Folytatjuk a szerkesztőségi sorozatunkat. Most arról mesélnek a kollégák mi és miért is nem fért bele az éves TOP 10-es listájukba? Szerintetek mennyire változatosak ezek a listák?
Rattlehead18:
Többesszámban és csak címszavakban válaszolnék, azaz nem mi, hanem mik azok, akik nem fértek fel. Az idei lemezeik révén ők lennének azok: Molybaron, Thy Catafalque, The Devil’s Trade, Prong, Obituary, Malokarpatan, Riverside, Graveyard, Night Demon, Overkill és Spirit Adrift.
Vinyl_Woww:
Van nekem egy olyan bűnös zenei örömöm, hogy szeretem a Belle & Sebastiant, ami kb. annyira rock ‘n’ roll mint könyvtárban csajozni. Mivel igyekszem igazodni a Rockstation szellemiségéhez, így az efféle “kicsapongásokat” többnyire megtartom magamnak, de ha már így rákérdezett a szerkesztő kolléga, akkor tessék: Belle & Sebastian - Late Developers.
Theshattered
Van egy jó adag, még nagy nevektől is, amit nem írtam rá a tízesemre, mert egyszerűen nem ismertem még ki megfelelően az adott lemezt. In Flames, Haken, Riverside, ilyesmik. Viszont amit külön kiemelnék az az a négy album, amit a videócsatornámon keresztül volt szerencsém bemutatni, ezek időrendi sorrendben: Zivar - Permeteg, Faded Remembrance - Delusion of Silence, Urachel - Pseudomonaachia Daemonum és a Mutilation Case albuma. Fussatok rá bátran mindre!
Moravsky_vrabec:
Az a szabály, hogy EP-t, válogatást és hasonlókat nem rakunk a listába, így eshetett, hogy az egyik legtöbbet hallgatott „kiadvány” kimaradt. Ez pedig nem más, mint a LeBrock minialbuma, a Gone. Igazándiból csak némi jóindulattal férnek bele a Rockstation profiljába ezzel a szintis, popos soft rockkal, ettől még én nagyon sokszor végigpörgettem ezt a negyedórát.
Magnetic Star:
A görög doom/death félisten Decemberance 2017-es Conceiving Hell albuma igen előkelő helyen végzett az akkori listámon. Idei alkotásuk, az Implosions sem marad el tőle – sőt, bizonyos tekintetben túl is mutat rajta –, egyszerűen 2023-ban több olyan anyag jelent meg, amelyet előbbre sorolok. Egy top 20-ban ezzel együtt kétségkívül bérelt helye van, ahogy az exkluzív díszdobozos kiadásnak itthon a polcon…
Ronnietoad:
Az a rahedli country, amit idén hallgattam. Teljesen rákaptam.Körvonalazódik, hogy rémes vénség leszek: majd ülök az erkélyen valami hintaszékben, whiskeyt iszogatok, és köpködöm a dohányt, közben szól a bluegrass. Kajakra elkezdtem idén kalapokat gyűjteni és - még gyakrabban, mint eddig - hordani. Azért egyetlen lemezt felraktam a 10-es zenei listámra, hogy képviselje eme új hóbortomat.
Sweet Melancholy:
Mivel EP nem kerülhetett fel a listára így a Spiritbox kimaradt. The 69 Eyes Death of Darkness remekműve és az Avatar között hezitáltam. Nehéz volt a választás, mert mindkettőt rengeteget hallgattam. Végül egy hajszállal ugyan, de az acélos svédek győzedelmeskedtek és kerültek a 10. helyre. Mégiscsak a Dance Devil Dance lemezajánló volt az első cikkem a blogon... A 2023-as megjelenések között még a Dropkick Murphys Okemah Rising, a Rival Sons és PJ Harvey szerepel(t) sokat a zenelejátszón.
Ernő Hellacopter:
Mi az ,ami nem fért bele a top10-be, de fontos: Azt hiszem kimeritő választ adtam rá tegnap.
KoaX:
Van bőven olyan lemez, ami nem fért bele. Az Obituary anyaga az év elején eléggé erős volt, de valahogy kikopott az év közepe felé a lejátszóból. Megismertem egy francia brigádot az In Der Welt-et, akik remekül hozzák az Eyehategod érzést a maguk módján, de valahogy a nyárra ők is elfáradtak nálam, ettől függetlenül figyelem, hogy mit alkotnak. A Black Sky Giant is egy remek instrumentális albummal jelentkezett, de a TOP 10-től azért elmaradt az idők során. A Teeth Marks bemutatkozó albuma nem volt rossz. A Band In The Pit szép anyagot rakott le az asztalra, de az összesítésnél lecsúszott, noha az eddigi legjobb lemezük a Goda. A Lazarvs is úgy érzem, hogy kezd rátalálni ismét a saját hangjára, ami miatt anno megszerettem őket, illetve kezdenek igazán felnőni, így az a lemez is tartalmazott nagyon erős pillanatokat, de valamiért olyan mély nyomot nem hagyott bennem, pedig egy jó anyag.
