RockStation

Ebbű a gyerekbű még akármi is lehet - Hermano: … Into The Exam Room

2008. február 17. - sunthatneversets
A Hermano John Garcia ex-Kyuss énekes zenekara, de hallgatva … Into The Exam Room című harmadik lemezüket azt mondom inkább ő a banda énekese, mert ez közös munka. A Kyuss 96-os földbeállása óta John próbálkozott a Slo Burn-nel a szerintem zseniális Unidával, de azt hiszem a Hermanonál meg kéne állapodnia. Talán sikerül is neki. Harmadik nekifutásra ez egy nagyon is erős lemez, bár az előző Dare I Say sem volt egy fércmunka. Ahogy egyik kedvenc filmeben is mondják: ebbű a gyerekbű még akármi is lehet!

A Dare I Say kicsit direktebb lemez volt, több azonnal ható dallal. Az ...Into The Exam Room egy kicsit lebegősebb – pár joint biztos elfogyott - és több hallgatás kell a befogadásához, de általánosságban ez is tufa rock zene, desert rock, abból pedig a jobbik fajta. Nyílván Garcia múltjából adódik, de a napnál is világosabb nem kevés Kyuss hatás lakozik a dalokban, még ha a hangzás letisztultabb is. 

Garcia mellett az együttes tagja még David Angstrom és Mike Callahan gitáros, Dandy Brown basszer és Chris Leathers dobos.  
Valami sokhengeres motor beröffentésével nyit a Kentucky. Sodró lendület, léggitár, kell-e jobb kezdés? Nem. Az ezt követő Exam Room már belassul egy kicsit, de a lüktetés még megmarad. A következő Dark Horse messze lebegteti a hallgatót. Nyugodt, már-már a korai space-es Monster Magnet ugrik be róla. A négyes mélyre hangolt Left Side Bleeding középtempós dal. Garcia énekét szerintem itt gyorsabban vették fel és a dal tempójához lassítva játsszák le, így egy különleges, mély, nem természetes énekhangot kreáltak.
Az Out Of Ket, But In The Mood egy Sabbathos riffel nyit és nagyon jó refrént találtak hozzá. A hatos Hard Working Wall az egyik legjobb dal a lemezen, azonnal befészkeli magát az ember agyába.
A Bona-Fide-ban az akusztikus hangszereké a főszerep, ez is lebegős dal. A Don't Call Your Mama bivaly riffre épül, erre építkezik tovább a másik gitár és az erős ének. Kiváló darab. Az Adoption Boy megint hordoz egy kis korai szörnymágnest, bugyborékoló, szinte az űrből jövő hangjaival. Az At The Bar távolból jövő gyerekhangokkal kezd és egy szép akusztikus dalban folytatódik, tényleg olyan bári zene ez. Ezt követi szerintem a lemez legjobb nótája az Our Desert Home. Feszes, tökös desert rock, léggitár megint elővesz. A lemezt záró Letters From Madridban Dave Angstrom gyerekei énekelnek és mindketten úgy fejezik be a dalt: Szeretlek apu! Kedves két perces szösszenet.



Azt mondom ez a zene van annyira jó – szerintem jobb is -, mint a Kyuss másik fenegyerekének Josh Homme-nak a bandája a Queen's Of The Stone Age. Jókor kéne csak jó helyen lenni és igazából ez a baromi nehéz, de a fenti cím ennek ellenére is igaz. Egy kis sikert megérdemelnének, főleg azután amit John Garcia az elmúlt 15 évben letett az asztalra.


9/10

Erről a lemezről még nincs klip az előző Dare I Say-ről találtam a My Boy-t. Nézzétek:

Serj Tankian videói

Serj Tankian szóló albumáról a Rock STATION első bejegyzései között írtunk. Serj már az album megjelenésekor is azt nyilatkozta, hogy szándékában áll a lemez minden egyes felvételéhez videoklipet készíteni. Nos, most az album megjelenése után 4 hónappal már majdnem az összes klip kész van. Legutóbb egy héttel ezelőtt a Sky Is Over -nek volt premierje.
Érdemes a videókra egy pillantást vetni Serj saját weboldalán, bár nem állítom, hogy mindegyiknél feltétlenül a minőség, az ötletesség és az egyediség voltak a  vezérelvek. Viszonylag egyszerű alkotások ezek, bár van egy-két jól sikerült (pl. Lie-Lie-Lie). Ez van, mikor a minőség helyett a mennyiség dominál. Serj szándéka, hogy videoklippel könnyítse dalai befogadását, azonban ettől függetlenül valóra válik.

A www.serjtankian.com oldal MEDIA menüjében megtekinthető videók közül nekem a  legjobban a legutolsó darab tetszett, amelyben Serj egy vicces öninterjú keretében bemutatja a lemezt és elkészítésének körülményeit. Lévén, hogy az összes hangszert ő maga játszotta fel (a dobok kivételével) poénos látni a stúdióban a megannyi különböző Serj-fazont, ahogy a lemezt készítik. A változatosság kedvéért a producert, a hangmérnököt és a lemezkiadó menedzserét is Serj alakítja a rövid kis filmben.

Úgy látszik a Művész Úr mostanában minden téren a maximális önmegvalósításban éli ki magát.

Utolsó lemezét készíti a kultikus Voivod

A kanadai Voivod tavasszal stúdióba vonul, hogy elkészítse az utolsó albumot, amely a 2005-ben, vastagbélrákban elhunyt alapító-gitáros, Denis „Piggy” D’Amour által írt dalokat tartalmazza. A csapat hivatalos oldalán ez áll:
 
"Tizenhárom dal maradt, amelyet Piggy-vel írtunk, és még ki akarunk adni. Away és Snake tavasszal veszi fel a maradék nótákat, és minden jelenlegi és egykori zenekari tag szerepel majd a korongon, hogy tisztelegjen Piggy előtt, és azon 25 évnyi örökség előtt, melyben ötvöződött a kísérletezős metal zene a rockkal és punkkal. Jean-Yves Theriault (Blacky) és Eric Forrest (E-Force) örömmel vállalták, hogy basszusgitároznak majd Jason Newsted mellett. Az utolsó lemezt a The End Records és a Nuclear Blast fogja megjelentetni. Mindezek után a csapat még ad néhány koncertet, melyen elköszön a rajongóktól, majd befejezi karrierjét."
 
Számomra ez egy nagyon szomorú bejelentés!
 
/forrás: heavymetal.hu/

Sepultura: készül az új album

Nemrég került fel a videómegosztókra egy pár perces szösszenet, amelyen Andreas Kisser és társai az új album témáin ötletelnek a stúdióban. Az új Sepu-album készítése tehát elkezdődött pár nappal ezelőtt. Kisser nyilatkozatai szerint az előző Dante XXI című lemez nyomdokain haladnak tovább, ezúttal Anthony Burgess: A Clockwork Orange (Mechanikus narancs) című műve és az abból készült filmadaptáció (rendező: Stanley Kubrick) által megihletve, így a zene, a szövegek és a borítótervek is ehhez a műhöz illetve Burgess életéhez fognak kapcsolódni.
Mindig is ezt szerettem bennük, hogy miközben súlyosak, mint egy hegy, igazából művészlelkű, műkedvelő, szelíd emberek... :)

Hát akkor kukkantsunk be az ékes portugál nyelven dzsanázó "brutális" művész urakhoz.

 

Javaslom, hogy befejezésként tekintsük meg a szorgos stúdiómunka egy korábbi eredményét. Ez az Ostia az előző albumról. Remélem, nem adják ennél alább most sem.


A U2 debütáló albuma is restaurálás alá kerül

Úgy látszik, Bonóékat (vagy a kiadójukat) elkapta az újramasterelés-láz. Ez nem feltétlenül baj, a studiótechnika 20-25 év alatt sokat fejlődött, a hangmérnökök a nemrég újrakiadott Joshua Tree lemezen is kiváló munkát végeztek. Ezek a régi húsz-huszönöt éves lemezek tényleg friss, modern hangzást kapnak az újramasterelés által. Azon lehet vitatkozni, hogy ez mennyire minősül a rajongói pénztárcák lehúzásának. Amellett, hogy egy ilyen újrakiadás nyilvánvalóan inkább üzleti döntés, mint művészi, én úgy érzem, azért kapunk némi pluszt a mégegyszer kifizetett pénzért.
Egy nemrég napvilágot látott hír szerint most a csapat első hivatalos nagylemeze, a Boy kerül sorra egy bónusz CD-vel megspékelve természetesen, aminek a tartalmáról egyelőre semmilyen infónk nincs. A Boy újrakiadásának tervezett dátuma: 2008. május 20.

Miközben a szakemberek a régi lemezek hangzásának feljavításán fáradoznak, Bonoék készítik a következő nagylemezt, amelynek megjelenése idén őszre várható. Az előzetes nyilatkozatok szerint megint valami radikális hangzásbeli újítást találtak ki - Bono egy nyilatkozatában a "trance" és "metal" kifejezések szerepeltek egymás mellett. Most mindenki képzelje el, amit akar, oszt majd ősszel meglátjuk (meghalljuk)...

 

Az idei Grammy-cirkusz eredményei

Ha egyáltalán érdekel valakit, tegnap lement a show, megszülettek a "győztesek". Koncentráljunk a minket érdeklő kategóriákra:

Alternativ album: Icky Thump - The White Stripes  (Ezt nem tudom kommentálni, mivel még nem halottam a lemezt. Lehet akár jó választás is.)

Rock song: Radio Nowhere - Bruce Springsteen  (Aham... jó, legyen... he-he!)

Solo Rock Vocal: dettó Bruce  (vicces...)

Rock performance: Ichky Thump - The White Stripes (az előbb még nem az alternatív kategóriában voltak?)

Hard Rock Performance: The Pretender - Foo Fighters (na, végre kiderült, hogy  a Foo Fighters hard rockot játszik...)

Metal Performance: Final Six - Slayer (ebben a kategóriában legalább tényleg egy metál bandát sikerült kiszúrni)

Amy Winehouse is kapott egy jó csomó díjat - biztosan a nem mindennapi fazonja előtt tisztelegtek a bírák ezzel, ja és az év albuma díjnak idén a jazz szerelmesei örülhetnek, mert azt Herbie Hancock kapta River: The Joni Letters című albumáért.

Na, erről ennyit. Ez a Grammy díjkiosztó évről évre viccesebb.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum