Szeptember 25-én a Metal Blade Records gondozásában jelenik meg az As I Lay Dying hatodik nagylemeze, amely az Awakened címet kapta. A felvételek producere Bill Stevenson volt, míg a keverésért a legendás Colin Richardson felelt. Hétfőn - azaz holnap - pedig már egy új dal, a Cauterize is debütálni fog, amely a banda hivatalos weboldaláról lesz letölthető.
Sok kommentárt nem fűznénk a címhez. Legyen elég annyi, hogy július 10-én érkezik Serj Tankian új lemeze a Harakiri, melyről most a címadó tételt tudjuk megmutatni nektek.
Mondják, hogy a djent könnyű. Magadra zárod az gyerekszoba ajtaját és megtanulsz a gitárodon Meshuggah riffeket játszani, mikor ez megvan, akkor keversz hozzá pécén dobtémát és mehet a jutúbra. Azért a világsikerhez ennél egy picivel több kell és ezt érezte a Keshav Dhar barátunk is, aki korábban Hydrodjent néven osztotta az észt (a fenti recept alapján). Mert azért az rendben van, hogy a srác zseniális, de ha nem minden hangszeren az, akkor nem fog összeállni a kép. Ezért gyűjtött maga köré néhány a szakmában ismert és elismert arcot: Marty Friedman (Megadeth), Daniel Tompkins (TesseracT), Vishal J. Singh (Amogh Symphony) és Sunneith Revankar (Bhayanak Maut). Az eredmény az április 23-án megjelent lemez, amely már Skyharbor néven látta meg a napvilágot a BASICK Records gondozásában.
Két évtizednyi, rendkívül tartalmas zenei pályával a háta mögött Andre Andersen ma már igazán megteheti, hogy pusztán a saját örömére muzsikál, nem pedig külső elvárások szerint készít lemezeket vagy turnézik. Korántsem arról van azonban szó, hogy elkényelmesedett volna, hiszen az élete ugyanúgy a zene körül forog, csak éppen nyugodtabb mederben folynak a dolgok az orosz származású billentyűs háza táján. Ez napnál világosabban kiderül a budapesti Royal Hunt buli után rögzített beszélgetésből.
Hogyan zajlott a turné, és mi változott D.C. Cooper visszatérésével, ami a zenekaron belüli hangulatot illeti?
Andre Andersen: Tulajdonképpen nem sok minden változott. Ahogy újra elkezdtünk D.C.-vel játszani azon a tavalyi miniturnén, néhány óra alatt visszatért a régi, tizenkét-tizenhárom évvel ezelőtti érzés. Mi magunk is meglepődtünk, mert nagyobb változásokra számítottunk, de nem történt ilyesmi. Ment minden, mint a karikacsapás.
Annak idején nem éppen barátilag váltatok el, igaz?
Andre: Igaz. Komoly nézeteltéréseink voltak, de itt nem csupán a mi konfliktusunkról van szó D.C.-vel. Ez csak az egyik probléma, jobban mondva a sajtó kezelte problémaként. Nem egyedül én álltam szemben D.C.-vel, hanem az egész zenekar. A lapoknak persze izgalmasabb volt úgy beállítaniuk az egészet, hogy Andre Andersen és D.C. Cooper marakodik egymással, ám valójában az egész bandának része volt benne. A szétválásunk tényleg nem éppen baráti módon történt, de már második éve játszunk együtt ismét, és nincsenek nagy vitáink. Mindketten felnőttünk, és különben is olyan régen volt már ez az egész. Jószerivel arra sem emlékszem már, min is robbant ki egyik-másik régi balhénk... Szóval ma minden jobb, nyugisabb, biztosabb, mint azelőtt.
Tavaly októberben már megemlékeztünk egy rövid írásban a saját bevallásuk szerint J-pop és death metál keverékében utazó 2010-ben alakult japán Babymetal formációról, melyet három tizenéves kislány alkot. Nos nem egyszeri perverzitásról volt szó az most már biztos, mert a - Japánban egyébként nagyon népszerű - csapat új videóval jelentkezett, az angol fordításban Headbangeeeeerrrrr!!!!! címet kapott dalra. Sokkot kaptunk, sokadszorra.
