Lassan egy újabb korszak lezárásához érünk, a Sepultura is a búcsúköreit futja, Magyarországon pedig a tervek szerint most játszottak utoljára (hogy most lesz-e Cavalerás reunionos cashgrab összeborulás, abba ne menjünk bele, maradjon meg szépnek ez az emlék). A négyes olyan stílusosan és olyan masszívan köszönt el az itteni, valljuk be, igencsak hű és gazdag közönségétől, hogy annak még jó ideig meglesz a maga lendületes és pozitív visszhangja, de miért is?