Hogy mire jó az, ha az ember körbe van véve zenebuzi barátokkal, ismerősökkel? Ha másra nem is, arra feltétlen, hogy ne hagyják, hogy a Demonic Death Judge úgy haladjon a metál kikövezett útjain, hogy ne akadjak bele. Mert sikerült belebotlanom a zenekar új, Skygods című lemezébe és úgy éreztem, hogy a tudást meg kell osztanom veletek. Ez a zenekar második nagylemeze, az elsőt egyenlőre hasztalan kutatom, de majd valaki úgyis a segítségemre siet. Ezek a finn (igen, már megint észak) arcok iszonyat nagy szigorral adják a stoner/sludge gitár riffeket.

Ha jól számoljuk már a harmadik videóval jelentkezik legfrissebb albumáról, az Utilitarian-ról a brit grindcore isten Napalm Death, akik ezúttal az Everyday Pox című dalra forgattak turné-videót.

A rockzene gyökereinek bemutatása után (Nyitott blues) ezúttal a legfiatalabb, bimbózó hajtásokra koncentrál Géczi László új könyve, mely korunk 33 tehetséges és fiatal, de viszonylag ismeretlennek számító gitárosának életrajzát mutatja be. A rock és a blues zenét kiválóan ismerő szerző tudását arra használja fel, hogy korunk milliónyi ifjú gitárosa közül válogasson ki néhány olyan fiatal tehetséget, aki egy napon méltóvá válhat arra, hogy a már most is istenként tisztelt gitárosok, így Clapton, Hendrix vagy éppen Gary Moore magasságába emelkedjék.

1965-ben, a Lassúkezűnek is becézett Eric Clapton játékát hallva történt meg először, hogy egy lelkes rajongó földöntúli magasságba emelt egy gitárost azzal, hogy a londoni tűzfalakra a „Clapton egy isten” (Clapton is God) feliratot pingálta. Az elmúlt hat évtizedben mindvégig fennmaradt a hangszer népszerűsége – nem véltetlen, hogy egy frissen alakuló zenekar esetében minden bizonnyal a gitárosi posztra lesz a legtöbb jelentkező.

Több internetes portál (többek között a The Press Enterprise, valamint a RockSound) és számtalan Facebook bejegyzés is arról adott tájékoztatást az elmúlt néhány órában, miszerint Mitch Lucker, a Suicide Silence huszonnyolc éves frontembere a mai napon egy motorbalesetben elszenvedett sérüléseket követően, a UCI Medical Center-ben reggel 6:17-kor életét vesztette. A sajnálatos és tragikus hírt nemrég a zenekar is megerősítette hivatalos Facebook-csatornáján:

Az ezredforduló - számomra - meghatározó melodeath bandája volt finn Sentenced, mely a megalakulásukkor még death/doom metált játszottak. Aztán mikor az énekes poszton a sokkal szélesebb énekspektrummal rendelkező Ville Laihiala váltotta Taneli Jarva-t, akkor nyíltak nagyra a kapuk a banda előtt és 1996-tól a zenekar feloszlásáig, 2005-ig öt szinte tökéletes albumot adtak ki. Erről az öt albumról választottam a számomra legemlékezetesebbeket, de FB-on és kommentben lehet ezzel nem egyetérteni.

5. Home in Dispair - Crimson (2000)

A múlthét sokak számára az Október 23-ról szólt, amikor is hazánkba látogatott a Periphery a Between The Buried And Me oldalán azonban a szervezők szombatra IS tartogattak egy év bulija gyanús koncertet. Ez volt a Heights, While She Sleeps és az Architects budapesti állomása. Sam Carter és csapata idén már bemelegítette a magyar közönséget a Rise Against-nek a Petőfi Csarnokban, most azonban az új albumuk apropóján érkeztek a Dürer Kertbe.

Korábban már megírtuk, sőt előzetest is mutattunk a november 19-én napvilágot látó a Led Zeppelin legendás 2007-es O2 Arénás koncertjét tartalmazó DVD-jéről, melyet barátjuk és mentoruk, az Atlantic kiadó-alapító Ahmet Ertegun emlékére vállalt banda. A DVD-ről most újabb előzetes videó érkezett, ez itt a Kashmir.