\m/(^_^)\m/
Nem is olyan rég nálunk járt a Sleep, hamarosan pedig itt az új Om album, amit annyira de annyira várunk, hogy nehéz csúnya szavak nélkül megállni mennyire. Pláne ezen bemutató nóta hallatán!
2012 nem a fesztiválozó metálosok éve Magyarországon: a Metalfest elmaradt, a Sziget programja metalban viszonylag szegény, így hacsak nem valamelyik külföldi rendezvényt veszi célba valaki, akkor jobbára be kell érnie a klubkoncertekkel. Augusztus 8-án viszont egy olyan turné jut el a Kék Yukba, amelynek a résztvevői egyenként is egy komoly fesztivál headlinerei lehetnének (ahogy azok is egyébként néhol), így együtt pedig tulajdonképpen egy töltelékek nélküli minifesztivált tartanak.
A San Diego-béli Cattle Decapitation bő másfél évtizede van jelen az undergroundban, mostanra viszont megérett a szituáció arra is, hogy ne csak az undergroundban legyen jelen - új lemezével gyakorlatilag befutóban van az együttes, ami nem is véletlen. Az egykor színtiszta grind/death metal zenekarként induló, radikális állatvédő ideológiát hirdető brigád brutalitása továbbra sem szenved csorbát, mostanra viszont olyan változatosak lettek a dalai, hogy a műfaj rajongótáborán kívülre is eljuthat az embereket gyakran haszon- és tesztállati szituációkba helyező szövegek üzenete. Fénysebességű darálásokat tökéletes profizmussal váltogató fogós dallamok, hagyományosabb metal részletek és lassú belezések – ez a Cattle Decapitation 2012-ben, pályája csúcsán, a Monolith of Inhumanity album kiadásakor.
Az Architects azon kevés zenekarok közé tartozik, akik hosszú utat jártak be a hangzásuk fejlődése érdekében. A The Here and Now kiadványukkal viszont egy fordulóponthoz érkeztek. A masszív matekos döngölést felváltotta egy jóval lágyabb kifinomultabb hangzás. Ez az első alkalom a csapat életében, hogy rá 1 évre máris új lemezzel jelentkeztek. Manapság már nem a zenélésen van a hangsúly, sokkal inkább azon mit kíván a közönség, így a fennmaradás érdekében a bandáknak, ehhez kell igazítaniuk a zenéjüket. A metalcore világában ez bizony hatványozottan is igaz főleg, hogy naponta bukkannak fel az újabb arcok a színtéren, 15 percnyi hírnévért.
A Slipknot - Corey Taylor énekes (8), Mick Thomson gitáros (7), Sid Wilson DJ (0), Clown perkás (6), Joey Jordison dobos (1), Chris Fehn perkás (3), Jim Root gitáros (4), Craig Jones sampleres (5) - világszerte rajongók milliói számára nem csak egy zenekar, hanem egy életforma, egy kultúra. Mindemellett a zenekar a rock/metál színtér egyik legegyénibb színfoltja, immáron közel húsz éve. Az Antennas to Hell ezt a nem mindennapi karriert mutatja be, az utat melyet a totális ismeretlenségtől a 2012-es Rockstar Energy Drink Mayhem Fesztivál sztárfellépő-pozíciójáig bejártak. Ezen kívül mementónak is szánják a lemezt a két éve elhunyt basszusgitáros, Paul Gray emlékére. Lezárása tehát ez egy korszaknak….és egyben egy új kezdete is.
Elkészült a Casketgarden első videóklipje a Black Hole Maelstrom című dalra. A klipkészítés lehetőségét a RockTV klip pályázatán nyerte a csapat. Rendezők: Gál Péter, Száraz Bence (RockTV) Vágó: Száraz Bence (RockTV). Külön köszönet Csizmazia Andrásnak a forgatási helyszín biztosításáért. Mától már megtekinthető a video trailer a vadonatúj Casketgarden Official YouTube csatornán. KLIPP PREMIER JÚNIUS 25-ÉN, HÉTFŐN, KIZÁRÓLAG A WWW.ROCKINFORM.HU OLDALON!
