A heti rockdiszkóban szélsőséges muzsikák, death metal, arénarock-himnusz és dal az amazóniai őslakos népek megmentéséért.  /Gojira, fotó: Gabrielle Duplantier/

 

Igen erős hét záró akkordja volt a Thou nevével fémjelzett szombat este. Kis túlzással egy doom-sludge-post fesztiválra elegendő súlyos zenét kaphattunk az arcunkba, ha azt vesszük, hogy szerdán a YOB és a Neurosis katarzisát megfejelve hétvégén már a stílus új hullámos ifjabb képviselői késztettek minket bólogatásra a maguk keserű, és nem épp életigenlő lassú hentelésével. Soha rosszabb hete ne legyen az embernek, mint ez.

Júliusban a negyedik Tukker esemény 27-ére fog esni 3 nappal a Neurosis / Yob kettőse után. Meg kell hagyni, nem kisebb volumenű este várja mindazokat, akik ellátogatnak majd a Dürer Kertbe, ugyanis fennállása során először fog hazánkba látogatni a louisianai Thou.

Van olyan zenekar, akinek a számait hallgatva nem nehéz magad elé képzelni, ahogy egy bűzlő sebektől belassult horda a puszta túlélés felé húzza magát a horizonton, szűkülő szemgödrökből szúrva vádlón az égboltot. Miközben mindez csak egy lelkiállapot - ami mondjuk a Yautja zenéjébe robbant bele a létezés megfoghatatlan szegleteinek valamelyikéből - amivel te is azonosulni tudsz. Meg könnyebben elképzelni azt is, hogy a trió felállásban alkotó Yautja koncertjei után, akik nézőként részt vállaltak belőle, nem távozhatnak úgy, hogy ugyanakkorák maradtak, amekkorák voltak. Mert talán valaki növekszik, míg mások könnyebbek lesznek. Emberek összemennek a súly alatt, vagy elhurcolják magukban a tömeget amivel kibélelték őket. Ugyanolyan viszont ziher, hogy senki nem marad. Mert minden a belső démonokról szól. Amik leharcolnak, ahogy ezek a srácok harcolnak velük.