Már itt, az elején leszögezném, hogy a Hooligans-hez az előző lemezt felvezető videoklipekkel találtam el, és nem vissza. Szóval az előzmények en bloc kimaradtak nálam, a füldugó nélkül el- és kikerülhetetlen rádiós slágereket természetesen mindenki máshoz hasonlóan én is ismerem, a Zártosztályt megelőzően készült sorlemezeket viszont a maguk valójában egyáltalán nem.

A 2021-es albumot beharangozó, kisfilmeket kapott szerzemények, vagyis az Evolúció és a Kendőzetlen igazság viszont képesek voltak olyan mértékben átlépni az ingerküszöbömet, hogy a Zártosztályt egy az egyben is lefüleljem. A rádiós pop/rock vonalról továbbra is rádió kompatibilis, de modern rock/metal-ra váltó anyag engem ugyan meggyőzött, viszont a bekeményítés a slágereken szocializált nagyközönség tagjainak szemében minden bizonnyal kockázatos húzás volt.

A szemellenzőtől és annak méretétől függetlenül azonban abban a tekintetben nem lehet alapja vitának, hogy a srácok egytől egyig kiváló zenészek, Tóth Tibi pedig remek dalszerző. Úgy tűnik, hogy a Road Molnár Mátéjával az előző lemeznél megkezdett együttműködés mindkét fél részéről eredményesnek bizonyult. A domoszlói négyes frontembere a Fekete szivárvány lemezhez hét dalszöveggel is hozzájárult. A döntő többségükben a lemez második felén helyet kapott dalokon pedig további szövegírók osztozkodtak, többek között a Down For Whatever énekese, aki a vokálok terén is újra besegített a huligánoknak. A keverés és a master Varga Zoltán munkája, a borítót pedig Havancsák Gyula jegyzi. Ezek a nevek egyenként talán csak adalékok lennének, de összességükben nézve őket, határozottan a metalos irányba mutatnak.

A három és fél évtizede együtt muzsikáló alapító trió mellett a basszusgitáros személye esetenként cserélődik, így a Zártosztályt követően Késmárki Zsolt helyét Romanek Gergely vette át. A személycsere azonban semmilyen kézzelfogható hatást nem gyakorolt a lemezanyagra, a zenekar maradt az előző lemezzel megkezdett úton. Sőt, két évvel ezelőtti önmagukhoz viszonyítva még bátrabban mentek bele a kísérletezésbe.

A Ne félj, már én sem félek – ahogy a bookletben is feltüntették a dal címe mögött – még csak egy sajátos intro. A Körforgás a megszólalását tekintve egy kortárs modern metal szerzemény lehetne, ellenben olyan húzása van, mint egy punk rock darabnak. Jelzésértékkel extrémebb vokálok is bevetésre kerültek, Gergő pedig már itt, a lemez elején megkapja a lehetőséget egy rövidebb bemutatkozásra. A Jön a pofon hasonló felfogásban íródott, rövid, pörgős darab. A címadó egy modern hard rock sláger, egymásra úsztatott vokálokkal, megszaggatott riffekkel. A bólogatós Egy álom közepén felületesen nézve a Deathstars/Rammstein vonalat idézi, a középrésze viszont kortárs progresszív metalként is megállná a helyét. A lemez közepén helyet kapott Lepereg egyszer is hasonló riffekkel lett felvértezve. A Vékony jég zeneileg a legbátrabb szerzemény, Csipa persze a vokáljaival mindenből képes slágert csinálni, de a hangszeresek itt egy magasabb labdával kínálták meg. A kevésbé sűrűre hangszerelt Szégyenfolt esetében viszont könnyebb dolga volt - hozza is az első hallgatás alkalmával fülbe ragadó témákat. A pattogós Vadak útján, a címének megfelelően földbe döngölő A föld bukása, az Elfogy az élet vagy a záró Lángba borítom a várost az emlékezetes énektémáik ellenére egyaránt nélkülöznek mindenféle popos, slágeres megközelítést.

Ha a szemellenzőt a sarokba dobva képes vagy elvonatkoztatni az esetleges előítéletektől, és vevő vagy egy rádió kompatibilis formában elővezetett modern hard rock/metal dalgyűjteményre, érdemes próbát tenned a Fekete szivárvánnyal.