A kilencvenes évek második felében alakult, eredetileg nu metal zenekarként induló, mostanában magukat simán csak rockzenekarként aposztrofáló, chicagói Disturbed 2018 őszén egy új nagylemezzel (Evolution) örvendeztette meg a rajongókat. A zenekar friss albumával a címhez illően valóban egyfajta evolúciós mérföldkőhöz érkezett. Több, mint tízmillió eladott lemezzel és billboard-helyezésekkel Disturbed vitathatatlanul népszerűsége csúcsán van, ráadásul a Simon and Garfunkel féle Sound of Silence feldolgozással - tetszik vagy sem - végérvényesen átlépték a tömegek által kedvelt rock banda és a mainstream közötti igen széles határsávot.

A csapat 2019-ben pedig, ahogyan azt egy új album megjelenése után illik, turnézni indult. Az énekes / frontember, David Draiman szerint ezúttal kevesebb állomás érintésével, de ütősebb bulikkal készülnek, így komoly jelentőséggel bír, hogy végre Budapest is felkerült az útvonaltervbe.

"Kígyók kígyóznak"

Akárhonnan is nézzük ez volt az év egyik legjelentősebb érdeklődéssel várt nyári koncertje és hiába hétköznap, hiába a tikkasztó hőség, kora estére olyan tekintélyes sorokban gyűlt össze a tisztelt nagyérdemű, hogy az a szervezőknek is rendesen feladta a leckét. 

Szerencsénkre nem sokkal érkezésünk után egy proaktív CB rádiós úriember arról tájékoztatott minket, hogy lehet érdemesebb megkerülni a parkot és a túlsó oldalon megkísérelni a bejutást és láss csodát, bejött a tipp. Sorbanállás közben örömmel tapasztaltam, hogy egy tolószékes fiatalember a kint szolgálatot teljesítő biztonsági emberek segítségével pillanatok alatt, akadálymentesen jutott be a nézőtérre. Köszönet és tisztelet a kiemelt figyelemért és maximális segítőkészségért!

Tanúlja meg szeretni a tonicot!

Minden rosszindulat nélkül, a számomra tök ismeretlen előzenekar nevéről némi félreolvasás következményeként akarva-akaratlanul az ismert üdítőital márkára asszociáltam és az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy jelen pillanatban sem tudom, hogy kell helyesen kimondani a közönség bemelegítéséért felelős Shvpes zenekar nevét. 

A csapatról annyit mindenesetre sikerült kiderítenem, hogy birminghami illetőségűek és könnyen befogadható modern metalban utaznak, meg hogy itt játszik Bruce Dickinson egyik fia Griffin. Meg kell hagyni, tisztességgel tették a dolgukat, de a laza tempó melletti circle pitre és moshra buzdítással nem igazán tudtam mit kezdeni, cserébe viszonylag távolról is jól kivehető volt, hogy a tömeg színpad előtti része, rendesen kajálja, amit a főműsorszám előtt feltálaltak számukra.

Hölgyeim és uraim a Budapest Park színpadán, Magyarországon először a Disturbed! 

Be kell vallanom, hogy voltak bizonyos kétségeim ezzel az estével kapcsolatban, de már az elején le kell szögeznem, hogy az aggodalmam hiábavalónak bizonyult. Minden kétséget kizáróan elismerem, mindazt amit a Disturbed eddigi pályafutása során letett elénk az asztalra ám az sem elhanyagolható tény, hogy az eddig látott koncertfelvételek alapján cseppet sem sikerül meggyőzniük. Van az a bizonyos szarkasztikus, mégis örökérvényű mondás, hogy “egymillió légy nem tévedhet”, így igyekeztem minden előítélet nélkül nekivágni ennek az estének és azt kell mondanom nagyon kellemesen csalódtam.

Mainstreambe hajlás ide vagy oda, ennyire szimpatikus, közvetlen és a szó legjobb értelmében vett emberi zenekarral nagyon ritkán találkozik az ember. David Darimant olyan magától értetődő természetességgel és barátian szólítja meg a közönségét mint, ha nem is ezrek előtt zenélne, hanem teszem azt egy isten háta mögötti klub deszkáin. Mindeközben a előadás olyan profizmussal zajlott, amit komolyan mondom tanítani kéne. Hibátlan a produkció? Távolról sem. Itt-ott igenis becsusszan egy-egy hamiskás hang, de lássuk be ez nem is csoda, hisz pályafutásuk alatt saját maguk számára is igen magasra tették a mércét. 

A legjobb indulattal sem állíthatom, hogy kilóra megvett az új lemez, sőt kövezzetek meg, de a régiek sem, de most őszintén számít ez?! Egy kicsit sem. Amit a Disturbed képvisel azt tömegek imádják, és lehet az ember akármekkora megveszekedett mainstream kerülő, akkor is el kell ismerni, hogy ez bizony jó, méghozzá nagyon is jó.

Testvéreink, véreink…

Közhelyesen hangzik a koncerten oly sokat emlegetett megszólítás? Könnyen lehet, viszont nekik nagyon is elhiszem. 

A Disturbed határozottan kiáll bizonyos ügyek mellett, és az üzenetek magyarra fordítása, a drog krízis vonal promotálása (és még sorolhatnám) olyan értékekről árulkodik, amit igenis érdemes a zászlóra tűzni. 

A show - röviden összefoglalva - pontosan úgy zajlott le, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. A profi átkötések és kötelező hangszeres szólók persze itt sem maradhattak el. Számos negatív kritikával találkoztam a hangosítást illetően és bár a megszólalás egy ilyen volumenü produkcióhoz mérten vitathatatlanul hagyott némi kívánnivalót maga után azért "katasztrofális" jelzőkkel semmiképp nem illetném, aztán persze, lehet csak pont jó helyen (rendezői bal, a keverő mögött, nézőtér hátsó harmada) álltunk, vagy már túlzottan "megedzőttem" ezen a téren. A kivetítőkön videoklip minőségben ment az élő képek effektezése, tökéletes időzített klip részletekkel és egyéb video bevágásokkal ami a hátsó sorban állók számára is teljesen élvezhetővé tette a koncertet, sőt némi plusz vizuális ingert is nyújtott. A magyarra fordított üzenetek és a magyar közönségnek címzett kedves gesztusok, már csak a pontok voltak azokra a bizonyos i betűkre.

A műsor az első pillanattól az utolsóig élvezhető volt még azok számára is akik nem feltétlenül keményvonalas Disturbed-rajongók, ami már csak azért is előnyös, mert meg merem kockáztatni, hogy a jelenlévők egy jelentősnek része talán még életében nem volt nemhogy metal, de talán rock koncerten sem. 

Számomra az est csúcspontját a Genesis feldolgozás Land of Confusion jelentette, és persze a széles körben népszerűséget hozó, zongorán és vonósok kíséretével előadott monumentális ívű The Sound of Silence élőben is üti a várt szintet. A ráadás blokk zárásaként pedig mi más is jöhetett volna, mint az elmaradhatatlan Down With the Sickness. 

Vitathatatlanul az év egyik legjelentősebb koncertjét volt szerencsénk végighallgatni, ezen a dög meleg nyárestén és ezek után azt kell mondanom, hogy csábító a visszatérés ígérete.

Mit is mondhatnék ezek után: “OU VÁ Á Á Á”!

FOTÓK: RÉTI ZSOLT, további képek ITT.