2012. január 20-án bombaként robbant a hír miszerint Howard Jones kilép a Killswitch Engage kötelékéből egészségügyi okokra hivatkozva. A kérdés tehát adott volt. Ki tölthetné be a Jones által hagyott űrt? A rajongók részéről csak is egy név jöhetett szóba. Jesse Leach. A csapat azonban meghallgatást írt ki így bárki jelentkezhetett a megüresedett posztra. Legbelül azonban mindenki reménykedett, hogy a befutó Leach lesz, aki az Alive Or Just Breathing óta először dolgozik újra a zenekarral. A vizuális dolgokért ezúttal is Mike D felelt, aki az eddigi legjobb munkáját készítette el a KSE-nek. A borító sosem volt az erősségük, annál inkább a dalok. A 2009-ben megjelent self-titled ugyan közel sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket azonban a Disarm The Descent annál inkább.
A tavaly kiszivárgott, No End in Sight demóját sokan egy Times Of Grace b oldalnak könyvelték el, valamilyen szinten jogosan is hiszen egy olyan album után kicsit többet vár az ember Adam D-éktől. 
A kiadvány nem adja könnyen magát, így akinek elsőre nem sikerült meg kedvelni az nyugodtan tegyen még egy próbát a kiadvánnyal. A Hell In Me kezdő taktusai már előre jelzi nekünk, hogy itt bizony többször fogunk kettesnél magasabb fokozatra kapcsolni. A refrének szokás szerint 10/10 pontosak ez vitte el ugyebár az előző lemezt is a hátán. A verzéknek neki kell feküdni egy párszor de, megéri. 
A The New Awakening-be volt pofájuk majdnem ugyanazt a riffet ellőni, mint az In Duel Time-ban azonban még ezt is megbocsátjuk nekik. A zenei alap maradt a szokásos, Mike és Justin halál pontosan pakolják a ritmusokat a többiek alá. Dutkiewicz és Joel játéka a kezdetektől fogva összetéveszthetetlen, Jesse Leah pedig még mindig Jesse Leach aki önmagában rádob 3-4 pontot instant bármire. A You Don’t Need To Bleed For Me, The Call, No End in Sight triumvirátus az album legerősebb része legalábbis nekem mindenképp. A NEIS-ban hallható „No longer numb to the pain, going back, we're far too late Wash away the fear of our ignorance” két sor azóta nem megy ki a fejemből, hogy a zenekar elérhetővé tette a teljes albumot. A maga közegében igen csak működik az a dal, amit anno még egy szimpla b oldalként bélyegzett meg a nagyközönség. Az Always kezdő basszus témája mintha csak a Rise Inside-ból lett volna átemelve, amiből végül egy BALLADA kerekedik ki. Hallottunk már eddig is dallamosabb témákat a KSE-től azonban ilyet még nem igen. Üde színfoltja az amúgy is szinte tökéletesre sikeredett kiadványnak.
Bónusz tételek nélkül azonban ma már nem létezhet album így az iTunes verzió további négy dalt rejt számunkra, amiből kettő szimplán nem fért fel a kiadványra, míg a másik kettő élő felvétel a tavalyi turnéról. A Disarm The Descent nem szeretne az Alive Or Just Breathing helyébe lépni csupán méltó utódként tisztelegni a legendás lemez előtt.
