Ez a nyár is véget ér lassan. Nem is lehetne jobban búcsúztatni az idei forró évszakot, mint egy jó kis fesztivállal. A Fekete Zaj az idei évben egy igazi különlegességgel készült az underground zene szerelmeseinek, így egyértelmű volt, hogy itt zárom a nyarat.

Sok volt ez a közel másfél év kihagyás koncertek tekintetében. Amikor megtudtam, hogy Thy Catafalque dalokat fog játszani egy alkalmi formáció a fesztiválon, egyértelmű volt, hogy ezt megfogom nézni és ott kell lennem. De ne siessünk ennyire előre.

Öreg "rocker" (?) vagyok már egy nap fesztiválozás bőven elég. Ellenben a tapasztalatnak hála, nem fagytam meg, pedig igen izzasztó időben indultam a fesztiválra, és a szúnyogok sem csíptek szét, mert a kocsiban mindig van az elűzésükhöz való ellenszer. Felfegyverkezve, bedőlve a marketingnek, hogy vegyél parkolójegyet (ahogy mentem a fesztiválra csak szabad helyek voltak, pedig kora este érkeztem) na, de semmi baj, mert így legalább fixen jó helyen parkol a verda. Igen, burzsoá vén pöcs vagyok már, aki kocsival megy koncertre, nem iszik a bulikon, mert szeret kényelmesen, időben, egyben hazaérkezni. A parkolóból egy (kis)erdőn keresztül kellett átvágni a fesztiválhoz, ami tök szép a naplementében, ellenben iszonyatosan para éjjel... Mondjuk egy felejthetetlen élménnyel és kicsit koszos gatyával több. 

A fesztiválra megérkezve tök pozitívan csalódtam, semmi sor, a pénztáros csajok simán, és gyorsan kezelik a sort, szóval pikk-pakk bent voltam, és még a biztonsági szolgálaton sem akadtam fent. Vár a fesztivál! Első utam a merch-höz vezetett, mint mindig, majd feltöltöttem a kis karszalagom (igen, már csak ezzel lehet fizetni a fesztiválon, ami amúgy marha jó dolog) ez is pikk-pakk sikerült, mindenki boldog! " Egy fesztiválos pólót szeretnék, M-esben" Nincs. Akkor abból egy M-eset. Nincs. Oké, és abból? Nincs, csak tavalyi. Az meg nem tetszik, szóval irány körbe nézni, hogy hol milyen koncert megy éppen. Összesen három bulit sikerült elcsípni, ebből kettőre abszolút nem számítottam. Az egyik a Kytaro elnevezésű formáció volt, ami annyira elmebeteg, annyira zaj, annyira nem tudtam sehova se rakni, hogy tetszett. A trió iszonyatosan mélyre hangolt gitárral, dobbal és szinti/samplerrel tolja, és kelti a különösebbnél különösebb zajokat. Ahogy néztem őket, olyan volt igazából, mintha mind a hárman totál más koncerten lettek volna, de mégis így az egész adott egy nagyon érdekes egységet. Bejött. Persze a pólójukból nem volt M-es, hogy legalább így támogassam őket. Mindegy, póló nélkül jöttem haza, illetve csak az volt rajtam, amiben mentem. Időközben, mint kiderült a fesztivál története alatt először, telház volt. Voltak erre utaló jelek korábban is, de azért ennek mindenki örült. Ilyen hosszú kihagyás után, valahol az én szőrös szívemet is melengette ez az érzés, hogy most újra rengeteg emberrel osztozhatok az érzéseimen, együtt élhetünk át valami igazán királyat! A másik koncert, amit láttam és igazából kíváncsi is voltam, az a Shell Beach volt. Soha nem tudtam őket élőben elcsípni. Mikor tini voltam, akkor úgy hívtuk őket, hogy a kicsi Subscribe. Így tizenpár év elteltével is azt mondom, hogy ez az állítás igaz. Ami sikerült a "rastaknak" az sosem fog ellenben ennek a zenekarnak. Tehetséges, tök jó zenészek vannak benne, de én úgy érzem, hogy megmaradtak egy olyan szinten, ahol egy lépés kellene még és robbanna a bomba. Csak ez az egy lépés, már marha régóta tart. Így pár dal után ott is hagytam a színpadot, hogy elinduljak a nagyszínpad felé, ahol a fesztivál "főatrakciója" kezd majd lassan. Jöhet a Mezolit!

Imádom a Thy Catafalque-ot. Tamás összes lemezét előrendelésben egyből veszem, mert tudom, hogy nem tud egyszerűen mellé lőni, igaz néha nem találja az én ízlésemet (Meta) de ettől független nem fogok gyenge minőséget kapni. Nem is emlékszem, hogy mikor vártam utoljára ennyire koncertet. Talán a Tool fellépését pár éve. Nem is tudom, hogy milyen elvárásokkal mentem neki a fesztiválnak, illetve a koncertnek. Mivel marha sok zenész játszott a fellépés alatt én az egészet úgy fogtam fel, mint egy Dimebash-t. Összejönnek Tamás barátai és eltolják a gyermeke legszebb dalait. Dudás Gábor is így nyitotta az estét a negyvenperces csúszás után. Igen, marha sokat csúszott az este, ami kicsit rányomta a bélyegét a hangulatra, a hangulatomra. Pláne, hogy azért a Mátrában még pulcsiban sincsen annyira meleg. Na, meg ennyit állni és várni arra, hogy kezdődjön a koncert... Mindegy, ezen igyekeztem túllendülni, és megdöbbenésemre eléggé királyul szólt a koncert. Eleje. Az Esőlámpás, Kel Keleti Szél és a Köd Utánammal semmi baj nem volt. Ellenben innentől kezdve folyamatosan volt valami gond. Az egyik legfőbb problémám az volt, hogy halk volt. Itthon kétszer is szóltam a feleségemnek, hogy szóljon rám "FÜLDUGÓT VIGYÉL" És az első szám felénél kiszedtem, mert nem hallottam rendesen a zenét. A zene mellett pedig simán lehetett beszélgetni, mert egyszerűen halk volt. Az éneket pedig nem is hallottam, amíg Vörös Andris  a Piros-Sárga dallal be nem robbant. Ellenben végig tök jól hallottam a gitárokat, amik néha iszonyat kásásan szóltak, de segített ezt elfelejteni a túltolt lábdob. A Sirály alatt volt még valami gigszer és elkezdett minden gerjedni, de ezt a zenészek arcán is lehetett látni, de persze mivel nem ma kezdték a zenélést, mindenki tette tovább a dolgát. A dalokat tekintve full best of performanszt kaptunk. Természetesen Tamás is színpadra állt. Így a Mezolit, a Jura például nagyon látványos volt. De előkerült még többek között a Fekete Mező, Kék Ingem klasszikusok is.

Nagyon örülök neki, hogy Tamás munkásságát ilyen módon színpadra vitték. Szívesen megnézném alkalmasabb technikai körülmények között is, de ettől függetlenül ez egy hazai rocktörténelmi esemény volt, amin ott kellett lenni. Szerintem, lesz még lehetőség látni a Mezolitot más helyszínen. Béke,Szeretet, Metal

Fotók: Lányi Kristóf