Ha nyárról van szó, akkor koncertek tekintetében több, mint figyelemreméltó a felhozatal. Ebben a dömpingben az extrémebb zenék szerelmesei sem fognak magukra maradni. A Tukker Booking & A Fucktothemusic jóvoltából Július 16-án a Dél-kaliforniai ACxDC-t nézhetitek meg, akik szélvészgyors fastcore/punkkal operálnak már 2003 óta, viszont most jutottak el oda, hogy megjelentessék első nagylemezüket (számos EP, splitet követve) "Antichrist demoncore" néven. Lemezen is kőkemény, amit csinálnak, de élőben egyszerűen kötelező megnézni őket.

Tavasszal új EP-vel, néhány hete pedig egy vadiúj klippel jelentkezett a székesfehérvári End Of Paradise zenekar. A 2008-ban alakult csapat első korongja, a Ne add fel, 2011-ben látott napvilágot és mind a rajongók, mind a rocksajtó részéről pozitív volt a visszajelzés. A legfrissebb EP, mely az Ítélet gyűrűje címet viseli, már az új frontemberrel, Feltein Attilával készült el.

Majdnem oly frusztráció, idegi görcsök és kialvatlanság nyúz most, mint akkor. Majdnem olyan illumináltságra, fejrázásra, visszamosolygásokra vágyok, mint akkor. A FOO máris a nosztalgiáim része lett, s most a tiéteké is lesz, mert...

...idén megígértük nektek, hogy rockerszemmel vesszük górcső alá az ország leggyorsabban nagyra (s egyúttal rockfesztivállá is) nőtt, buliját, a Fishing On Orfűt. És most, hogy nagyjából rekonstruálni kezdtük, mi a tosz is volt az a 4 nap tömény flesselés, amit átélhettünk, elétek is tárjuk az eredményt...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

2. nap - bugi. bugi. bugi. vugi.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Végre ezt is megéltük. Rockstationként bejutottunk a VOLT fesztiválra. Több évnyi sikertelen próbálkozás után kaptunk lehetőséget arra, hogy fesztiválról tudjunk tudósítani. Igaz, hogy blogunk vonalába nem minden, sőt egyre kevesebb „voltos” fellépő illeszthető be, de azért van miről írni. Ugyan a korább napok eseményeiről lemaradtunk, különösen a Hatebreed-et sajnáljuk, de azért a pénteki és a szombati nap is jónak ígérkezett a programtábla alapján.

Ha jól emlékszem, nyolc éve voltam utoljára Sopronban a VOLT-on. Akkor még sokkal inkább „metalosabb” volt ez a fesztivál, ez volt, ami legelőször feltűnt. Sokkal inkább populárisabb lett és ez természetesen a közönségen is meglátszott. Ezzel szerintem semmi baj nincsen, kissé „szigetesedik” a VOLT, a látogatók számát nézve pedig nekik van igazuk. A Lővér kemping nagyjából meghatározza ugyan, hogy mit hova lehet elrendezni, de azért bazinagy jó pont a szervezőknek, hogy én, aki évek óta nem voltam a fesztiválon, egy perc alatt kiismertem magam, mert minden szinte ugyanott volt, legfeljebb az elnevezések voltak mások (még az amerikai hotdogos kocsi is ott volt, mint nyolc éve...)

Erősen úgy néz ki, hogy 20 év elteltével új Pink Floyd-album lát napvilágot idén októberben. A The Endless River címet David Gilmour felesége Polly Samson kotyogta el a twitteren, hozzátéve, hogy ez lesz a 2008-ban elhunyt Rick Wright hattyúdala. Ugyanis itt nem egészen új dalokról van szó, hanem a The Divison Bell lemezről lemaradt felvételek újracsiszolásáról. Az ének újrafelvétele még múlt évben megtörtént, mint az a háttérénekes Durga McBroom-Hudson facebook-on megosztott fotójából kiderül. A lemez híre azért is meglepő, mert a csapat a 2005-ös Live 8 koncerten kívül semmilyen aktivitást nem mutatott az elmúlt másfél évtizedben, Rick Wright halálával pedig mindenki el is könyvelte, hogy vége a zenekarnak. (Fotó: MJ Kim, Getty Images) 

Tegnap jelent meg a svéd Sonic Syndicate új albuma. A zenekar nevét viselő korong alább teljes egészében meghallgatható.