Új dallal jelentkezett a Soundgarden. A csapat 1996 óta nem adott ki új lemezt, de november 13-án King Animal címmel megtöri a hosszú csendet. Erről most a Non-State Actor című dalt hozta nyilvánosságra a csapat, sőt ITT egy szöveges videó is látható, hozzá. Maga a dal hajtás után.

Straight Outta Nowhere címmel nemrég jelentette meg friss lemezét a The Last Charge. A címadó tételhez, most videót is forgatott a csapat, méghozzá nagyon is ötleteset, bizonyítva, hogy itthon is lehet jó videókkal előállni. A banda egyébiránt pénteken tartja ingyenes lemezbemutató koncertjét a Dürer Kertben, ahol a The Banished, a Wasted Struggle, a Téveszme és a Stubborn is fellépnek majd.

A Corey Taylor és Jim Root által már 1992-ben (még a Slipknot előtt) életre hívott Stone Sour úgy tűnt el a süllyesztőben 1997 környékén, hogy semmilyen kiadványt nem tettek le az asztalra. Aztán 2002-ben újból összeálltak és hirtelen felindulásból kiadták a zenekar nevét viselő első lemezüket, a lendület pedig azóta is tart, hiszen a House of Gold & Bones - Part 1 már a zenekar negyedik nagylemeze. Dupla, de  akár koncept albumnak is nevezhetjük ezt az anyagot, a második részre nem is kell sokat várni, jövő év elején itt van az is.

A djent és a progresszív metal rajongói számára korántsem ismeretlen a kölni Euroblast Festival, amely idén már nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre, és a tavalyi gyakorlathoz hasonlóan idén is a kísérleti alapú keményzenei műfajok legnagyobb nemzetközi reménységeit állítja színpadra. Az újszerű gondolkodásmód révén a rendezvény is ki tudta nőni magát, hiszen ahogy tavaly már két színpadon váltották egymást olyan előadók, mint a Sybreed, az Uneven Structure, az Aliases vagy a nemrég nálunk járt Chimp Spanner, úgy idén már egy komplett Európa-turné is hirdeti a fesztivált. (Fotó: Réti Zsolt)

Október 27-én a londoni Roundhouse-ban adott speciális, közel 3 órás koncertet The Retinal Circus címmel Devin Townsend, ahol teljes pályafutásából szemezgetett dalokat. A koncert, amely összességben inkább egy színházi előadásra hasonlított vizuális effektekkel megbolondítva még Strapping Young Lad dalokat is tartalmazott, sőt a Detox című dal alatt az együttes volt gitárosa Jed Simon is színpadra lépett. Természetesen Devin lemezeinek lassan már állandó szereplője Anneke Van Giersbergen is a koncert résztvevője volt. Jó hír a rajongóknak, hogy a teljes előadást rögzítették, így az valamikor jövő év második negyedévében DVD-n és Blue-ray-en is megjelenik, de aki már most is kíváncsi az hajtás után megsasolhatja.

Devin Townsend december 2-án az A38 Hajó vendége lesz zenekarával egy várhatóan jóval rövidebb és kevésbé teátrális koncerten a Fear Factory társaságában.

Tavaly év végén jelent meg a KILIAN zenekar első, Bohém erdő című kislemeze, melyet aztán a címadó dalhoz készült, videoklip és novella is követett. Az azóta eltelt időszakban a csapat koncertezett az Óriás-sal, a Hollywoodoo-val, az olasz Zippo-val, az Apey and the Pea-vel, majd a nyár végén nekiláttak második EP-jük munkálataihoz, melyhez sikerült megtalálniuk a megfelelő helyet és hangmérnököt. A felvételek Szabó "Lacc"-nál készültek a Tonitrus stúdióban.

Régen hallgattam doom-ot. Sőt mostanában egyre ritkábban. Az hogy ez sajnos, vagy nem sajnos, nem tudom, de legalább helyette kipróbálok egy csomó másféle zenei stílust, vagy csak lehet, hogy változik az ember ízlése. Egy szó, mint száz, kicsit perifériára került a rég szeretett zenei irányzatom, de mikor felpattintottam a My Dying Bride vadiúj albumát, nem kellett több, mint két dal és máris ott éreztem magam, mint évekkel korábban: hatásos cucc az A Map of All Our Failures névre keresztelt új lemez, amely már a tizenegyedik a sorban. Egy halvány rosszindulat volt bennem az albummal kapcsolatban, mikor felcsendült az kezdő Kneel till Doomsday, de valószínűleg ez csak annak szólt, hogy az átállás ment lassabban, mint számítottam.

