Egy zenekar, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. A Ghostot vagy utálja valaki, vagy pedig imádja. Olyannal még egyszerűen nem találkoztam, akiből ne váltott volna ki valami érzelmet a Tobias Forge által életre hívott formáció. A zenekar második albumával elindult a totális siker felé. Megállíthatatlanul. Tíz éves az Infestissumam.

Tisztán emlékszem, amikor még a Hammernél dolgoztam, csomagoltam hátul a Pokolgép CD-ket és bejött hozzám az egyik kolléganő, aki csak ennyit mondott.

"Tomika, meg kell hallgatnod a Pápát! Ez egyszerűen...."

Szerencsére nadrágot nem kellett cserélnem, de egyből éreztem, hogy itt valami nagyon nagy van készülőben, ami engem is elkapott. Persze, elsőre engem is a sátánista pápa és a névtelen Ghoulok fogtak meg, de aztán totál a fülemé lett a főszerep is. Olyan ez, mint a Slipknot. Ott is először a maszkokra, a showra figyelsz fel. Ha meg már felhívtad magadra a figyelmet, onnantól kezdve félig nyert ügyed van. Tobias úr pedig nagyon ért ahhoz, hogyan is hívja fel magára az emberek figyelmét. Ezt azért az elmúlt pár évben eléggé rendesen be is bizonyította. Beszélhetünk akár a teátrális díszletekről, a "pápa cserékről", a koncerteken szórt "ghost dollárokról" vagy a színpad előtt serlegből az emberek szájába bort öntő és ostyát helyező apácákról. Az óvszereket meg már nem is említem... De nézzük is, hogy hogyan készítette el a zenekar azt albumot, ami megágyazta számukra a világhírnevet. 

Úgy gondolom, hogy ez az utolsó Ghost lemez, ami még nem az Arénáknak vagy a hatalmasabb kluboknak készült. Ez volt az a lemez, amit még egy megboldogult Dürer középső termében hallgattunk volna, ha el lehetett volna őket csalni erre. Ez volt az a lemez, aminek hála a zenekar hatalmasat fejlődött és lépett előre, hiszen ezek után az egyre nagyobb fesztiválokon, egyre jobb idősávban tudtak a színpadra lépni. Próbálok objektív maradni, de számomra ez A Ghost lemez. Mind alkotásukat imádom, de mindegyik más miatt jó, ellenben ebben benne van minden. 

 Infestissumam : Latin szuperlatívusz jelző, jelentése nagyon vagy legellenségesebb.

A zenekar a legellenségesebb vagy a legnagyobb fenyegetés néven használja a második lemzük címét, amivel az Antikrisztusra hivatkoznak. A felvételekre az Egyesült Államokban, egészen pontosan Nasville-ben, Tenessee államban került sor. A producer Nick Raskulinecz volt, aki korábban olyan nevekkel dolgozott, mint a Foo Fighters, Stoner Sour, Deftones, Rush később pedig a Mastodon, Alice In Chains és a Korn is az ő keze munkáját dícsérheti, hogy csak egy pár nevet említsünk. Azért lássuk be, hogy ennek az embernek a  munkássága, mint producer tényleg nem elhanyagolható. Az album 2013 április 10-én látott napvilágot, ám eddig azért még jó néhány dolog történt. A Loma Vista Recordings vállalta magára a lemez gondozását a Republic Records-cal és a Universal Music Group-pal együttműködve. Az album általánosságban sikert aratott az újságírók és a hallgatók körében is sőt 2014-ben még Grammy díjat is nyert a legjobb hard rock/metal album kategóriában.

