Szép év volt ez, az tuti tele hatalmas koncertekkel és remek albumokkal. De vajon a többiek, hogy gondolják? Nekik milyen pluszt adott a 2023-as év? Meséljetek már kicsit 2023-ról!

1980. május 18-án a Manchester melletti Macclesfieldben lévő lakásának konyhájában nemcsak egy családapa élete, hanem a post-punk alapzenekarának története is véget ért. A mentális betegségekkel küszködő, magánéletét tekintve amúgy is mélyponton lévő Ian Curtis a küszöbön álló első tengerentúli turné előtt két nappal elindította Iggy Pop: The Idiot című lemezét, és úgy döntött, pontot tesz élete végére.

A novemberben megjelent Part I: Deep Down Inside albumunk megjelenése óta napról-napra bebizonyosodott, hogy a döntéseink a legjobb helyzetekbe tereltek minket. Mindehhez nagyban hozzájárult az albumunk fogadtatása is! Nagyon köszönjük, mind a szakma jeles képviselőinek, mind a zenekarunkat kezdetek óta támogató ős-rajongóknak illetve a minket csak most felfedezőknek is a pozitív visszajelzéseket!

Már egy éve annak, hogy megjelent a Kreator legutóbbi albuma, a Hate Über Alles, de Mille Petrozzáék nem fogják elkapkodni a folytatást. Olyannyira nem, hogy jövőre egy ázsiai turnét fognak majd kanyarintani az In Flames társaságában, aztán jön majd Észak-Amerika, ezek miatt a stúdiózás pedig leghamarabb is 2025 elején fog megkezdődni. Azon az éven viszont nem csak egy új album, hanem egy film is jön majd a thrash veteránoktól, szóval lesz miért várni majd 2025-öt is. Alább a mester fenti infókat is összefoglaló évösszegzőjét olvashatjátok.

Nagyon régóta nem mutatott érdemlegesen életjelet a Philip H. Anselmo énekes, Pepper Keenan és Kirk Windstein gitárosok, Jimmy Bower dobos és Pat Bruders basszusgitáros alkotta Down. Ebben nyilván közrejátszott a karlendítős sztori, illetve a Pantera újbóli beindulása is. Most viszont megtörni látszik a jég és jövőre valamit talán kapunk a zenekartól. Ideje is volna, hiszen a legutóbbi kiadványuk, a Down IV – Part Two EP 2024-ben lesz 10 éves.

Folytatjuk a szerkesztőségi sorozatunkat. Most arról mesélnek a kollégák mi és miért is nem fért bele az éves TOP 10-es listájukba? Szerintetek mennyire változatosak  ezek a listák?

A thrasher Extinkt idei lemezének ajánlójában ITT már ejtettem pár szót a kelet-európai undergroundban Uappa Terror név alatt futó Mateusz Lapczynski tevékenységéről. Most pedig elkerülhetetlen, hogy néhány gondolat erejéig önmagamat ismételjem; szóval emberünk gitáros/énekes/dalszerző pozíciókban szinkronban és főszereplőként több zenekarban is érdekelt. A lényeg Mateusz esetében (és nálam is) a Terrordome-on és a thrash metalon van, de emberünk a rokon irányzatokban is igyekszik kipróbálni magát. Adam Burke grafikája alapján csípőből nem lehet eltalálni a Distrüster által képviselt zenei világot.

Hiába a sorra lemondott turnék, vagy koncertek, Ozzy Osbourne nem adja fel, pár koncertet még le szeretne tudni, mielőtt befejezi a (földi) karrierjét. A metallegenda erről a The Osbournes podcastban mesélt, ennek a teljes felvétele az alábbi.

Nemrégiben, egészen pontosan december 14-én Rijádban járt a Metallica. A szaúd-arábiai koncertről, mely az első ottani fellépés volt a Metallica életében, a The Unforgiven felvételét mutatták meg a szokásos módon, szépen-igényesen körítve.

Rövid közleményben tudatta a nagyvilággal a Ratos De Porao, hogy elhunyt a zenekar alapító basszusgitárosa, Jarbas Alves. A hatvan éves zenész halálának oka nem ismert, bár tény, hogy az utóbbi időkben májproblémákkal küzdött. Alves 1981-1993 között volt a brazil punkzenekar tagja, öt nagylemezen hallható a játéka.