Az 1994-es év a keményzene történetében egészen különleges helyet foglal el. Amellett, hogy rengeteg nagyszerű album jelent meg, aminek egy részét megpróbáltuk listába gyűjteni, a legfontosabb pillanata az évnek egy nagyon tragikus hír. A Nirvana frontembere, Kurt Cobain ez év április 5-én vetett önkezével véget életének. Ezzel együtt pedig a Nirvánának is és a mainstream grunge-nak is. Ugyan ez az esemény elvette a fókuszt rengeteg nagyszerű kiadványról az évben, de mi azért koncentráljunk a 20 éve megjelent, ma már klasszikusnak, sőt alapvetésnek számító metalalbumra. Tudjuk, hogy kihagytunk egy csomó nem kihagyhatót (Darkthrone, Dream Theater, Megadeth, Cannibal Corpse...), de pont ezért kérdezünk meg Titeket, hogy nektek mi volt a TOP 10, mi az ami nektek meghatározó volt 1994-ből. (A nyitókép innen van)

Ma úgyis betonozunk itthon, úgyhogy épp aktuális ...

Jelenleg is tart a londoni Hyde Parkban a Black Sabbath Time elnevezésű rendezvény, melynek fő attrakciója természetesen a Black Sabbath fellépése. Az eseményen játszott a Faith No More is és nem kis meglepetésre új dalok is előkerültek, bár a múltkor már lehetett sejteni, hogy valamire készülnek. Egyelőre többet mi sem tudunk, de most legyen elég annyi, hogy 17 év után vannak új Faith No More dalok, alább meg is hallgathatók, igaz nem túl jó minőségben.

Itt egy kis hazai csemege, kőkemény, kompromisszum mentes csomagolásban. Az évek során volt szerencsém jó párszor megfordulni a győri székhelyű Pass on Hope, illetve elődzenekara az El Polo Loco koncertjein és őszintén mondhatom, hogy minden alkalommal színvonalas műsort nyújtottak a közönségnek a srácok.

Hazánkban rengeteg über kemény metal zenekar van, de vajon ők komolyan is gondolják a dolgokat? Kevés zenekart / embert ismerek, akik tényleg szívét lelkét bele adja a muzsikálásba, akik tényleg tesznek is valamit a hazai underground-ért. A Ghostchant alig két éve látta meg a napvilágot, most pedig itt van a legújabb EP-jük, amit a Wasted Struggle-el hoznak ki közösen. Hajtás után jön a többi infó!

Mi sem mutatja jobban a progresszív rock évtizedeken átívelő népszerűségét, mint hogy a műfajnak még a XXI. században is akad egy kivételesen elismert zászlóvivője. Nem más ez, mint az Egyesült Államokból induló Dream Theater, amely legutóbbi lemezének népszerűsítése keretében érkezik július 26-án egy újabb rendkívüli koncerttel Budapestre – ezúttal egyenesen a Budapest Park színpadára. (Fotó: Réti Zsolt)

Második lemezével jelentkezik a hazai metalcore/deathcore egyik oszlopos tagja a The Southern Oracle. A [HTH/LTH] című lemez azonban nem okvetlenül ezekbe a zenei stílusokba pozicionálja majd a zenekart. A csapattal nemrégiben az új album kapcsán interjút is készítettünk, melyet hamarosan olvashattok majd nálunk. Alább azonban először hallgassátok meg az új lemezt! Megéri.

A Slipknot énekes Corey Taylor a Full Metal Jackie-nek adott rádióinterjújában beszélt arról, hogy gyakorlatilag kész az új Slipknot album. Igazából a keverés van csak hátra és mint elmondta, igyekeznek gyorsan ki is adni a lemezt.

