Rút meglepetés ez az új videó a hazai Apey & the Pea zenekartól. A leginkább doom ködbe burkolózó trió mintha kilépett volna a saját árnyékából és a szokásosnál is nagyobbat készül harapni HEX című hamarosan érkező harmadik nagylemezével. A Slaves című dal, mely már ezen a lemezen szerepel és a hozzákészült videó ugyanis erről tanúskodik. A tegnap publikussá vált videó érdekessége, hogy a benne látható színész nem más, mint Apey édesapja Áron László színművész. A klipben, amit a zenekar a PURE csapatával készített a számhoz, ami azon lemezen lesz tehát, amit Szegeden vettek fel a Miracle Sound Stúdióban Bánházi Gáborral és ami egyenlőre úgy néz ki, hogy pusztulásunk lesz végül. Amit most még nem hiszel. De nézd meg a videót és hiszel! Abban, hogy már nem is tudod miben hiszel!

A leginkább iránymutató ipari szennyzenék egyike ziher, hogy a Godflesh. Domináló szerepüket a stílusban pedig rögtön az első lemezükkel sikerült kivívniuk. A Streetcleaner című anyag 1989 végén jelent meg és súlyos lélekkalapácsaival verte le az alapokat, amik aztán meghatározták például a kilencvenes évek népszerű indusztriális metál bandáinak hangzását is. Nem véletlenül számított tehát exkluzív fellépésnek a lemez újrajátszása a Roadburn Fesztivál 2011 egyik estéjén. Ahol Justin Broadrick és G. Christian Green simán nívóssá tette így azt az évet Tilburgban, Hollandiában.
Egyre többet hallani a Ghostról, ráadásul a volt zenészeik is igencsak mozgolódnak a maszkos banda körül. A legújabb, a zenekart érintő esemény egy per, amit a 2016-nyarán kilépett Névtelen Ghoulok indítottak a banda vezetője, Papa Emeritus, azaz Tobias Forge ellen, ugyanis állításuk szerint az énekes nem fizette ki nekik a megfelelő jussukat.
Rock and Roll formagyakorlat duplacsavarokkal. A Mutoid Man zenéjét sem kapod el könnyen, ha skatulyákba próbálod belepakolni. Az ugyanis alapvetően a hetvenes évek rockzenéje talajon, gyűrűn és gerendán egyszerre, tele improvizatív trükkökkel. Amit csak akkor pontozhatsz, ha post-hardcore háttered neked is hiteles. A jó hír pedig az, hogy teli torok Stephen Brodsky, a basszusvihar Nick Cageao és Ben Koller kreatív komplexum elkészültek a harmadik lemezzel. A címe War Moans és ha minden igaz ma, azaz április 5 - én jelenik meg. Az első publikus dal tehát nem jött korábban, de itt van, szóval nem jött későn. Megnyitás után a Melt Your Mind máris szól a rádióból!

