Vannak olyan napok, amikor egyszerűen az ember füle nem kívánja a torzított gitárt. Vannak olyanok, amikor a zenét se nagyon, de mostanában különösen szeretem azokat az albumokat, amik inkább kicsit nyugtatnak. Így volt szerencsém belefutni a Stone Rebel-be is.

Lehet-e bármi újat írni egy olyan markáns zenei világgal rendelkező, közel hat évtizede létező zenekar huszonnegyedik lemezéről, amely jó ideje maga sem akar újat mondani…?! A törekvés elvetélt próbálkozásnak tűnik, azonban kétségtelen, hogy már csak a fenti számadatok miatt is meg kell emlékezni a Curious Ruminant-ról.

(Tribute bandákat bírod?) Gyermekkorom egyik meghatározó élménye volt az Akela Fenevad c. lemeze. Most egy másfajta élménnyel "kedveskedett" a zenekar. A farkasok legutolsó lemeze finoman szólva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Aztán tanultam új kifejezést is: steampunk metal - nem is értettem, mi ez - , de ez sem tudta alulmúlni az újabb nemzeti rock csapást. De jött az AWS, a Thy Catafalque és mások, hogy egyensúlyba hozzák ezt az epizódot is.

Szerintem, aki a rock/metal megújításán fáradozik, jobb, ha elengedi a dolgot, mert ez valami olyasmi, mint a világbékét megcélozni: nem fog sikerülni. A komolyzene vagy a jazz megreformálását sem erőlteti már senki, minden lehetőség kiaknázott, a kör bezárult, kész, vége van, ennyi. Megy ezerrel a nosztalgiázás, maradnak a régi szép emlékek. De ez baj? A válaszom egy határozott nem.

Robert Majd leginkább a Metalite basszusgitárosaként ismert, de van két hobbizenekara is, a Nighthawk és a Captain Black Beard. Idén az utóbbival adott ki nagylemezt, ami igencsak jól sikerült.

Szia Bátyus! Sátánnal mi a helyzet? Hangozhat a kérdés hatodik alkalommal 2025-ben, amikor is Tobias Forge a nagyérdeműnek is bemutatta a zenekara hatodik stúdióalbumát a Skeletát. Természetesen piros betűs napként volt belevésve a naptárba, hogy jön az új Ghost lemez, így egyértelmű volt, hogy azonnal nekiesek.

Be kell vallanom, hogy totálisan becsavarodtam Manson kétezres évekbeli trilógiáját záró albumába. A Holy Wood valamiért nálam mindig perifériára szorult, pedig most úgy gondolom, hogy az egyik legjobb lemeze az énekesnek. Simogassuk is meg együtt ezt az albumot hiszen huszonöt éves lett.

Ezzel az öt lemezes gyűjteménnyel a Warner az anyazenekar stúdiós diszkográfiájának két etapban történt ismételt megjelentetést követően – a második éra, a Hagar-korszak lenyomatáról annak idején mi is megemlékeztünk – az egyik leágazást, David Lee Roth szólópályájának első évtizedét is leporolja. Roth, azaz Diamond Dave a ’80-as évek első felében a Twisted Sister frontember, Dee Snider-rel karöltve testesítette meg a tengerentúli rocksztár prototípusát.

A Kepler-10b, Görögországból érkezett hozzánk, hogy meghódítsa Európa többi részét is, de vajon sikerülni fog nekik? Elvisznek minket egy új bolygóra, ahol még mi sem jártunk, amit csak ők ismernek? Vagy új csillagképet fedezünk fel?

A Landmvrks új albuma a The Darkest Place I’ve Ever Been, már a címével is elárulja, hogy mélyebb, személyesebb vizekre evezett, mint valaha. A francia csapat 2014-es  megalakulását követően a debütáló Hollow 2016-ban jelent meg – akkor, amikor a metalcore épp veszített a lendületéből, sok banda új irányokat keresett vagy egyszerűen eltűnt a süllyesztőben. Az őszinte bemutatkozással a gallok megmutatták, hogy még teremhet a színtéren babér, és a következő években fokozatosan építették ki saját hangzásukat, amely a 2021-es Lost In The Waves lemezen már markánsan megmutatkozott. A The Darkest Place I’ve Ever Been ehhez képest még tovább megy – zeneileg és szövegvilágában is. A zenekar elmondása szerint ez az eddigi legsötétebb anyaguk, ahol nem féltek mélyre menni és bevállalni a kockázatot. Tematikusan is összefüggő egészet alkot: a számcímek és hangulatok alapján egy férfi belső harcának stációin vezet végig a 11 dalból álló album. 

A svéd hard rock csapat váratlan húzással egy minialbummal jelentkezett. A The Leftovers, Vol. 1 azért érdemes a figyelemre, mert – szintén váratlan módon – csupa remek dalt rejt.

Mikor annak idején csatlakoztam a Rockstationhöz, csupán annyi iránymutatást kaptam a tematikát illetően, hogy írhatok bármiről, amiben van gitár. Az új The Mars Voltában van gitár…legalább is azt hiszem.

Talán kissebb merítés lett ez, mint a márciusi, de olyan zseni lemezek pörögtek ebben a hónapban, ami simán odaérhetnek az év végi top 10-es listámra. Őrült tech. death, elszállós és agyas prog rockerkedés és poszt-black közkincsek az évlemezei sorozat márciusi kiadásában.

Női énekes stoner zenét régen hallgattunk már. Itt az ideje, hogy kicsit újítsunk, nem? Jöjjön is egy spanyol származású zenekar és az ő boszorkány asszonyuk! Itt van a Cruzeiro első stúdió anyaga.

Jeff Waters, aki maga az Annihilator egyszemélyben, a covid-időszak alatt unatkozva úgy gondolta, hogy bő 30 év thrashelés után szívesen készítene egy hard rock szólólemezt. Végül három lett belőle, az All That Jive ezek közül a második.

A Machine Head egy érdekes zenekar. Bármit csinálhat Robb Flynn az emberek, - de én biztosan - kíváncsiak, hogy éppen milyen új lemezen dolgozik. Az tuti, hogy a csávó kitartó és nem adja fel az álmait, illetve töretlenül megy előre. Most megérkezett a zenekar legújabb albuma, ami az UNATØNED címet viseli.

Mostanában felcsillant a remény és az elmúlt évek gyatra felhozatala után, újra elkezdtek virágozni a jobbnál jobb zenekarok. Most éppen a Wąż jelentkezett új albummal, akik meglepően érdekes zenét hoztak a számunkra.

Bevallom őszintén, mielőtt nekiláttam ennek a lemezajánlónak, túl sokat, de leginkább semmit nem tudtam a bandáról. Szóval egy Within Destruction-gyorstalpalóval indítottam a szlovén csapattal az ismerkedést. A modernkori eszközöknek hála különösebb nehézség nélkül végigcsengettem az eddig kiadott zenei matériákat a kegyetlenül hörgős deathcore csapástól a metalcore és nu-metal elemeket kiválóan ötvöző megoldásokig. Igazi kaméleonbandával van dolgom, hiszen mire elértem a Yōkai, aztán pedig a 2022-es Lotus című lemezhez, ami a csapat negyedik teljes hosszúságú albuma, a hörgések kissé megfogyatkoztak, helyettük fülbemászó refrének és rádióbarát metalcore-dallamok jöttek szembe.

Hihetetlen, hogy egy zenekar a semmiből milyen rövid időn belül mekkorára tud nőni. A svéd származású Ghost ugyanis tizenöt évvel ezelőtt indult világhódító útjára, ami lássuk be, hogy azért bejött nekik… Hihetetlen, de tényleg tizenöt éves az Opus Eponymous.

Három srác, akik 2021 végén halálra unták magukat eldöntötték, hogy különösebb hangszeres tudás nélkül nekifognak és csinálnak egy zenekart. Ez a Billy Rudin alap storyja, aminek szépen lassan beérett a gyümölcse a második There Is Silence Between The Words című albummal.