A norvég retro rocker Audrey Horne lépésről lépésre, azaz lemezről lemezre szélesíti követőinek táborát. Nem lehet kétséges, hogy a jelenleg íródó következő albummal is szintet szeretne ugrani a csapat. A poéngyártásban is erős Toschie - Ice Dale duó a Dynamo-s fellépés után szakított időt az alábbi beszélgetésre, amely során az egyik lehetséges lemezcím is megszületett, az énekes legalábbis megjegyezte, vagyis bepötyögte a telefonjába…
Ez a hét számomra egy az egyben Brazíliáról szól. Pénteken a Dürer Pincében a Deaf Kids fogja szétszedni az agyamat. Pár órája pedig megkaptam a Nervosa zenekartól a kérdéseimre a választ hosszú idő után. Egy unalmas délutánon írtunk a lányoknak, hogy lenne-e kedvük megosztani velünk pár magvas gondolatot, hogy mi is van most velük. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Fernanda a zenekar basszusgitáros frontasszonya válaszolt a kérdéseimre.
Mindig furcsa érzéssel tölt el amikor haverokkal csinálok interjút. Tudod, hogy mi van alapjáraton a zenekarral, de ilyenkor mégis hallasz mindig valami újat. Lehet az egy fingós story, amin jót röhögtök, vagy valami totál váratlan és megrázó. Mikor Sexyvel leültem dumálni, nem tudtam, hogy milyen új történettel áll elő. Sajnos fingós viccek nem voltak, szerencsére nagy dráma sem, de mondott egy-két érdekes dolgot. Tovább gomb és itt a Hot Beaver interjú!
A baranyai Hanczik Dávid, akit max. a Dirty Dawn második lemezén, a Wednesdayen ellátott dobosi munkájáról ismerhet a 'core-rajongó jóember, olyat alkotott, amiről a legtöbb metálrajongó csak álmodik: közös számot készített álmai zenekarának frontemberével.
Dávid az utolsókat simítja debütlemezén, még csak kóstoló-koncerteket adott szólóprojektből épp kinőtt zenekarával. Pincestúdió- és numetal-fanatikus. Minden hangszert ő írt és játszott fel az ominózus számon, ami most a rockstationön is debütál. Körbekérdeztünk a háza táján, mégis hogy sikerült ez neki.
Az idei Rockmaraton legnagyobb csalódása, azaz az elmaradt Megadeth koncert előtt volt szerencsénk megszólítani egy rövid interjú erejéig David Ellefson basszusgitárost és Kiko Loureiro gitárost, az az a hamar népszerűtlenné vált zenekar egyik régi és új tagját. Akik akkor még nem tudták, hogy a koncert el fog maradni David sérülése miatt, aki egyébként szívélyesen válaszolt zenésztársával együtt kérdéseinkre. Abszolút jó hangulatban. Ezt olvashatjátok el most itt, a szerencsétlenül alakult szituáció után.
Vörös Attila aligha szorul bemutatásra. Hősünk a Leander Rising feloszlása óta sem tétlenkedik, rendkívül céltudatosan dolgozik, és komoly terveket is sző a jövőre nézve. A legutóbbi hírek arról szóltak, hogy külföldön folytatja pályafutását a múltban kiépített szakmai kapcsolataira alapozva. A Pantera könyv magyar kiadásának bemutatóján futottunk össze Attilával, és nem sokkal utána igyekeztünk őt alaposabban is kikérdezni minderről…
A Kamikaze Scotsmen neve valószínűleg sokak számára még nem cseng ismerősen. Az önmagukat rock / progressive / artrock / psychedelic zenekarnak tituláló budapestiek nemrég jelentették meg az első nagylemezüket, a Modern Day Gardeninget, ennek kapcsán váltottunk pár szót velük.
Ugye jól sikerült a tegnapi Killswitch Engage koncert? Nem akarunk hencegni, de a koncert előtt volt szerencsénk interjút készíteni a banda gitárosával, Joel Stroetzellel, és az ott elhangzottakat jól meg is osztjuk veletek. Szó lesz mindenről, ami egy hithű rajongót érdekelhet: jövőbeni tervek, publikus műhelytitkok, a jelenlegi turné tapasztalatai, de még az is kiderült, hogy várhatóan mikor térnek vissza Magyarországra. (Fotó: Daniel Takenaga)
Humphrey Bogart kisöcsének rock manifesztációja – gondoltam miközben a Rock in Vienna backstage városállamában felbukkant Eric Bass, a Shinedown basszusgitárosa és billentyűse. A villáminterjúnak tervezett beszélgetésből kiderül, hogy a post-grunge kategória értelmezhetetlen, az amerikai és európai rajongók különböznek, és a legutóbbi lemez felvételeiről is többet tudtunk meg. Annyit azért előre bocsátanánk: lehet, hogy még idén láthatjuk hazai terepen a Shinedownt!
A Franciaországban élő Jonathan nem egyszerű arc. Azok közé a zenerajongók közé tartozik, akik már tényleg maximálisan kimerítik a fanatikus fogalmát. Természetesen ő maga is a lehető legnagyobb mértékben büszke erre (lehet is!), a kiterjedt Korn kollekciójának bemutatására pár éve egy Facebook oldalt is beröffentett. Mivel nekünk is megtetszett ez a meglehetősen látványos mánia, feltettünk neki pár kérdést a rajongásával és a gyűjteményével kapcsolatban.
