Az alábbi néhány sor rendhagyó módon tényleg inkább szolgál emlékeztetőül, mint ajánlóul, tekintve, hogy az eseményre hivatalos forrásból szeptemberre már az összes jegy elfogyott.

Ha esetleg még kimaradt volna, most itt a remek alkalom pótolni a Make Them Suffer frissen kiadott dalát, a Mana Godot. A klipes nóta a zenekar november 8-án megjelenő, a zenekar nevét viselő lemezen fog majd figyelni. Ami adrenalinlöket van ebben a tételben, ezt a szűk hónapot talán ki is lehet bírni vele!

Ahogy már utaltam rá a Wild God ajánlójában Nick Cave ügyileg én egyfajta kultúrmisszión vagyok, de hívhatjuk hiánypótlásnak is, bár ez nem csak az ő esetében igaz. Nyilván mindig jó a jövőbe fülelni és új kedvenceket felfedezni, de legalább ennyire izgalmas visszafelé is kagylózni.

Az amerikai punk-rock csapat október 11-én adta ki 11. nagylemezét Supercharged címen, most pedig jövő évi The Offspring: Supercharged Worldwide in ’25 nevű világkörüli turnéjukat is bejelentették, amellyel hét év után Budapestre is visszatérnek! A The Offspring 2025. október 31-én egy igazán ütős punk bulit ígér az MVM Dome-ban. /Fotó: Daveed Benito/

A napokban jelent meg az amerikai punk rock koronázatlan királyainak a tizenegyedik stúdióalbuma. A The Offspring legújabb Supercharged című albumának estem neki, kisebb nagyobb lelkesedéssel. Na, de mit is tudnak még az öregek?

Meg sem kísérlem összeszámolni, hogy Jordan Rudess az eddigi, nagyjából négy évtizedet felölelő pályafutása során hány projektben vett részt, az meg teljességgel esélytelen, hogy összegezni próbáljam azokat a lemezeket, amelyeken hallható a játéka. Talán mégsem lenne felesleges egy példálózó felsorolás, de ettől most mégis eltekintenék, hiszen a hatvanhetedik életévét töltő billentyűst negyedszázada mindettől függetlenül úgyis mindenki a Dream Theater tagjaként tartja számon.

A kutya visszatért és próbál visszaterelni minket, elkóborolt bárányokat a nyájhoz. A Mudi zenekar Van Lejjebb címmel, új három számos EP-vel jelentkezett, amit jól meg is hallgattunk!

Friss számot adott ki a Code Orange tagok side-projektjeként elkönyvelhető NOWHERE2RUN. Az elektronikus alapú muzsikát játszó duóhoz az Ant In The Afterbirth-be a Loathe énekese, Kadeem France szállt be énekelni, az eredmény pedig az alábbi. Ha nagy riffeket vártok, ne is próbálkozzatok!

A Cosmic Envy elnevezésű turné nem más, mint az 1980-as évek második felében alakult Scanner és a szintén régóta, immár három évtizede létező Fortress Under Siege közös fellépéssorozata. A túra eddig Görögországot (utóbbi formáció hazája), illetve egy állomás erejéig Bulgáriát érintette, most viszont Közép-Európa, azon belül október utolsó napján Magyarország is sorra kerül.

Új dallal operál a horror-metalcore brigád Ice Nine Kills. Az urak az A Work Of Artot, ahogy az eddigi dalaikat is, egy filmhez igazították hozzá, méghozzá a a szintén egészen friss Terrifier 3-hez, aminek a magyar címe Bohócrém 3 (szerintem maradjunk az angol verziónál). A dalhoz egy negyed órás (korhatáros) videó is készült, de ha úgy vélitek, ehhez nincs türelmetek, ott figyel lentebb maga a nóta is.

A 2007 óta aktív kanadai zaj-rock punk trió november 10-én először játszik Magyarországon, most pedig kiderült, hogy a csapat Turbinabeli bulija sajnos egyben az utolsó is lesz, a zenekar ugyanis bejelentette, hogy jelenlegi Up On Gravity Hill című lemezük turnéja az utolsó lesz.