Egyetlen egy dal kivételével a zenekar már megírta és fel is demózta az egész albumot. Ellenben a kísérteties Ghuleh ezután született csak meg. Eredetileg a zenekar úgy tervezte, hogy miközben az Enslaved és az Alcest zenekarokkal turnéztak, ők majd szépen felveszik az albumot, de ez nem igazán működött, sőt az ekkori kiadójukkal is arra a közös döntésre jutottak, hogy el kellene felejteni a közös munkát. Ekkoriban a zenekarban még tényleg nem lehetett tudni, hogy kik játszanak, így az ebből az időből származó interjúkat eléggé kételkedve kell kezelni, hogy vajon tényleg ki nyilatkozott. Anno nekünk is adott interjút az első budapesti koncert előtt egy névtelen kísértet telefonon keresztül, aztán visszahallgatva egyértelmű, hogy már ekkor Tobias-szal beszélgettünk. Elmondása szerint azért választották a Raskulineczet, mert "jól tud úgy dolgozni egy zenekarral, hogy a bandát nem alakítja át valami mássá." Kiderült, hogy egyáltalán nem akart változtatni semmin, és pontosan ezért kapta meg az állást.

Az egyik Nameless Ghoul egy későbbi 2015-ös interjúban elárulta, hogy nem igazán voltak elégedettek 100%-ig az album végleges hangzásával, de az idő szűkössége miatt nem lehetett vele tovább pepecselni. A vallásos Nashville környéken nem igazán rajongtak a zenekar sátáni szövegiért így nem tudtak találni egy kórust sem, aki elvállalta volna, hogy szerepeljenek a lemezen. Még kóristák is visszautasították több ízben a munkát, miután megtudták, hogy mit is kellene énekelniük. A zenekar elmondása szerint, az egyik ilyen alkalommal a kiszemelt énekes pacsirta majdnem elsírta magát és teljesen megsértődött rájuk. Így végül nem maradt más megoldás a zenekar számára, Hollywoodban vették fel a kórusokat, ahol ezek szerint az embereknek semmi problémájuk nincs az Ördög imádásával. Furcsa egy hely ez az Amerika...

Első albumuk az Opvs Eponymovs az Antikrisztus születéséről szóló Genesis számmal ért véget, addig az új Infestissumam album az Antikrisztus születésétől kezdve folytatódik. Az első lemezen minden a közelgő sötétségről, a közelgő végzetről szólt, míg az új lemez valami jelenvalóról szól, és szó szerint az új lemez az Antikrisztus, az Ördög jelenlétével foglalkozik. A lemez lényegében tudat alatt azzal foglalkozik, hogy az emberiség történelmében az Ördög miképpen van jelen. Sokak szerint ez a jelenlét magukban a férfiakban nyilvánulnak meg, hiszen az inkvizíciókat is mind férfiak vezették. Férfiak ítélték el a nőket boszorkányság és ördögimádat vádjával anno. Egy korábbi interjúban lehetett olvasni az albumról egy érdekességet, hogy miként is született. Minden bizonnyal ezt az interjút is Tobias adta, hiszen ő a zenekar fődalszerzője és agya. 

"Sok metal banda hajlamos kitalálni egy hangzást, és ezt akár tízszer újra és újra játsza a lemezeiken, ami rendben is van, de mi igyekeztünk tudatosan úgy írni a dalokat, hogy mindegyik valahogy egy kicsit más legyen, és mindegyik megálljon az önálló lábán is. Az, hogy megtapsolnak néhány dolog miatt, ami az előző lemezen készítettünk a "a metal szabálykönyve" szerint csak arra csábított, hogy egyszerre menjünk még mélyebbre és még magasabbra, ezáltal pedig egy igen sokszínű, egyedi albumot hoztunk össze."