Szégyen ide, szégyen oda, bár igen nagy kedvelője vagyok a doom stílusnak, valahogy a svéd Candlemass kimaradt az életemből. Pedig a banda '84 óta van jelen kisebb-nagyobb megszakításokkal. Mondjuk az életük sosem volt egyszerű. Tarkították pályafutásukat tagcserék énekes fronton, feloszlás és újjáalakulás, szarakodás mindenféle kiadókkal, szóval kijutott nekik a "jóból". A bandatagok úgy nyilatkoztak mellesleg, hogy ez lesz az utolsó album Candlemass néven, befejezik. Előtanulmányi követelményeket bepótolva, nekiláttam, hogy felgyúrjam magam, mert azért mégsem járja, hogy úgy lesz verdikt, hogy nem ismerem a teljes képet.
Az elmúlt években - lemezeik és színpadi teljesítményük alapján is megérdemelten - hazánk egyik legsikeresebb rockzenekarává vált a Depresszió. Legutóbbi lemezük tavaly év végén jelent meg Vízválasztó címmel, amely a Mahasz lemezeladási listáját is vezette! A lemez legfrissebb videoklipjét a Jön a reggel című, közönség-kedvenc dalra forgatta a zenekar. A klipben pedig szerepel Mucsi Zoltán is.
Mint arról korábban beszámoltunk, augusztus 27-én érkezik a svéd Katatonia új albuma Dead End Kings címmel, melyről már egy új dalt is tudunk mutatni Dead Letters címmel, sőt még szöveges videó is készült hozzá.
Charlie Benante az Anthrax dobosa Loudwire-nek adott interjújában elárulta, hogy szeptemberben a csapat egy feldolgozás EP-vel jelentkezik, melynek munkálatai még folynak. Állítólag a következő zenekaroktól hallható lesz majd dal a lemezen: Boston, Journey, Rush, Thin Lizzy, AC/DC.
Ha azt nézzük a lemez megjelenésének híre nem is meglepő, hiszen mostanában úgyis gyakorlottak a feldolgozásokban, itt például a Neon Knights-ot nyomják a Black Sabbath-tól.
Annak a rockernek, aki nem boldog a ténytől, hogy újra van Petőfi Csarnokunk, nincs szíve. Bizony vannak bandák, akiknek az Aréna túl nagy, a Club 202 meg túl kicsi, úgyhogy a Csarnok pótolhatatlan szórakoztató-központja fővárosunknak. Ezt leszögezhetjük, még akkor is, ha a hétfő estét két bosszúsággal indítottuk e helyen. Az egyiket a már megszokott szauna-élmény jelentette - kár, hogy ezt nem sikerült végre kiküszöbölni. A másik - ebből következő módon - a büfébe való sorban állás alatt történt meg velünk. Épp azon örömködtünk, hogy viszonylag gyorsan lepergett előttünk a sor, amikor is a felszolgáló hölgy közölte velünk: nem kaphatunk csak úgy italt, végig kell előbb állnunk egy másik sort a visszaválthatós bögréért. Apelláta nem volt. Háromszori sorkiállás után végre ott álltunk a pálmaház klímájú szentélyben azon gondolkodva, miért nem lehet e dolgokat humánusabban, egyszerűbben megoldani?
Mint cowboyok a coltjukat, úgy tűztük övünkbe a műanyagbögrék fogóját, mert mégiscsak kettő darab az ötszáz - no meg további folyadékfelvételre is így volt csak esélyünk. A keverőpult és a színpad közötti térségben állapodtunk meg valahol, mégsem kellett félni, hogy oldalba szúrunk valakit a csajkánkkal, nem préselődtek annyira a népek. Talán csak az első húsz sor tömörült. Úgy tudom, eredetileg kintre volt írva a buli, de a csaknem fele akkora belső térben sem sikerült a telt ház. Ez itten kérem, Magyarország, ahol világsztárokat szaharai hőséggel, és a viszonylag barátságos jegyárak mellett is kétezer nézővel fogadunk - talán Ákos Mákost kellett volna felléptetni ezen az estén.
Június 26-án, azaz jövő kedden jelenik meg a The Offspring kilencedik stúdióalbuma a Days Go By, melyre négy évet kellett várniuk a rajongóknak. Az amerikai punk-rock legenda új lemezén Bob Rock producerkedett, és hogy milyen lett a végeredmény, azt hajtás után megtudhatjátok!
