Tavaly novemberben Chris Broderick gitáros és Shawn Drover dobos hirtelen egyszerre léptek le a Megadeth-ből és idén februárban Act Of Defiance néven együttest alapítottak Henry Derek énekessel (Scar The Martyr) és Matt Bachand basszusgitárossal. Eidolon, Jag Panzer, Nevermore, Megadeth, Shadows Fall. Illusztris névsor és zenekarok, igazi szupergroup! Ilyen kvalitású zenészektől várható a minőségi zene, de elkerülhetetlen, hogy a korábbi zenekaraikhoz (elsősorban a Megadeth) fogják mérni a teljesítményüket.
Az Act of Defiance debütáló nagylemezén azonban szó sincs a Megadeth folytatásáról és rádiórockról, ez modern, komplex thrash metal. Van húzása és kemény ráadásul jól szól a lemez, van benne erő. Amit nem valósíthattak meg a Megadeth berkein belül az valószínűleg felkerült a lemezre. A végeredmény ennek ellenére nem egy végtelenített zúzda, több progos elemet is belecsempésztek, de meglepetés, hogy a szupergroup minden nagyobb kísérletezés nélküli agresszív thrash metalt játszik.
A kezdő három szám a Throwback, Legion Of Lies (az egyik legjobb dal az albumon), Thy Lord Belial őrülten gyors groove-os thrash ritmusok és Broderick sem pazarol sok időt, bemutatja a sokoldalúságát, technikai tudását és azt, hogy kiváló gitárjátékos a stílusban. A kezdeti villámháború után a zenekar fordulatot vesz a dallamosabb véglet felé (Refrain and Re-Fracture) Derek váltakozó tiszta és thrash énekével és Broderick dallamos harmóniáival és a klasszikus gitár bevezetőjével. A Poison Dream a melankólia és az agresszió keveréke majd a thrash vágta után elsöprő szólóval félúton és hangulatos befejezéssel. A NWOBHM-ízű Obey The Fallen-ben egy lassú basszus intro után egy fülbemászó riff kúszik fel. A Crimson Psalm akár a Rust In Peace lemezen is szerepelhetne ha hozzáképzelem Mustaine énekét.
Az album úgy hangzik, mint egy teltebb-erőteljesebb változata az olyan old-school thrash bandáknak, mint a Testament, a Slayer és hasonlók, azonban sokkal modernebb formában. A Birth And The Burial album, amely bár lehet, hogy nem úttörő, azért kedvemre való zenét tartalmaz, megállja a helyét de nincs benne semmi különös vagy különleges.
Van javítanivaló: egy kicsivel több dallam árnyalná az albumot és így izgalmasabb lenne, mert hiányoznak a kiemelkedő emlékezetes témák és sokszor elég sablonosak a megoldások, az énektémák és a refrének kidolgozásán is agyalhattak volna még. Ettől függetlenül nincs semmi amiért azt mondhatnám, hogy nem szeretem ezt az albumot, ez egy tisztességes debütálás. Összességében egy jó, lendületes szólókkal, remek gitármunkával telezsúfolt albumot tett elénk az Act Of Defiance, amelyet élvezetes hallgatni, de megvannak a hiányosságai is. (3,5/5)
