, de John nélkül ők sem tudtak volna anno semmilyen reuniont megcsinálni.

Emellett pedig olyat láthattunk a frontembertől, amit én marha ritkán látok. Két dal között kétszer is beszélt a közönséghez. Elmesélte, hogy milyen régen volt itt, és megtisztelő a számára, hogy eljöttünk. Lehet csak körítés, és le akar kenyerezni minket, de érdekel amíg ilyen dalokat hallgathatok élőben? NEM! Ahogy körbe néztem a teremben, az átlag életkor bőven harminc felett volt, de ahogy sétáltam haza előttem két fiatal srác ment és a koncertről beszélgettek. „Soha nem hittem, hogy hallok Kyuss dalt élőben” Haver, isteni szerencsénk van ezzel a koncerttel, és még nagyon remélem, hogy a borsos jegyár ellenére elhozzák valahogy ide az öreget, mert például ez a Hajó tetején, a lemenő nap mellett, marha király élmény tudna lenni (mint anno a Karma To Burn buli). 

Szerintem, senki se ment úgy haza, hogy ez egy rossz este volt. Szerintem, mindenki úgy ment haza, hogy ez marhára megérte. Ez egy olyan este volt, amit mesélni fogunk az unokáinknak. Ez egy olyan este volt, amire örök életemben emlékezni fogok. Béke, Szeretet, Metal

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. További képek ITT.