Négyszázötvennél is több oldal, rengeteg fotó, setlistek, turnébeszámolók, rajongói visszaemlékezések... Alsó hangon is ezek lesznek ott a várhatóan márciusban megjelenő Queensrÿche könyv, a Roads to Madness: The Touring History of Queensrÿche (1981-1997) lapjain. A Brian J. Heaton és Brian L. Naron által szerkesztett könyvben a nevezett időszak, azaz az első felállás korszaka látható, lapozható majd.

A Metalhead Boxnál nagyon okosan úgy igazították idén a csomagokat, hogy az adott ünnepre meg is érkezzen a megfelelő kiadás, így az októberi csomagba már karácsonyi témákat (is) rejtettek a komák. Hogy miket, azokat máris mutatom, ugyanis ismét egy tök jó pakkot sikerült összerakni!

Az évvégi TOP10-es listák már hagyomány számba mennek. Most megpróbálunk egy másik hagyományt is teremteni. A két ünnep közti uborkaszezonban rólunk és az évünkről tudhattok meg kicsit többet. Kezdjük is a sort, az első kérdéssel, amit a szerkesztő kollégáknak tettem fel. Mesélj az idei TOP 10-es listádról!

Aki követi az európai thrash metal underground aktualitásait, bizonyára már belefutott a Terrordome zenekarba. Az ottani fő dalszerző, a szcénán belül Uappa Terror néven ismert Mateusz egy igazi fanatikus, afféle lelőhetetlen figura, aki párhuzamosan futtatja az egyes zenekarait. A death metalos Rogga Johanssonnal ellentétben évente ugyan nem jelentkezik három-négy lemezzel, de a fő zenekara mellett egyidejűleg három további csapatban – Distrüster, Topór, illetve Extinkt – is érdekelt. Az Extinkt 2012-től üzemel.

Az év utolsó lemezismertetője ez. Fura érzés az idei év végén kis pihenőre térni és újra meghallgatni azokat, amikre az év folyamán bukkantam. Kalandos egy év volt, aminek a végére még befutott a Narbo Dacal.

Szépen, lassan csepegteti az új dalait a Vildhjarta. A pincébe hangolt döngölésekkel súlyozott zenét nyomó északi progbanda a Kristallfågel című dallal lepte meg a rajongóit a napokban, ami egy szokásosan magas színvonalú bünti. De hogy is van ez?

Új dalt adott ki a Shatter. A zenekar a We Know Who We Are-ba az Ektomorf arcát és hangját, Farkas Zotyát is meghívta, a végeredmény, melynek a bika hangzásáért Tue Madsen felelt, az alábbiakban hallgatható meg.

Magam bajnoka címmel megjelent a Terra Nullius bemutatkozó albuma. A 2021-ben startolt formáció 10 dalos nagylemeze - már csak a zenekar felállása miatt is - egy kuriózum a hazai színtér színes palettáján, hiszen a metal és a klasszikus zenére jellemző hangzásvilág ötvözeteként megszülető szerzeményeikhez egy csellóst is csatasorba állítottak, ráadásul személyes indíttatású komoly dalszövegeik bárki szívéhez könnyen utat találhatnak. 

Devin Townsend azon előadók elitjébe tartozik, akik esetében nem beszélhetünk egyetlen olyan lemezről, ami a diszkográfiában állandó hivatkozási alap lenne. Tapasztalataim szerint a kanadai figura kapcsán mindenki másik korongra mutogat, ha a legjobbnak vélt HevyDevy lemezre terelődik a szó. Nálam ezt a címet a Terria viszi el, és ez bizonyára már így is marad. Szorosan a nyomában pedig, a Lightwork-kel karöltve ott lohol az Infinity is.

Egy huszonhat perces kisfilmmel tiszteleg a metalzenében alkotó hölgyek előtt a Deutsche Welle. A How Women are Conquering Metalban olyan előadók kerülnek reflektorfénybe, mint Doro Pesch, a Burning Witches, a Slave To Sirens, vagy a Nervosa, ha van egy kis időtök, érdemes ránézni az alkotásra.