Per Aspera ad Inferi: Nehézségeken át a pokolba 

A Secular Haze születésének is érdekes története van. A dal akkor született, amikor az egyik Ghoul odalépett a tásaihoz és elmondta, hogy mire is gondolt a dallal kapcsolatban, vázolta nekik az elképzeléseit. Egy új dalról mesélt, ami egyben egy karneváli és kabaré hangulatot akar életre kelteni az orgonajátékkal, de a valódi ötlet az egész mögött, hogy ez a dal olyan, akár a viharos tenger. Az embernek úgy kell éreznie magát, mintha a viharos tengeren hánykolódna és az életéért küzdene. Egy "legenda" ihlette a dalt. Állítólag aki majdnem vízbe fullad, azt átjárja egy hatalmas, szorongató hideg érzés, amelyet közvetlenül a halál előtt felvált egy meleg elfogadás, amely állítólag sokkal jobb érzés, mint a legbrutálisabb orgazmus. A dalnak olyannak kellett lennie, mintha végig ez a hideg érzés szorongatná a hallgatót, hogy a legvégén eljusson a teljes "melegségbe". A Ghule/ Zombie Queen slágere sem egyik pillanatról a másikra állt össze. A zongora szólam már évek óta hevert parlagon, mire felhasználták azt. A lemez elején több pörgős dal is hallható, így szükség volt valamire, amire kicsit rá lehetett feküdni, ami kicsit megtöri ezt a lendületet. Egyes interjúkban olvashatunk magáról a Ghule szó jelentéséről is, ami a nosztalgiáról szól. Arról, hogy az idő vagy valaminek a hiánya hajlamos elhomályosítani az emlékeinket, hogy az a dolog vagy személy milyen is volt valójában. Magyarul talán ezt úgy lehetne megfogalmazni, hogy az idő mindent megszépít. Tobias elmondása szerint, az albumon két dal található, aminek nem ő volt a fődalszerzője. A Year Zero és a Zenith a gitáros Martin Pernser pengetőjéből származnak.

Van egy érdekesség a zenekarral kapcsolatban, ami sokaknak nem tűnt fel. A Ghost megelőzte az egyik Instagram trendet még úgy, hogy ekkor azt sem tudtuk, hogy lesz Instagram! Hogyan? Az album borítóját tizenkét részre szeletelték fel és a Ghost YouTube csatornájára úgy töltötték fel, hogy minden egyes dal borítóképe egy kis darab volt az albumból, ami a végén egy teljes egésszé állt össze. Az artwork Zbigniew Bielak munkáját dicséri, aki az album szövegei és dalai alapján készítette el a műalkotást. Az egyik kísértet elmondása szerint, azt már előre tudták, hogy egy baba lesz a borítón, ez a  velünk született gonoszság paradoxonja, ami nagy általánosságban a sebezhetőséget is szimbolizálja. Egyes források szerint, az album megjelenését bonyolította ez a borító, ugyanis több CD gyártó is vissza dobta a borítót, hogy nem hajlandóak azt legyártani. Érdekes, hogy Európában a vinyl gyártóknak semmi problémájuk nem volt ezzel. A másik vicces dolog, amit megjegyez a zenekar, hogy a szövegekkel senki sem foglalkozott, de a borítón mindenki kiborult. Emiatt csúszott az eredetileg 2013 április kilencedikére tervezett megjelenés is.

2012. december 14-én a Ghost létrehozta a SecularHaze.com webhelyet. A weboldal egy új Ghost dal hangfelvételét tartalmazta ének nélkül. Az oldalon egy visszafelé ketyegő óra és öt gyertya volt, amelyek mindegyike az új dal egy-egy elemét játszotta, amikor a felhasználó rámutat az egérrel. Másnap a banda egy új dalt töltött fel hivatalos YouTube csatornájára, ami a Secular Haze címet viselte ekkor már. Később aznap egy különleges koncertet adtak szülővárosukban, a svédországi Linköpingben, ahol a teljes Opus Eponymous lemezt eljátszották. Emellett pedig terítékre került a Secular Haze és az I'm a Marionette ABBA átdolgozásuk. És ekkora történt meg az első csoda! A Secular Haze előadása előtt Papa Emeritus, fogja a mikrofonját és átadja azt a színpad szélén álló új pápának. Megszületett Papa Emeritus II. Halkan jegyzem meg, hogy minden idők legjobb pápájat! Azóta a Pápa és Kardinálisok váltása már megszokott a számunkra, ha új albummal jelentkezik a zenekar.

