RockStation

Seven Hours After Violet - Seven Hours After Violet (Sumerian Records, 2024)

Fő a változatosság

2024. október 21. - Sweet Melancholy

shavalbum.png

A Seven Hours After Violet (SHAV...), ahogyan Shavo Odadjian vadonatúj projektjét hívják október 11-én adta ki saját elnevezésű debütáló albumát a Sumerian Records bábáskodása felett. Az alapító basszusgitáros, illetve a gitáros Morgoth főként a deathcore szcénából toborozta társait a Winds Of Plague (Josh Johnson dob) és a Left To Suffer (Taylor Barber énekes) bandákból. A vokál és gitár posztra Alejandro Aranda, korábban Scarypoolparty művésznevén futó American Idol celebrity érkezett és így került helyére az utolsó puzzle darab is.

A System Of A Down egyre inkább mesebeli, azaz hol van, hol inkább nincs, így hát nem is csoda, hogy hosszúra nyúlt kényszerszabadság alatt a tagok igyekeznek hasznosan elütni az idejüket, nem utolsó sorban pedig teret adni a kreatív energiáknak. Odadjian egy sajtóközleményben úgy nyilatkozott, hogy ezzel az albummal szeretne visszatérni a fémzenei gyökereihez úgy, hogy közben valami egészen újat, egy jóval nehezebb muzsikát hoz létre. A Seven Hours After Violet próbálja elkerülni a beskatulyázás lehetőségét a sokrétű hatásnak köszönhetően, amiben ugyanúgy benne van a nu-metal, a metalcore az elektronikával és váratlan fordulat, deathcore is fülöncsíphető. 

Az olyan előfutárok, mint a Paradise, az Alive vagy a Radiance már engedtek egy kis bepillantást a sokszínűségre és a változatos intenzitásra is, ami egyébként végigvonul a lemezen. A káosz és nyugalom között mozogva Taylor Barber és Alejandro Aranda ének-kettőse erős dinamikát teremtenek és az itt-ott kiütköző különbözőségük abszolút mélységet adnak egy-egy dalnak. Egész egyszerűen viszik előre az egész lemezt. 

Az Seven Hours After Violet alapvetően könyörtelen és nehéz cuccokkal van tele, a mélyen személyes dalszövegek a brutális és dallamos ének mellett, zúzós, láncfűrészes gitár témákkal és kísérteties dallamokkal kelnek életre a számok és a végeredményben már-már pofátlanul jól szól ez az egész 36 perc. A harapós, őrült sebességgel száguldó GO! a himnuszos refrénnel simán lehetne egy SHAV-induló is, akárcsak a kísérletezőbb számok, mint a súlyos végjátékba torkollt Glink és az Abandon, ami igazi szörnyeteg lett a spéci hangszerelésnek köszönhetően. 

 

Ami egy kicsit hiányzik nekem erről az anyagról az a kohézió, amit mondjuk a Radiance sugároz, ahogy a tobzódó sokszínűség egy kerek egésszé formálódik. A lemez, főként a végjátékában ide-oda mászkál, mintha keresné az útját és az igazán tökös, zúzós számok közötti űrt nehézkesen töltik ki. De nincs ezzel gond, mert ettől függetlenül ez egy határozott belépő és több a kiemelkedő pillanata, mint kevéssé jó momentum. 

Az album tizenegy dala bemutatja a bandában rejlő hatalmas potenciált. Azt nem tudjuk mi lesz a projekt sorsa és jövője, de ha ez a formáció megtalálja saját személyiségét a Seven Hours After Violet biztosan megállja a helyét a zsúfolt zenei közegben. 

Seven Hours After Violet Track Listing:

  1. Paradise
  2. Alive
  3. Sunrise
  4. Go!
  5. Float
  6. Glink
  7. Cry….
  8. Abandon
  9. Radiance
  10. Gloom
  11. Feel

 

rockstation_pontozas_4_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr2318709558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum