LOVE címmel jelent meg a Seeds Of Mary nevű együttes legújabb, negyedik nagylemeze. Szeretek új zenekarokat felfedezni, így mivel még nem találkoztam korábban a zenekarral, örömmel ugrottam fejest a promó anyagba, hogy milyen is ez a szerelem.

A lassan 70 éves német gitárvirtuóz különleges válogatással jelentkezett, aminek apropója, hogy 50 éve játszott először UFO-lemezen.

Az ausztrál-amerikai The Dead Daisies egy olyan supergroup, aminek szinte állandóan változik a felállása. Az idei lemezükön két visszatérő zenésztársat is üdvözölhetünk: John Corabi énekest és Tommy Clufetos dobost.

Ahogy a svéd dallamrockerek ígérték, egy évvel a Megalomanium nagylemez után máris itt a folytatás. Újabb 11 remek szerzemény a hard rock és a dallamos metal határán, ismét egy rettenetes borítóba csomagolva. 

Több olyan zenekar is "nagyot megy" mostanában, amelyik nem veszi túl komolyan magát, és a küldetéstudata kimerül annyiban, hogy felhőtlen szórakoztatást ígér. Ezek egy részét magam is kedvelem (The Night Flight Orchestra, Electric Callboy), másokat inkább kellő távolságtartással szemlélek.

Álmod kedd reggel, amit a német metal zene ment meg. Nem hittem volna, hogy ilyenre is lehet kelni, de igen. Ráadásul nem is egy akármilyen EP-t ismerünk meg a Shallow But Dark Waters személyében. Nem vagy közelebb a megfejtéshez? Nem csodálom, de folytassuk együtt a kutatást.

Lesz olyan, hogy elfogynak valaha a stoner-doom zenekarok? Kötve hiszem, hiszen annyi inspirációs forrás van ebben a stílusban…. De nem is baj, hiszen számunkra nagy öröm az olyan zenekarokat felfedezni, mint a Hekate, még akkor is, ha nem váltják meg éppen a világot.

Ismét Olaszországban járunk, ismét egy klasszikus stoner ízekkel megfűszerezett zenekarba botlunk az egyik kicsi utcában és újra azt mondjuk, hogy érdemes időt szánni egy újabb zenekarra. A Sonic Demon a harmadik lemezével jelentkezett nem is olyan régen!

Írország sem kimondottan a sludge zene hazája. Sokkal inkább a koboldoké, meg a misztikus folk-heavy metal zenéjé, az én olvasatomban. Azonban most úgy adódott, hogy szembe jött egy zenekar, ami rendkívül ígéretes, izgalmas. Nincs is mit tenni, hallgassuk meg a The Ocean Pours In albumot a Partholón zenekartól.

Ha a német rock zenéről vagy metal zenéről beszélünk, akkor sokaknak elsőre Udo, az Accept és nem utolsó sorban a Rammstein jut eszébe. Legalábbis így gondolom. De most itt van egy stoner-psyrock zenekar, akik talán felteszik magukat a térképre? Nemrég jelent meg a Fuzziebär legújabb EP-je Gedanken sind Brei címmel.

A szentségit mire nem bukkan az ember a forró nyári reggeleken. Az USA-ba kanyarodunk most kivételesen, ahol egy nem hétköznapi stoner-doom trióra lehetünk figyelmesek! Gyertek és csatlakozzatok a The Holy Nothing új anyagának a megismeréséhez.

Dél-Amerikába utazunk, hogy egy újabb argentin zenekar mutathassa meg nekünk, hogy mit is tudnak valójában. Érdekes ez az ország, mert minden évben fel-fel bukkan egy-egy zenekar, de igazi áttörő sikert még nem tapasztaltam. De vajon most a Girasol Blues-nak sikerül ?

Az egyszemélyes projektek virágzását, aranykorát éljük, hiszen pár tízezer forintból bárki tud otthon stúdiót varázsolni magának. nagyon helyes is, hogy sokan így állnak hozzá, mert rengeteg remek album születik így. mi pedig kíváncsian várjuk, hogy mikor bukkan fel valami új, amire csorgathatjuk a nyálunkat, mint most például a String Burner.

A július beköszöntével hivatalosan is megindult az uborkaszezon. Sehol nem jönnek ki izgalmas, várva várt anyagok. Ilyenkor van az, hogy elkezdem a felgyülemlett anyagokat átvizsgálni, hogy mi is az, amiről érdemes pötyögni egy kicsit. Így került újra képbe az olaszországi, Rhino zenekar.

Valamiért az idei évben több francia zenekar is elém került. Nem tudom, hogy hogy van ez, a tavalyi év az olaszoké volt, most pedig Európa nyugati szárnya kerül jobban a látómezőbe. A Purple Sage ügynökségnek köszönhetően találkoztam az Endless Floods zenekarral, akik olyan doom zenét nyomnak, ami a nagykönyvben megvan írva. Itt van Rites Futurs.

A stoner-doom zene új irányzatot vesz lassan magának. Új elemekkel kezdik el tarkítani a zenészek a dalokat, nem elégszenek meg a “hagyományos” hangszerekkel. Ennek rengeteg előnye és hátránya is lehet, lesz. A The Acid Machine a köztes utat választja, de mégis, hogy?

Megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek az instrumentális zenék iránt. Sokkal jobban szeretem, ha egy dalban nincs ének, mintha oda pakolnának valakit, aki egyszerűen elrontja az egész összképet. Mennyi zenekar van, ahol zseniális dalok vannak, de az énekes miatt hallgathatatlan egy-egy album. Itt van az Atomic Vulture, akik pontosan tudják, hogy ének nélkül is nagyot lehet menni!

Mindig is kíváncsi voltam Ausztráliára. Milyen zenék születhetnek ott mert azért lássuk be, hogy sok zenekarról nem hallunk, akik onnan törnek ki. Arra aztán végképp nem számítottam, hogy olyan zenekarral ismerkedem meg a kontinensről, mint a Sundowner.

A természetes hangzású albumokat imádom! Valamiért a tökéletesre kevert stúdiós lemezek messze állnak tőlem, sokkal inkább bírom, ha valaminek van lélegzése. Pontosan ilyen zenekar a Burning Realm is, akiknek nem is olyan régen érkezett meg a bemutatkozó EP-jük.

Ha keverjük az industrial metalt és a stoner, psychedelic rockot némi jazz-el, akkor megkapjuk a Hmunga zenéjét.  Érdekesen hangzik, nem? Ismét egy szóló projekt kerül terítékre, amire már most elmondjuk, hogy könnyű rá kapni!