Reneszánszukat élik a vinyl lemezek, a legfrissebb statisztikákat szemlélve pedig egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nem csupán egy hipszter próféta látomása volt a retro hanghordozó feltámadása. Miután lassan minden utcasarkon a kézzel fogható lemezek eltűnését vizionálják, sokan értetlenül szemlélhetik a lemezboltokban és széteffektezett Instagram profilokon kívül akár már a Tesco polcain is felbukkanó vinylek árait. Ábrák és diagramok helyett egy igazi kuriózummal készültünk, és exkluzív interjút közlünk az ország egyetlen vinyl készítőjével, a Vinyl Team tulajdonosával, Koczó Attilával.
Bő egy hónapja, a Gorguts legutóbbi budapesti koncertje alkalmával az est egyik színfoltját a nyitózenekar, az olasz Nero di Marte jelentette. A banda stílusában egyszerre van jelen a klasszikus, a kortárs progresszív, és az extrém underground zene, ami szavakkal nehezen írható körül precízebben, ám annál izgalmasabb hallgatnivalót takar. Az amerikai származású frontember, Sean Worrell állt rendelkezésünkre röviddel a fellépés után.
A Colored Sands album után a Pleiades’ Dust EP formájában idén újabb történelmi témájú koncept anyagot tett le az asztalra az egyszerre brutális, technikás, és kísérletezős death metal kanadai élcsapata, a Gorguts. Bár az anyag a tervezettnél később került kiadásra, a hazánkat is elérő turné minden állomásán végig elhangzott az egyetlen, bő félórás száma. Ezt persze stúdióváltozatban is hallhatta azóta minden érintett, megszületésének hátterét és szövegi koncepcióját tekintve azonban talán nem érdektelen mindaz, amit most közreadunk. Magát Luc Lemay mestert kaptuk mikrofonvégre, aki éppoly készséges és bőbeszédű volt, mint legutóbb, amikor bandájával a Death To All vendégeként járt nálunk.
A Mike Amott gitáros által létrehozott Spiritual Beggars remek hangulatú örömzenéléssel tölti ki a neves muzsikusokból álló tagság fő elfoglaltságai közötti szabadidőt, és a jelenlegi retro / vintage vonulatot alkotó fiatalabb csapatoknak is megmutatja, hogyan kell ezt csinálni. A különösen ízesre sikerült Sunrise To Sundown album kapcsán lezavart turné müncheni állomása kedvéért eleve megérte kiutazni, és ráadásul Per Wiberg billentyűssel is alkalmunk nyílt beszélgetni a buli előtt.
Szoktatok koncertre járni? Gondolom, igen. Akkor biztos láttátok már azt a kedves hölgyet, "mindannyiunk nagymamáját", aki halált megvető bátorsággal végig kattintgatja a jobbnál jobb bulikat. Gondoltuk, hogy ha már anno Chino-val a "Mindenholottlévővel" is csináltunk interjút, akkor Erdős Júlia sem maradhat ki a sorból. A hajtás után sok érdekes dolgot megtudhattok róla.
Idén tavasszal tovább folytatódott a brutális és technikás, közel-keleti motívumokkal is gazdagon színesített death metal amerikai mestereinek európai inváziója a tavaly megjelent nyolcadik, What Should Not Be Unearthed című albummal. A két szakaszban abszolvált koncertsorozat 2015 őszén Budapestet is érintette, mi viszont az idei pozsonyi buli előtt ültünk le beszélgetni egy kicsit a két őstag egyikével, Dallas Toler Wade-del.
Az egri illetőségű AllSuckAll (ejtsd: álszakáll) egy relatív friss formáció, akik jóféle dögös rockzenéjükkel jó eséllyel hamarosan fényes jövő elé nézhetnek. A lehetőségeikhez mérten folyamatosan koncertező egrieket április elején a Rocktogonban sikerült elkapni egy bemutatkozós beszélgetésre.
Steven Wilson számomra konkrétan egy zenei ikon, egy olyan ember, aki akármihez ér, arannyá válik, így leplezetlen boldogsággal töltött el, amikor megtudtam, hogy interjút készíthetek vele a múlt hét pénteki teltházas budapesti koncertje előtt. Ahogy előre vártam és sejtettem, egy megfontolt, jó értelemben vett angol úriemberrel volt dolgom, akiben azért bőven dohogott a - szintén pozitív értelemben vett - elvont művészlélek énje is. A beszélgetés közben szóba került a film, zene, környezetvédelem, de Steven Wilson még a kedvenc italát is elárulta nekünk.
Marha sokszor kezdtem már úgy interjút, hogy "nagyon izgultam" Most is ez jön.... Ifjú tini korom egyik hatalmas kedvence volt a Deftones. Nem tudom egyszerűen leírni, hogy anno a White Pony-t meg a Deftones albumot mennyit hallgattam. Aztán idősebb fejjel a Diamond Eyes is padlóra tett totál, most meg itt a Gore, amivel még csak barátkozom. Abe többek közt mesélt a Gore-ról is, na meg sok érdekes dologról!
A múlt heti Amorphis / Textures koncert előtt sikerült pár szót váltani a Textures billentyűsével, Uri Dijkkel. A jó hangulatú beszélgetés közben természetesen volt szó az új lemezről is, de szóba került az is, hogy miért épp a billentyűs hangszerek mellett tette le a voksát a hollandok szintise.