Industrial, industrial metal, Neue Deutsche Härte, hard rock - legyen akármi a stílusuk, a Rammstein mostanra az egyik legsikeresebb zenekarrá nőtte ki magát '94-es megalakulásuk óta több milliós lemezeladásokkal. Telt házas arénakoncerteket adnak, olyan színpadi és pirotechnikai elemekkel, hogy nem túlzok, ha azt állítom a leglátványosabb élő banda a rocktörténelemben. Utolsó lemezük, a Liebe Ist Für Alle Da (LIFAD) 10 éve jelent meg, így a rajongók már hektoliternyi nyálat csorgattak az elmúlt hónapokban – óriási a hype és az ingerszomj, úgy izzik a levegő, mint az első sorokban a koncertjeiken. Az új korong címe és külcsínje a minimalizmus oltárán áldozik – az albumcím a zenekar neve (self-titled), az albumborító pedig egy gyufa close up-ja. Hosszas bevezető után beindítom az industrial motort és kőkemény analízisnek vetem alá Rammsteint. Egy ilyen kaliberű lemeznél muszáj egyenként megcsócsálni a számokat, viszont a végén az is fontos, hogy egyben a gyomor miként emészti meg a 11 fogásos menüt. Lássuk!