Az utóbbi hetek a kavarásról szóltak a Queensrÿche házatáján (aki kíváncsi rá ITT kronológiai sorrendben megtalálja). Mi megvártuk míg a szappanoperába hajló részletek egy megoldásban kiforrják magukat. Hát most kiforrták, tegnap ugyanis a csapat hivatalos közleményben jelentette be, hogy megvált énekesétől Geoff Tate-től kreativitást illető különbségek miatt. A csapat új énekese a Crimson Glory soraiból ismert Todd La Torre lett, aki mindkét csapat frontemberi teendőit ellátja majd.
Geoff Tate hivatalosan még nem reagált a távozását bejelentő közleményre, de úgy sejtjük, hogy ennek az ügynek itt még koránt sincs vége.
A death metal koronázatlan királya, vagyis a Cannibal Corpse nem szeret a babérjain ülni: idén jelentették meg 12. stúdiólemezüket, és azóta megállás nélkül koncerteznek. Bár az első hullámban elkerültek minket, a nyári fesztiválszezon előtt azért hazai rajongóknak is megmutatják, hogy miért tartják őket a világ legbrutálisabb zenekarának! Június 28-án a budapesti Club 202 fog áldozatul esni a zenei mészárlásnak, tettestársak a belga Aborted és a hazai Kill With Hate.
Ha a könyörtelen brutalitásra, páratlan dalszerzői képességekre és technikai precizitásra gondolunk a kemény zenék világában, akkor a Cannibal Corpse-nak nehéz párját találni. Bátran ki lehet jelenteni, hogy 1988-as megalakulásuk óta folyamatos vezetői a death metal stílusnak. Erre a legmeggyőzőbb bizonyíték, hogy Torture című idei stúdióalbumok az amerikai listák 38. helyén nyitott, ami más esetben egy ilyen stílusú zenekartól szinte elképzelhetetlen lenne. A death metal esetében ugyanis a mainstream médiából teljesen száműzött stílusról beszélhetünk - noha sokan emlékezhetnek rövid kis előadásukra, az Ace Ventura: Állati nyomozó című filmből, ahol egyik legnagyobb slágerüket, a Hammer Smashed Face-t zúzták le. A tagok mindig is hűek maradtak a gyökereikhez és a death metal stílushoz, viszont albumról-albumra mindig tudnak újat nyújtani a rajongóknak. Lemezborítóik Vincent Locke elhíresült grafikáról is közismertek, aminek révén rengeteg rosszakarót szereztek maguknak, és ez is közrejátszik abban, hogy több országban az eredeti kiadású lemezeik be vannak tiltva. Sőt, a szövegvilág miatt nem van, ahol fellépéseiket nem is engedélyezik a hatóságok.
Őszinteségüket és kitartásukat jelzi, hogy sosem mozdultak el gyökeresen a kezdeti, jól bejáratott útról. A technikai tudásuk megkérdőjelezhetetlen, elég csak a megbonthatatlan Paul Mazurkiewicz - Alex Webster ritmusszekcióra gondolni. Az a tény is magáért beszél, hogy Pat O’Brien gitáros anno a Slayert is óriási sikerrel segítette ki Jeff Hanneman helyén, amire kevés ember lenne képes. George Fisher, alias „Corpsegrinder” pedig kétség kívül a stílus legbrutálisabb énekesei között van. Az aktuális koncerten páratlan életművük minden korszakából szemezgetnek majd Corpsegrinderék, az említett új album legjobban sikerült tételei mellett.
A múlt hét elejének egyik vezető híre volt a médiában, hogy az Ausztriában megrendezett NovaRock Fesztiválon ellopták a Limp Bizkit egyik nagyértékű gitárját. Az első hírek magyar színpadi munkások meggyanúsításáról szóltak, aztán kiderült, hogy ebből csak a magyar igaz, a dolgozók nem a Fesztivál színpadjait építő GD-Staff Event munkatársai. Szerettük volna, ha a GD-Staff nem erről jutna az emberek eszébe, ezért megkerestük Lopata Gábor ügyvezetőt egy rövid beszélgetésre, hogy meséljen a cégről, feladataikról és a munkával kapcsolatos kihívásokról.
Az eredeti felállásában újjáalakult Spineshank visszatérő lemeze Anger Denial Acceptance címmel hétfőn került a boltokba. lemezmegjelenéshez videóklip is jár, melyet a Nothing Left For Me című tételre forgatott a banda.