Erről a lemezről - októberi megjelenés lévén - még tavaly kellett volna megemlékezni. Mivel nálam időszakosan manapság is előkerül, és a maga mezőnyében egy kétségtelenül figyelemre érdemes kiadványról van szó, néhány hónap csúszás mit sem számít - elvégre az undergroundról van szó. Apropóként pedig itt van a friss, szemet gyönyörködtető kazetta-változat, mely fokozza az élményt.

A pozsonyi alapítású négyes nagy utat járt be a bemutatkozó lemez korai Bathory-ihlette ösztönössége, kiforratlansága óta. A szlovák kvartett az évek előrehaladtával egyre tágabbra nyitotta maga előtt a kapukat, így a black metal mára, a negyedik nagylemez idejére csak egy alkotóelem maradt a Malokarpatan sokszínű zenei univerzumában.

A gitáros/dalszerző Adam SiCák egy igazi zenefanatikus. Ebből eredően a szerzeményei néhány szóban nehezen jellemezhetők, ha mégis röviden kellene összefoglalnom, hogy mivel állunk szemben, a közép-európai metaltól találóbb szókapcsolat nem jutna eszembe. A black metal felől indult Malokarpatan a kezdetektől fogva merít a helyi folklórból, de Adam nemcsak a régi idők szavát hallja, hanem bátran nyúl népe közelmúltjához is. A csehszlovák időszak művészfilmjeinek hangulata éppúgy visszaköszön a Malokarpatan szerzeményeiből, ugyanakkor a metal számos leágazása is itt van.

A későbbiekben konkrét zenekart is kell említenem, de elöljáróban a blackes heavy metal, mint fundamentum a legfontosabb. Az egyes fejezetekben pedig hol nyilvánvalóbb, hol pedig burkoltabb formában ott van a ’70-es évek progresszív rockja, a korai brit heavy metal és az említett évtized hard rockja is. Ha megpróbálnám lefejteni az egyes rétegeket, az 1984 utáni időszak zenéiből semmit sem találnék a Vertumnus Caesar dalaiban, mégsincs szó retro metalról.

A 2020-as Krupinské ohne lemezhez képest – egyébként jómagam azzal a koronggal ismertem meg a zenekart – a leginkább fülbe ötlő változás a hangkép tisztulása. Annak ellenére, hogy a dalokban megállás nélkül zajlanak az események, minden hangszer tisztán kivehető, a megszólalás mégsem túlpolírozott, a lemez jóleső, analóg érzetet kelt. Adam és a frissen leigazolt svéd ütős, Axel Johansson számtalan metal-idegen hangszert szólaltatnak meg, rendszeresek a szép akusztikus betétek és a különféle monológok, szózatok.

A címadó tétel blackes rohamát is emelkedett részek, olyan melódiák szakítják meg, melyeket felhasználva egy kevésbé tehetséges dalszerző nagy, mindent elsöprő refréneket írna. Adam viszont csak úgy ott hagyja ezeket a témákat – hogy végre konkrét nevet is említsek, olyan az ember érzete, mint az első Mercyful Fate lemez hallatán. A hallgató várná, hogy visszatérjen egy-egy magával ragadó epizód, de Adam az ismétlés helyett inkább egy újabb dallammenettel áll elő. A címadó mellett még egy szerzeményt emelnék ki, a kazetta B-oldalát nyitó Panstvo Salamandrov Jest V Kavernách Zeme című instrumentális darab kvázi filmzene, melyben a space rock és a helyi népzene is keveredik.

A lemez tematikája szintén rendhagyó; a pozsonyiak a XVI. század végére, az alkimista II. Rudolf prágai udvarába viszik vissza a hallgatót. A műgyűjtő és a természettudományok iránt különösen fogékony uralkodó kora egyik meg nem értett alakja volt. Egyesek számára a befogadást tovább fogja nehezíteni az anyanyelv használata. Adamnak azonban gondja volt a dalszövegek angolra történő fordítására is, így az arra fogékonyak akár mélyebben is beleáshatják magukat a történésekbe.

A Vertumnus Caesar tehát tartalmi szempontból is kuriózum, megjelenését tekintve pedig a háromszáz példányra limitált, aranyszínű tokba csomagolt kazetta-változat tovább árnyalja a képet. (Zárójeles adalék, hogy a kazettát gondozó német Messe Noire Productions és a zenekar egyaránt idén tíz évesek.) A Malokarpatan zenéje korántsem befogadhatatlan, mégis a valódi különlegességeket igénylő hallgatókhoz szól. Információ és rendelés: info.messenoireproductions@gmail.com