A Tsjuder a klasszikus zúzós, kompromisszummentes ördögi black metalt tűzte zászlajára már megalakulásakor és 2006-os feloszlásukig jó két évente adtak ki albumokat. Meg is lett a kemény munka gyümölcse, az utolsó 2004-es Desert Northern Hell album idején (a műfaj mércéihez mérve) hatalmas népszerűségre tettek szert. Egyébként ez a legjobb albumuk, odabaszós hangzás, kemény témák, kiváló image. Ezen album első nótája, a Malignant Coronation
számomra minden idők egyik legjobb (old school szellemiségű) black metal nótája, valami olyan erőtől duzzató szélsebes szörnyeget, hogy lerakod a hajad! Épp ezért nagyon vártam ám az új Tsjuder-t.

A feloszlás után jobb-rosszabb bandákban játszottak a tagok, aztán bejeletették, hogy újraalakulnak, jupíí. Végre kijött az album, a Legion Helvete és több hallgatás után azt kell mondanom hogy én egy búúúús panda (arcfestésű black metalos) vagyok. Ez valami rém gyenge. Ha egy frissen alakult debreceni “Józsi és az ördögfajzatok” nevű banda első demója lenne, akkor fejet hajtanék. De így? Így is fejet hajtok, magam elé merengve, jobbra-balra rázva, könnyeket hullatva, mert ez nagyon kevés. Nem kimondottan rossz az album, de úgy elmegy az ember mellett, hogy nagyon. A szélsebes részek unalamasak, a lassú részek ahol meg lehetne mutatni az igazán jó témákat, ötlettelenek. Bármikor is kaptam fel a fejem, utólag mindig kiderült, hogy újrahasznosított Immortal témát hallok a Pure Holocaust - Battles in the North - Blizzard Beasts időkből (az első nótában csupán 20 másodpercet kell várnunk, és máris nyúlás, a második pedig rögtön ilyennel indít). Egyedüli nóta ami kilóg a sorból és tényleg jó az a Slakt, de az is mintha valami lemezről lemaradt Carpathian Forest nóta lenne. Talán még az uccsó nóta a Vårt Helvete ami egész jó, de az ember azt várná hogy ezek a leggyengébb nóták, nem pedig a legjobbak. Hát, talán majd legköztelebb. 3/5