Négy nappal később a banda bejelentette második albumának címét, az Infestissumamot, valamint az Infestissumam.com weboldalt, amelyen az album számlistája is megtalálható volt ezek után. A Secular Haze volt az album első kislemeze, amelyet ingyenes digitális letöltésként kaptak meg a rajongók, akik 2012. december 15-től feliratkoztak a zenekar levelezőlistájára. A kislemez 10 inches bakelitlemezei korlátozott számban később jelentek csak meg. Aki annak idején hozzájutott egy-egy ilyen lemezhez ma már nagyon szerencsének vallhatja magát. Miért? A cikk születésekor éppen nincs eladó példány a Discogson, de azt tudni vélem, hogy ez a lemez horrorisztikus áron szokott gazdát cserélni (átlagosan 300 eurót ér egy lemez, ami még nem is tökéletes állapotú) Az anyagról egy Ghoul a következőket mondta: Szeretnénk bemutatni egy dalt az új lemezről, amely önmagában is megállja a helyét, de anélkül, hogy az túl messze lenne az első lemez hangulatától. A kislemez B oldalán található a mára már híressé vált ABBA feldolgozás, az I'm A Marionette. Azontúl, hogy egy remek feldolgozás a dal különlegességét még fokozza, hogy nem más dobolta fel a dalt, mint Dave Grohl. Nagyon sokáig tanakodott a zenekar, hogy Dave neve szerepeljen-e az albumban. Egy európai fesztiválon játszott mind a két zenekar. Tobias tudta, hogy Dave rajong az első albumért, így beszélgetésbe elegyedtek. Szó szót váltott, amikor megkérdezte Dave, hogy hogyan is tudná segíteni a zenekart? Ahaaa, szóval akarsz tenni valamit értünk? Egy hónappal később már L.A.-ben dobolta fel az ABBA Ghostosított dalát. 

2013. március 12-én a Ghost megkezdte a rajongók számára a Year Zero ingyenes streamingjét. De itt még nem álltak meg. A zenekar azzal is próbálta népszerűsíteni az új anyagot, hogy a legújabb pápát indítani szerették volna az éppen aktuális Pápa választáson (Ekkor választották meg a jelenleg is hivatalban lévő Ferenc Pápát, aki a nem rég elhunyt XVI. Benedek utódja.)  A kislemez bakelit változata tartalmazza a B-oldalas "Orez Raey című dalt, ami az A-oldalon található dal visszafelé játszva. Március 25-én bemutatták a dalhoz készült videoklipet, amelyet ismét Amir Chamdin rendezett. A rendező többek közt olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a The Hellacopters vagy a The Cardigan, de nem mellesleg a H&M-nek is rendezett már reklámot. A Monstrance Clock című dalt április 8-án ingyenes streamingen keresztül mutatták be a rajongóknak. Miközben az album japán verziója tartalmazza a La Mantra Mori és az I'm a Marionette dalokat a deluxe kiadásból, a Depeche Mode Waiting for the Night című számának feldolgozása is megtalálható. 2013. július 3-án megjelent a Monstrance Clock videoklipje, Rob Semmer rendezésében. Az El Rey Színházban és a Webster Hallban a Ghost koncerteken forgatták az anyag egy részét, innen származnak a zenekar dicsőitő, gyóntatós jelenetek, amiket a rajongókkal vettek fel. A promózást lezárandó a Ghost kiadta az album különleges kiadását Infestissumam Redux néven. Tartalmazza a La Mantra Mori-t és az egész If You Have Ghost EP-t, amely további együttműködéseket tartalmazott Grohllal. Na, de milyen az album az én szemüvegemen keresztül?

Zseniális! Egyszerűen már a nyitó Infestissumam a kórusával levesz a lábamról. A szerzemény meghív minket egy igencsak rövid, ám annál sötétebb utazásra, egy olyan világba, ahová csak úgy nem lehet belépni. Megszületett az Antikrisztus, Vivá! Nézzük, hogy mihez is kezd ezen a bolygón! A Föld és a fényben úszó világ pusztulása megkezdődött. A Per Aspera Ad Inferi egy olyan vad agresszív gitártémával indítja be a sötétséget, hogy az ember gondolhatná azt is, hogy a gitárok valahová a pokol alá vannak hangolva, miközben éppen, hogy nem a standard hangolást követi. És itt fogja meg a Ghost többek között a hallgatót. A Toolhoz hasonlóan nem hangolnak le térd alá kettővel, hanem csak egy félhanggal mennek lejjebb, drop D-be (persze ez nem feltétlen igaz minden dalukra, de ez az általános hangolás). A zenekar sokkal inkább a hangzással próbálja elérni azt a hatást, amitől a hideg futkos a hátunkon.

A 70-es, 80-as évek torzított gitárjai szólnak itt, amiket a különböző orgona hangok tesznek még kísértetiesebbé. Szövegekbe ne menjünk bele, egyszerűen semmi szükség rá, ha már idáig eljutottál a cikk során. A már nagyon sokszor emlegett Secular Haze egy remekmű a maga háromnegyedes lüktetésével. Nekem mindig eszembe jut erről a dalról a Süsü a Sárkányból a Kancellár, amikor tanította táncolni a királyfiékat. Ő mondta mindig, hogy um-papa um-papa, mint a szellő járd a táncot. Ami pont ugyanez a dallam. Az orgona és a giát harmóniája valami hihetelenül el lett találva, amit a dob olyan szinten tud megtámogatni, hogy azt imádom. Nem hiába esett neki sok dobos a dalnak és készített belőle cover videót. Ahogy Forge a Secular Haze szavakat ejti, attól egyszerűen libabőrös lesz az ember. Érzi a sötét szobában éjfél előtt kettő perccel a sátán jelenlétét. A Jigolo Har Megiddo az ABBA-s könnyedséggel tárja elénk azt a tényt, hogy a sátán maga a mindenség. A refrén egy gyönyörű teátrális kiállással van felvezetve, a gitárok pedig hozzák azokat a dallamokat, amik azok fejében is megragadnak, akik alapjáraton nem, hogy a sátánt, de még a metal zenét sem kedvelik. A Ghuleh/ Zombie Queen nyitánya egyből elrabolja az ember szívét. Az egyik, ha nem a legromantikusabb dal a lemezen. Koncerten is tökéletes dal, hiszen ad egy kis lélegzetvételnyi időt, mind a hallgatónak, mind pedig a zenészeknek. Nem mellesleg az album egyik leghosszabb szerzeményéről beszélünk, hiszen a játékideje több, mint hét perc. Természetsen ezt az időt nem lehet csak lélegzetvétellel tölteni, így a dal átvállt az intenívebb témákba és egyből előjön a fogós reférn, és a dal végére már mi is ordítjuk, hogy Zombie Queen. Nagyon bírom a Tarantino filmeket idéző old school tremolos hangzást. Annyira nem használt ebben az időszakban senki ilyesmit, hogy egyből beleszeret az ember.

A Year Zero ismét előhívja a kórust Los Angeles rejtett, mocskos kis stúdióiból és a manipulált "szent pápa" hang is előkerül, hogy aztán megint csak egy olyan popos refrént nyomjon a képünkbe, amit bárki tud énekelni bármikor. Talán ebben rejlik a Ghost ereje. Hiába egy zseniális énekes Forge, akkor is olyan dalokat ír, amiket bárki el tud énekelni úgy, hogy örömét leli a dalban, és teljesen átéli azt. Míg mondjuk egy Lamb Of God dalnál ezt nem feltétlen tudja elmondani az ember. És ez a popos erő, a sátánizmussal, old school rockzenével keverve egyszerűen tökéletes elegyet alkot. Az album vége felé lépkedve jönnek az én személyes kedvenceim. A Body And Blood bevallom, hogy anno azért fogott meg mert láttam élő felvételeket, hogy ezalatt a dal alatt öntenek bort az emberek szájába egy serlegből a koncerten, majd helyeznek ostyát a feloldozottak szájába (én is meggyóntam a magam bűneit) és valahogy ez a showelem ezzel a fogós dallal együtt belopta magát úgy a szívembe, hogy másfél évig ez a dal volt a csengőhangom. Tobias visszafogottan, sejtelmesen énekel, csak a refénben engedi el magát. Így visszaolvasva látom, hogy minden dal a refréntől tetszene ennyire? Ez a dal olyasmi a számomra, mint a következő albumon a Mummy Dust. Sokan nem szeretik, de nálam mégis az egyik legerősebb szerzemény. Az Idolatrine a könnyedebb szerzemények közé tartozik, annyira mély nyomot nem is szokott bennem hagyni, hallgatás folyamán, ellenben az album végére tökéletesen felkészít a Depth Of Satan's Eyes. Én ez időszakban kezdtem el jobban belemerülni az angol nyelv szépségeibe, tehát elkezdtem angolul tanulni, és ez a dal egy tökéletes alap volt arra, hogy mennyi gyönyörű szót lehet találni egy-egy ilyen alkotásban. Kimondottan imádom, ahogy Tobias a Vortex szót megnyomja. Kicsit úgy használja ez esetben az R betűt, ahogy azt a néhai Peter Steele tette (állítólag ő direkt jól megnyomta az R-eket, hogy még karakteresebb legyen a dal) Az albumot és a negyvenhét perces utazást a második Pápával a Monstrance Clock zárja. 

Emlékszem, hogy ez a dal és a videója anno mennyire megbabonázott. Pláne, ahogy Tobias a dal elején kiadja azt az elhaló hangot. A dal viszonylag egyszerűen van felépítve, bármilyen kezdő zenész könnyen eltudja sajátítani a dallamakot, témákat, amik fellelhetőek benne. Na, de mégis akkor miért üt ekkorát? Tobias mondja el a dalban.

Singing. Come together Together as one Come together For Lucifer's son

Iszonyatosan egyszerű, megjegyezhető sorok, az unásig ismételve- Már-már hipnotikus állapotba kerülünk és mindannyian együtt ordítjuk bárhol is legyünk, hogy COME TOGETHER! Imádom, ebben a dalban benne van minden, ami a zenekart jelenti a számomra.

Tényleg csak kis fanboy-ként tudok írni erről az albumról, mert egy olyan korban kapott el, amikor nem tudtam hinni semmiben igazán, és nem is találtam semmi olyan új dolgot, ami megszólított volna magának. A Ghost nem a legtechnikásabb zene, nem a legeredetibb. Vessünk csak egy pillantást erre a Kreator borítóra:

De mégis azt mondom, hogy a huszonegyedik század egyik legjelentősebb zenekaráról beszélünk, aki hosszú szünet után be tudott lépni azon zenekarok táborába, akik elmondhatják manapság magukról, hogy Aréna zenekarok. Azért ez a tábor viszonylag kicsi, nagy megtiszteltetés ide tartozni. Sokak szerint gáz ez a műsátánizmus és az, hogy Tobias elhatározása, hogy a világ legnagyobb rock zenekarává építse fel a Ghostot. Szerintem, egyáltalán nem probléma, ha valakinek ilyen álmai, vágyai vannak és azért tesz is. Lássuk be, hogy azért eléggé jó úton halad. Azért basszus kulcs olyan zenészek rajonganak érte, mint James Hetfield, Dave Grohl, Phil Anselmo, hogy csak egy párat említsünk..... Azért ezek az emberek eléggé meghatároztak a rockzene történelmét, csak nem tévednek akkorát, ha ennyire máshonnan jövő alakok, mind imádják ezt. Mondjuk nem azért szeretek valamit, mert egyik kedvencem imádja, ez is igaz. De az vitathatatlan tény, hogy a Ghost csillaga nagyon fényesen ragyog és még sokáig fog is, ha nem csinál valami orbitális baromságot a fődalszerező. De azt sem szabad elfeledni, hogy egyszer minden jónak vége szakad.....

.......és mint tudjuk, egyszer minden Pápának le kell mondani a hivataláról!