Az év utolsó lemezismertetője ez. Fura érzés az idei év végén kis pihenőre térni és újra meghallgatni azokat, amikre az év folyamán bukkantam. Kalandos egy év volt, aminek a végére még befutott a Narbo Dacal.

Ez az év mondhatni, hogy tele van jobbnál jobb zenekarokkal. Ennél könnyebb még soha nem volt felfedezni magadnak valami újat. Korábban nem jött szembe velem ennyi zene, korábban nem találkoztam ennyi érdekes projekttel. Év végén azt hinné az ember, hogy ennyi volt, erre fel belebotlik Sambe.

Ha megtalálod a megfelelő zenésztársakat és működik a kémia az valami fantasztikus dolog! Még akkor is, ha nem lesztek világhíresek. Azonban, ha a tesóddal zenélhetsz együtt, az még inkább tudja fokozni ezt az élvezetet. Ennek pedig nyoma lesz, ahogy az hallható a KRPL új albumán is.

Mivel klasszik horror rajongó vagyok, így alap, hogy oda figyelek egy zenekarra, akinek a Frankenstein szó szerepel a nevében. Így került a látóterembe a Madame Frankenstein is, akik az idén többek közt egy piros EP-vel leptek meg minket.

Ha Mexikóról beszél nekem valaki, akkor nem éppen a doom zene jut az eszembe, de mostantól ez is változni fog. Oké, továbbra is a sombrero lesz az első, ami bevillanik, de mondhatom majd azt is, hogy onnan származik a Black Glow!

A lengyel haverok miden évben tudnak szállítani valami friss zenekart, akiket örömmel hallgatok. Legújabb export stoner termékük a Kiepp névre hallgat és igazán érdekes zenei egyveleget kapunk az Unpolished Land személyében.

Világvége hangulat. Na, nem azért mert újra le kell ugrani a boltba, mert elfelejtettél valamit az ünnepek előtt, nem. Ez inkább köszönhető egy kegyetlen királynak, aki most mutatja meg igazán, hogy mire is képes. Az év végéhez közeledve fogynak a friss albumok, de azért találtunk még az ínyünkre való anyagot a King Cruel személyében.

Így utólag kezdem azt gondolni, hogy nem is volt olyan rossz dolog, amikor a covid alatt le állt egy kicsit a világ, ugyanis rengeteg projekt ekkor kezdett el működni, lélegezni. A Grailstone is egy ilyen zenekar, akik nem gondoltak semmit se komolyan, csak élvezni akarták a zenélést.

A progresszív zene mindig kihívások elé állítja az embert, de ha kellően fülelünk úgyis találunk benne valamit, ami magával ragad. Most nem utazunk messzire a zene miatt, hiszen Lengyelországban található az Extensa főhadiszállása, akik a borzasztó borító ellenére rendkívüli anyagot alkottak.

Az IAH-val való kapcsolatom nem most kezdődött. Még az első albumukkal felhívták magukra a figyelmet az argentinok 2017 év elején. Azóta folyamatosan figyelem, hogy hova fejlődnek és mit tesznek le az asztalra. Elérkezett öt év után az ideje annak, hogy megismerjük a zenekar ötödik albumát.

Eleged van már abból, hogy állandóan azt a zenét hallgatod, amiben teli torokból ordít az énekes? Szükséged van valami lazításra, de a madárcsicsergés unalmas? Bírod a visszhangos gitár témákat, amik elrepítenek egy másik világba? Akkor a Heavy Moont neked találták ki!

Szeretem a kísérleti dolgokat. Az esetek többségében nem jön be, amit elképzel egy-egy zenekar, de amikor meg igen, akkor valami olyan születik, amire egyáltalán nem számított az ember. Az idei évben jó pár alkalommal sikerült meglepnie egy-egy zenekarnak valami olyannal, amire nem számítottam. Ilyen zenekar a német Masala Monet is.

Borítóról soha nem ítélünk meg semmit, ugye? De mit csináljak, ha egy több szemű kecskét látok, akinek egy bong állt a fejébe, a szájából meg fordított kereszt formájú spangli lóg? Tuti biztos, hogy ez valami nagyon elvetemült stoner anyag lesz. A zenekar nevéről meg ne is beszéljünk…Sativa Root, aki éppen a Kings of the Weed Age-et prezentálja.

Vannak albumok, amiknek annyira ronda a borítójuk, hogy na, de mégis ad nekik az ember egy esélyt, mert ki tudja, hogy mi van a tokon belül? Így alakult ez a veronai Mystic Majesty-vel is, akik olyat produkáltak, hogy arról még fogunk beszélni, ez egészen biztos.

Azt hinné az ember, hogy azok a zenekarok tökre termékenyek, akik kétévente kihoznak valami új albumot. Ha már valaki évente mutat nekünk valamit, az szinte csoda. Ezek után szembe jön a King Weed, akinek hat év alatt annyi kiadványa lesz, mint amennyi másnak egy emberöltő alatt sem jön össze. Itt a Rest In Smoke!

Idén úgy alakult, hogy rengeteg instrumentális lemezt hallgattam. Soha nem hittem volna, hogy ennyi ilyen szerzemény kerül terítékre. A másik meglepő dolog a számomra az volt, hogy az olasz vidékeken mennyire érzik, hogy mi az, ami engem megbabonáz. Azonban most nem Dél-Európába kalandozunk, hanem sokkal inkább északnak vesszük az irányt. Az úti cél a németországi Kiel, ugyanis ez a Kolyma szülővárosa.

Tudtam, hogy idővel vissza fogok térni Olaszországba. Már vártam, hogy mikor fog eljönni ez a pillanat. Így az év végén átnézve az idei “stoner ‘23 listámat” akadt meg a szemem az Electric Machete nevű trión, akiket már réges régen elmentettem magamnak. Miért is?

Dániához mindig különös érzések kötöttek. Noha nem az az ország, amit a stoner-psy zenével azonosítasz. Mégis egyre többször eszembe jut ez is, ha az északi országra gondolok nem csak a hideg hal. Ez köszönhető többek közt annak is, hogy idén jelent meg a In Session lemez a TOTEM előadásában.

Vannak zenekarok, akiknek mindig adok egy esélyt még az utolsó esély után is. Egyszerűen kíváncsi vagyok rá, hogy mit tudnak alkotni, tudnak-e húzni valami olyat, amivel még megtudnak lepni pozitívan. A semmiből került elém a Design The Curse EP-je, ami egy esélyadós anyag. Miért?

Néha vannak olyan zenekarok, akiket csak a nosztalgia miatt hallgatunk. Aztán vannak olyan zenekarok, akikről semmit se tudunk, de nosztalgikus érzéseket keltenek bennünk. Ezek a zenekarok érdekes szerepet töltenek be egy-egy napban. Ilyesmi zenekar a Slôdder is, akik valami különleges dolgot tettek az egyik éjszakával.