A Korn, ahogy a tavalyi
Ha a rockzene szerinted a Linkin Parknál¹ kezdődik: semmi baj, mindenki indul valahonnan. Ha szerinted ott is végződik: semmiképpen se kattints a továbbra, mert semmi olyanról nem fogsz olvasni, ami téged érdekelhet. Számodra ez az írás arról szól, hogy megjelent egy öregedő, őszülő hajú ember sokadik albuma. Mindenki másnak arról, hogy huszonhárom év után megjelent egy The Obsessed album. Térdre, kutyák!
A denveri ördögök zenéjében istenfélő country keveredik egy tucat más műfajjal, megtáncoltatva az üdvösséget, a poklot és a nihilt, amolyan közép-nyugat amerikai szájízzel. Slim Cessna olyan neves spanokkal kezdett el zenélni huszonöt éve, mint David Eugene Edwards és Jeffery-Paul a 16 Horsepower prominens tagjai. Vagy akár a később a saját bandájában is kulcsszerepet betöltő Jay Munly. Vele kezdődött az a parázna rock and roll, amit a Slim Cessna's Auto Club tol összesen tíz lemezen, az Alternative Tentacles kiadó égisze alatt. Poros, italgőzös táncestek kíséretében, amik egyszerre szeánszok és misék az államok legbelső szellemeinek dedikálva. Amiből tavaly már kapott ízelítőt a hazai közönség, de június 14 - én ismét visszatérnek az A38 hajó gyomrába, megkongatni azt. Itt felejtett ízelítőink lejjebb pedig egyszerűen felejthetetlenek.
A pusztító című legendás mozinak volt egy kulcsmondata: Simon szólt, halál! Ehhez fogható csak, ha a szintén legendás Milano bátyó azt mondja: Billy szólt, lemez! Márpedig a nyolcvanas évek második felének emblematikus metál alakja a lentebb található videóban pontosan ezt teszi. Ezt pedig még akkor is komolyan kell venni, ha hősünk szakálla már a télapóénál is fehérebb, ugyanis nagyjából három éve Budapesten még bitang formában nyomta, ma már lánglelkű ifjakból is álló csapatával. Ami pedig még érdekesség, hogy az új M.O.D. lemez ismét a Megaforce kiadóval dolgozik együtt, akár csak épp harminc éve az első U.S.A. for M.O.D. című máig legendás anyagon. Busted, Broke & American pedig nem csak egy harminc éves jubileumot teljesíti majd be, hanem ezzel együtt a tizedik stúdióalbum is lesz a sorban. A
Ha az új At the Drive-In videó dala kellően ruganyos és jól pattog, akkor nyilván kicsit gumi. Sajátos felfogású poszt-hardcore meg nagyon. Tizenhét év csend az egyedülálló hangzású texasi csapat most új lemezt is készít in•ter a•li•a címmel, ami
Úgy tűnik Max Cavalera visszatekintő időket él és jövőbeni terveit főleg a múltból hozza. Alig van vége az évnek, amikor a Sepultura legsikeresebb Roots című albumának állítottak emléket egy hosszú turné keretében, amolyan húsz éves jubileum gyanánt és máris itt az újabb összeesküvés. Ami az 1994 tavaszán megjelenő Nailbomb projekt egyetlen elkészült stúdióalbumának dalait venné elő és játszaná el, szintén egy nagyobb turné keretében. Ami többek között azért is érdekes, mert a Nailbomb mindössze két koncertet adott fennállásának történetében, amik közül a Dynamo fesztiválon elkövetett show aztán koncertlemezként is polcokra került.
Ma már nem azokat az időket éljük, mint a negyvenesztendőnyi lelakatoltság utáni lassan nyíló ajtók és ablakok éveiben, amikor még akár egy évet is kellett várni a következő komolyabb metál megmozdulásra, ami a külföldi zenekarok koncertjeit illeti. Ehhez a tempóhoz képest viszont ma már fénysebességre kapcsolt az idelátogató bandák garmadája. A frankó pedig mindebben az, hogy a várakozási és az élményfaktor ennek ellenére sem konyult le az elmúlt huszonöt évben. Az olyan bandákat, mint például az Obituary, továbbra is peckes, merev figyelem kíséri minden egyes turné alkalmával. Mondjuk ők már kilencven környékén is egészen Pécsig jöttek. Ennyi évvel később, a tavaly novemberi bulijuk ellenben még mindig telt házzal végződött. Ami sehol sem meglepő, hiszen az azelőtti évben ugyanabban a teremben, kis túlzás nélkül is felrobbantották az előző Inked In Blood lemezt turnéztatva a kicsi kis agyunkat.
Legutóbb 2012-ben jelentkezett soralbummal a 2000-es évek elején/közepén zenitjét élő The Rasmus (az akkori CD a banda nevét viselte), így már épp ideje volt, hogy előálljanak valami friss tétellel. A zenekar nyilván sosem tartozott a kemény metal zászlóvivői közé, így az sem meglepő, hogy az új, Paradise névvel illetett tétel is inkább a pop/rock határmezsgyéjén vándorol. De azt legalább egész kellemesen!

Megérkezett a legfrissebb Watch My Dying kisfilm, amely a legutóbb megjelent WMD kiadvány, a