Igaz, hogy néha kell egy kis lazulás, hogy ne mindig a gyors, kemény riffeket hallgassuk, de azért mégiscsak ez áll a legközelebb a szívemhez. A Peacepipe már a borítójával felhívta magára a figyelmet, így alap volt, hogy miután elkezdődik az év szentelek rájuk egy kis időt. A doom zenében utazó négyesre pedig érdemes lesz odafigyelni! Hogy miért?

Az amerikai banda úgy néz ki, mintha a hippi korszakból maradt volna itt, ellenben totálisan más zenét csinálnak. Ne ítélj a külső alapján, ugye? A bemutatkozó Ep összesen hat dalt tartalmaz és elég, ha annyit írok, hogy a srácok az Eyehategod-ot és a Bongzilla-t nevezik meg inspirációnak? Igaz is, hogy érezni a Bongzilla hatást, de azért van itt még egy jó adag Belzebong is, illetve, ami mellett nem lehet elmenni, hogy egy kis old school, klasszikus rock ‘n’ roll is befigyel, amitől totálisan változatos lesz az anyag. A dalokat nagyon jól rakták össze, hogy tényleg változatos legyen ez az idő, amit a zenéjük hallgatásával töltesz. Marhára tetszik ez a krákogó ének, amit előtte csak a Bongzillánál hallottam. A gitárok pontosan annyira vannak eltorzítva, amennyire mocskosul kell szólnia egy-egy dalnak, így ez is a kellemes határon mozog. A srácok nagyon jól megtalálták az arányokat a stílusok közt, így biztos vagyok benne, hogy ha kellő energiát raknak bele a jövőben, még hallunk róluk!