Pár nappal ezelőtt veséztük ki és dicsértük meg jól a az Ill Nino új, Epidemia címet kapott lemezét. Akkor videót nem tudtunk mutatni hozzá, de most már tudunk. A kvázi címadó dalhoz készült videóban felbukkan az Emmure frontembere Frankie Palmeri, maguk a felvételek pedig a csapat szeptember 29-ei milwaukee-i koncertjén készültek. Videó Hajtás után!

A nyugalom megzavarására tökéletesen alkalmas koncertet adott nemzeti ünnepünk alkalmából a címben említett három modern metál banda. Mivel nem egész napos melóból estem a koncertre, ezért sokkal nyugodtabb állapotban voltam, rá tudtam hangolódni az estére, de talán éppen ezért sokkal nagyobbat ütött.  Végre most nem sikerült elkésnem, így teljes egészében láthattam a teljes esti műsort, amit az angol The Safety ’mi-mind-szakmunkásbajuszt-növesztettünk’ Fire kezdett  (jó, mondjuk szemét vagyok, mert a dobos nem…ő fu-manchu-ban nyomta). Szándékosan nem kerestem a zenéjükre a neten a koncert előtt, mert kíváncsi voltam, hogy így meg tudnak-e győzni. Mondjuk sokat nem játszottak, nagyjából 25 percet, és nem nagyon lehetett hallani az énekes csávót, a dobot viszont túlságosan is, de jónak tűntek – valószínűleg teszek egy próbát a bandával. Jól izzították a publikumot, szépen előredolgoztak a két ’nagynak’, és így a fellépésük végére szépen megtelt a terem, és mindenképpen szimpatikus volt a zenei alázatuk. (Fotók: Réti Zsolt)

A germán thrash metál veterán Sodom stúdióba vonult és megkezdte új lemezének felvételeit Waldemar Sorychta (pl Grip Inc.) producer irányítása mellett. Ahogy Thomas "Angelripper" Such basszer/énekes/főnök elmondta Markus Freiwald nagyszerű munkát végezve mindössze 2 nap alatt befejezte az összes dobsávot még múlt hét szerdán. A két nap alatt összesen 12 dalt kalapált fel, míg ezen a héten Bernd "Bernemann" Kost gitároson a sor. (Fotó: Réti Zsolt)

Bár mi már pár nappal ezelőtt ódákat zengtünk a Neurosis 5 év után megjelent új lemezéről, most ti is meghallgathatjátok miről beszéltünk, ugyanis hajtás után ott a teljes Honor Found In Decay. Jó világvégét nektek!

A Halor élt, él és élni fog! A vasi acélos srácok nemrég adtak életjelt magukról egy új dalra készült videó formájában. A Halor valóban eléggé csendben volt az utóbbi időben, legutóbb a nyár elején törték meg az őket övező csendet egy hírrel, miszerint épp egy új album - amely igencsak aktuális a hat éve megjelent Welcome To Hell után - felvételein dolgoznak.

A lemezről egyelőre annyit lehet tudni, hogy a címe Wasteland és a határainkon túl is elérhető lesz. Az Insomnia képében itt a munka első látható és hallható eredménye, és hamarosan – teljesen formabontó módon – további klipekkel is jelentkezik a csapat, először a Black Clown Army, majd az Infinite Black című dalokra, amelyek szintén vadonatújak. A zenekar az RTL Klub „A Nagy Bandaháború” nevű klipversenyébe is nevezte a videót, ahol szép számú szavazatot kapott, de minden klikk jól jön...

Sokan reménykedtek benne, hogy a Refused idei fesztiválszezonra szóló, aztán azon kicsit túlnyújtott újjáalakulása tovább tart az év végénél, de mára világossá vált, hogy a svédek nem gondolják meg magukat. A Facebookon adták rajongóik tudtára egy hosszabb bejegyzésben, hogy a december 15-én szülővárosukban, Umeában adott koncertjük lesz az utolsó fellépésük. A zenekar előtte még az Egyesült Államokban, majd Ausztráliában is játszik, amit zárásként egy skandináv körút követ. Nekünk kétszer is volt alkalmunk látni a bandát, először az idei Novarockon egy csonka koncerten, majd október 1-jén a bécsi Arénában.