Bevallom, ami felhajtás és a hírek szintjén lezajlott az elmúlt hónapokban a Metallica új lemeze körül, az már engem kezdett a legszárazabb székrekedésnél is néhány dagadó hajszálérrel erőltetettebb műsorra emlékeztetni. Ezért is kerestem magam mellett kajtató kezeimmel önkéntelenül a wc papírt minden alkalommal, mikor megláttam az újabb napi két hírt ez ügyben. Mert nekem ez épp olyan túltolt szar, mint napjaink roncsgiccs karácsonyai, amik a jövő melegségét már előre becsomagolták, hogy vonalkóddal ellátva aztán lenyomják azt idő előtt a torkodon, mint a törődött kezek a góré mellett a kukoricát a kacsa nyakán. Elég kevés vízzel. De persze bitang nagy sült májat remélve a porcelánon. Ugyanis pontosan így lesz négy nagyon jó srácból árú. Pontosan ez miatt lesz egyre magasabb a színpad. A színpadtól pedig egyre messzebb a rajongó. Ahogy rajongótól egyre távolabb az előadó. Az előadótól pedig a kibaszott saját esszenciája. Hiszen átlényegült termékcsaláddá. A Metallica új, Hardwired ..to Self-Destruct című lemeze tudniillik elsősorban egy cég terméke szerintem és már csak azután zene.