Nem csillapszik a tavaszi lemezdömping, továbbra is sokkal több lemez jelenik meg, mint amennyiről tisztességes ismertetőket lehet összeállítani. Így most én is az "Öt az egyben" cikkformátumhoz fordulok (remélem, az ötletgazda Rattlehead18 kolléga nem bánja), és röviden bemutatok 5 olyan lemezt, amit kár volna említés nélkül hagyni. Annyi a közös bennük, hogy nemrég jelentek meg, és mindegyik a hard rock - dallamos rock területről érkezett.
BRYAN ADAMS - CLASSIC (Badams Music, 2022)
Olvastad a múlt héten a friss Bryan Adams lemez ismertetőjét? (Ha esetleg kimaradt, ITT pótolhatod.) Abban írtam, hogy Bryan egy hét különbséggel két lemezt jelentetett meg, ugyanis a So Happy It Hurts előtt kiadta a Pretty Woman: The Musical című anyagot is. A fene gondolta volna, hogy alig három hét múlva egy harmadik kiadvány is születik, ez lett a Classic. Ami persze nem rendes sorlemez, hanem néhány korábbi Bryan Adams örökzöld újravett változata. A kizárólag digitálisan elérhető kiadványra a legnagyobb alapvetések mellé felfért pár kevésbé ismert is. A lemez ötletét Taylor Swift adta, ugyanis ő volt az első, aki - miután nem tudta visszaszerezni az eredeti felvételek jogait a volt kiadójától - inkább újra rögzítette őket. A 80-as, 90-es évekre fókuszáló anyag összesen 8 dalt rejt alig fél órában, de már tudjuk, hogy lesz egy másik fele is, így végül négy Bryan Adams lemez jelenik meg idén. Előny, ha valakinek van házi stúdiója, nem igaz?
DEGREED - ARE YOU READY (Frontiers Records, 2022)
A Degreed most először szerepel magazinunkban, pedig már hat lemeznél jár a számláló. Ennek fő oka a korlátozott promóció volt, de ez minden bizonnyal megváltozik, ugyanis a dallamos zenék olasz fellegvára, a Frontiers Records igazolta le őket. A svéd brigád a már amúgy is izmos skandináv hard rock vonalat - pontosabban: másodvonalat - erősíti. Ha referenciát kell felhozni, az Eclipse, a Cruzh, esetleg a Crowne kerülhet szóba. Az Are You Ready (nincs kérdőjel, fene se érti) könnyen emészthető, kellemes hallgatnivaló, de nem igazán tudja tartani az egységes színvonalat. Pár kiugró momentum mellett a dalok legalább fele az "egynek jó lesz" polcra tehető. Viszont az Into the Fire, és még inkább a Turn Back annyira kiugróan jók, hogy már ezek miatt érdemes belefülelni.
RECKLESS LOVE - TURBORIDER (AFM Records, 2022)
A finn Reckless Love zenekarról se mondhatjuk, hogy a csapból is ők folynak, pedig hazájukban viszonylag nagy névnek számítanak. Legújabb albumukat egy hosszabb kihagyás előzte meg, de néhány hete már elérhető, méghozzá fizikai formátumokban is. Ez a neonfényes borító milyen menő lehet már 31 centis méretben, nem? A finnek a 80-as évek glam metálját vegyítik popos-diszkós elemekkel, szóval egyhamar ők se lépnek fel a Brutal Assault fesztiválon, hehe. De a dalszerzői potenciáljuk kiemelkedő, és ha ez nem volna elég, egy Ozzy feldolgozást is bedobtak a hallgató meggyőzésére (Bark at the Moon). Számomra az jelzi a lemez minőségét, hogy egy hosszabb autóúton négyszer lejátszva sem vált unalmassá, nem kezdtem el léptetgetni sem. A saját dalok közül az Outrun, vagy a Turborider alkalmasak arra, hogy egy csodálatos barátság kezdetét jelentsék.
RONNIE ATKINS - MAKE IT COUNT (Frontiers Records, 2022) 
A dán Pretty Maids legendás énekese tavaly adta ki első szólólemezét, ami One Shot címmel jelent meg. Az év elején kiadott Make It Count ennek folytatásaként is felfogható. Hasonlóak a dalok, és ugyanaz a stáb készítette. Az all-star felállásban szerepel régi bárdistája, Chris Laney, Pontus Norgren a Hammerfall-ból, a producer pedig Jacob Hansen volt. A csomag meglepően gazdag, 12 új dalt tartalmaz, majdnem egy óra terjedelemben. Több dalban is előkerül Ronnie betegsége, ugyanis már másodszorra támadta meg a tüdőrák. Az állapota stabil, de sajnos bármikor romolhat. A munkában egyelőre nem akadályozza, sőt, hamarosan a színpadra is visszatér majd. Ismerkedéshez a Rising Tide, vagy az I've Hurt Myself (By Hurting You) dalokat válasszuk.
TEN - HERE BE MONSTERS (Frontiers Records, 2022) 
A brit Ten dallamos zenéje valamelyest kilóg a Rockstation profiljából, de talán egy bekezdés erejéig az ő lemezükről is megemlékezhetünk. A zenekar motorja Gary Hughes énekes, aki a Ten mellett szólóban is dolgozik, de néha produceri munkákat is elvállal. A zenekar kifejezetten termékeny, 25 év alatt 15 album szép teljesítmény. Az új, Here Be Monsters pár hete jelent meg, és a szép borító gazdagon hangszerelt dallamos rockot rejt, kellemes megszólalással. Régen az ilyesmire mondták, hogy rádiórock, ami egyrészt nem pejoratív jelző, másrészt meg ma már aki jót akar magának, inkább nem hallgat rádiót. Ami kiemeli őket a sűrű mezőnyből, az a dalok kimunkáltsága: ha már három gitáros és azon felül még egy billentyűs is dolgozik a bandában, rendesen meg is dolgoztatják őket. A 10 dal éppen egy órányi játékidőt ad ki, a nyugis, komótos hangulat szinte minden dalban visszaköszön. Pihentető, kifinomult zene, aztán pár hallgatás után azon kapjuk magunkat, hogy már dúdoljuk a dallamokat. Ha csak egy dalt hallgatsz meg róla, a The Miracle of Life legyen az!