"Hamarosan nagy bejelentések jönnek. Nagy dolgokról fogtok hallani. Ez minden, amit most mondhatok. Azt tudom, hogy igen gondosan megterveztünk mindent. A terv az, hogy az emberek lassan, de biztosan veszítsék el az agyukat a következő hónapok során, itt és ott kiszivárog majd pár cucc." - mondta Taylor. Mi mindenesetre várjuk ezeket a nagy bejelentéseket.

A Steve 'N' Seagulls nevű finn formációt nemrég mutattuk be nektek, akkor éppen egy Iron Maiden klasszikust, a The Trooper-t dolgozták fel. Most itt egy újabb metal alapvetés, Dio Holy Diver-je, amely talán még jobban sikerült, mint az előző.

Az elektronikus metalcore egyik kulcszenekara, az Enter Shikari régi ismerősként tér vissza az A38 Hajóra október 12-én, hiszen három éve itt tartotta első magyarországi klubkoncertjét, hajószakasztó telt ház előtt. Azóta ugyan a brit együttes minden évben fellépett valamelyik fesztiválon, de most újabb forró hangulatú klubkoncertre érkezik – és ráadásként a napokban felvett, a télre ígért új lemezének anyagát játssza!

A Behemoth-frontember Adam "Nergal" Darski a svéd Fortarock Festivalon készített egy közös képet valakivel, akiről erős a gyanú, hogy valójában Tobias Forge a svéd Ghost énekese. Ha valaki nem tudná, annak mondjuk, hogy a csapat maszkokban lép fel és jóformán senki nem tudja, hogy a tagok valójában kicsodák, hiszen képek nem igazán jelennek meg róluk.

Az biztos megvan mindenkinek, amikor Bill Murray minden reggel a Mormota Nap-ra ébred az Idétlen időkig című filmben. Ha kívánhatnám, én az elmúlt két napra szeretnék ébredni jó ideig. Hiányozna a családom, mert őket nem sokat láttam mostanság, de szeretném folytatni, újra még pár napig, mert ezek az élmények most annyira a hatásuk alá kerítettek, hogy így harmadnapra üresség tátong a helyükön. Az élőzene varázsát semmi sem képes pótolni! A zene szeretete csak egy dolog, de amikor ott áll az ember a színpad előtt, ahol tőle karnyújtásnyira olyan legendák serénykednek, mint John Garcia, Scott Kelly vagy Steve Von Till, miközben a hangfalakból örvénylik a muzsika, és rabul ejt, megbabonáz, akkor nincs mese: átértékelődnek a dolgok.

Vannak gyönyörű részei ennek a szakmának. Mikor interjút akarsz készíteni egy zenekarral, aztán még nem tudod, hogy kinek lesz éppen kedve veled beszélgetni. Te meg fent toporogsz az izgalomtól, hogy na vajon melyik arc jön majd fel? Aztán persze megnyugszol mikor a régi kedvenced jó kedvűen leül melléd, és elkezd mesélni a turnéról. Nem lekoptatós válaszokat kapsz, hanem rendes értelmes, kerek mondatokat. A végén boldogan konstatálod, hogy ez is megvan, jöhet a közös kép, később pedig a színpad előtt zúzol majd a zenéjükre. Ő is örül, hogy kíváncsiak rá Te is örülsz, kerek a világ! Hajtás után elolvashatjátok, hogy a Black Tusk-os Jamie May, hogyan is látja a turnét, és az életet!

Tegnap egy hat éve tartó álom vált valóra. Bizony... hat éve várok arra, hogy láthassam a Black Tusk-ot élőben játszani. Tudom, hogy voltak itt már párszor, de soha nem úgy jött ki a lépés. Sőt, még most is kétséges volt, hogy sikerül-e a nagy küldetés. Hónapok óta nem volt semmi bajom, ellenben ma annyira kikészült a gyomrom, hogy egész nap csak feküdni bírtam (na meg oda-vissza rohangálni) Azért egy kis gyomor baci nem térített el! Hajtás után olvassátok, hogy milyen is egy igazi stoner-sludge-hardcorepank este.