Des Rocs kb. 2019-ben került a látóterembe a hülye nevű viszont remek Pinguin Radiónak köszönhetően a rongyosra játszott Let Me Live / Let Me Die-jal, bár eleinte durván kevertem a szintén heavy rotációban pörgetett Rival Sonsszal illetve a hasonlóan remek Demob Happy-vel. Mindhárom előadó azt a fajta modern blues-rockot játszotta, amit a Black Keys csiszolt tökéletesre úgy nagyjából az El Camino magasságában. Mivel nagy tisztelője vagyok a Black Keysnek, meg úgy általában a tempósabb bugizós-bulizós blues rockot is szeretem, így Des Rocs is betalált, ugyanakkor az akkoriban  mindössze két EP-t magába foglaló diszkográfia soványnak bizonyult az érdeklődésem fenntartásához, így Des szépen lassan kikerült a képből.

Az első négy nagylemez idei újrakiadásának apropójából szeptember elején már megemlékeztünk a debütáló A Social Grace-ről, a második részben pedig az időrendet tartva az 1992-es Into The Everflow-val folytatjuk.

Úgy gondolom, ezúttal is egy érdekes témát, minisorozatot találtam ki nektek, ez pedig nem más, mint a videójátékok és a rockzene kapcsolata. Ezekben a videókban kimondottan olyan játékokról lesz szó, ahol kiemelten fontos szerepet kapnak a riffek, legyenek azok addig létező, vagy kimondottan odaírt témák - vagy éppen maguk a zenekarok kedveskedtek valami különlegessel a játékok által a rajongóiknak.

Heti dalmegosztásunkban zseni szólóban, progger-legendák újra akcióban, gót-rock legendák melankolikusban, valamint rap-metal és fura HC. /Fotó: Dream Theater/

Foundations címmerl új EP-t jelentetett meg a System Of A Down frontembere Serj Tankian. Korábban már mutattunk róla klipes dalokat, most befutott még egy videó az Appropriations című dalra. Ezt alább találjátok, csakúgy, mint a teljes, ötdalos EP-t. /Fotó: Travis Shinn/

Nagyjából egy hónappal a meghirdetett időpont előtt elfogyott az összes jegy az Imminence budapesti koncertjére, de szerencsére végül mégsem marad le senki a svéd metalcore csapat idei fellépéséről. A Blue helyett ugyanis a nagyobb Red Stage-en lépnek fel október 29-én a Barba Negrában, bemutatva a Black albumot, a szintén svéd Aviana és az Allt bemutatkozása után.

Tavasz elején megjelenik az új Ann My Guard anyag, a She of the Sea and Stars. Az album, ami négy év szünet után követi az előző korongot, a Furiát, több vendéget is felsorakoztat, ők Ivar de Graaf (Kingfisher Sky, ex-Within Temptation), Nick Holleman (Powerized, Trance, ex-Vicious Rumors) és Elianne Anemaat (Charlotte Wessels, Celestian Season, MaYaN). Alább egy bejelentő, kedvcsináló videót találtok.

Dan Swanö neve minden valószínűség szerint a többségnek elsősorban háttéremberként ismerős. Az örebroi, illetve Németországban is működő Unisound Stúdió ajtajának kilincsével szinte az összes olyan északi zenekarnak volt már dolga, akinek a nevét az undergroundban érdemben jegyezzük. A Swanö névről a death metal tábor formabontóbb dolgokra is vevő része az egykori Edge Of Sanity-re asszociál, de emberünknek egyebek mellett volt és elvileg most is van egy kettes számú zenekara is, a Nightingale.

Iszonyatos túlkínálat van manapság black metal koncertekből. Pár hete járt nálunk a Belphegor, a napokban a Patriarkh, holnap érkezik az 1349, Kampfar és Afsky trió, szerdán pedig az Ellende facsarja ki az összes maradék energiánkat. Úgy esett, hogy múlt szombaton rögtön két black metal eseményt is tartottak Budapesten, én pedig egészen az utolsó pillanatig vacilláltam, hogy melyiket válasszam. A Riffben az Ultra Silvam zúzott, akiket a covid által elsöpört Revenge koncert óta szeretnék látni, megszámlálhatatlanul sokszor pörgött le a debütjük a lejátszómban. Óbudára pedig a Nocturnal Depression és a Forgotten Tomb co-headliner turnéja érkezett, utóbbit sosem hallgattam korábban, csak névről volt ismerős. Belehallgattam 2 perc erejéig, illetve Metallumon is olyan csapatok szerepeltek a similar artists fülnél, mint a Bethlehem és a (korai) Katatonia, úgyhogy lényegében már ezzel meggyőztek, hogy ezt nem szabad kihagyni. Ennyire vakon még sosem indultam el koncertre, főleg úgy, hogy a főbandáról volt szó, de meg kell hagyni, megvolt ennek is a varázsa.