
Scott Kelly szálldogál az otthonodban

Február 29-én a BudapestArénában lép színpadra Rudolf Schenker és Klaus Meine csapata, a jubiláló Scorpions, de addig is érdemes néhány, még a rajongók által is kevésbé ismert tényt megosztani róluk.
Nem érdemes azon vitatkozni, hogy a Queennek tagadhatatlanul nagy hatása van napjaink pop/rock (és metal) zenéjére. Habár Freddie Mercury halála megkurtította a legendás brit zenekar karrierjét (az Innuendo utáni korszakot most ne vegyük figyelembe), mégis hitetetlenül sok örökérvényű slágert hagytak az utókorra. A legendás zenekar méglegendásabb énekesének halála óta kevés olyan hangszálmatador született, mint ő, pedig ennek a héten múlt 24 éve. Ennek emlékére mazsolázunk kicsit a Queen életműből.
Az, hogy én egy holland fesztiválon kötöttem ki, egy igen nagy figyelmetlenség végeredménye volt. Aki olvasgatja az irományaimat tudja, hogy rühellem a fesztiválokat, arénákat, stadionokat, mégis sikerült beesni egy állatkertbe.
Nem értem. Nem igazán a szívem csücske a punk zene (kevés kivételt azért fenntartok a szabály erősítése végett), mégis a Prosectura, ami még véletlenül sem a legkifinomultabb (itt a zene technikai oldalát kell érteni) ebből a műfajból, rendszeresen megfordul a lejátszómban. Itt nem kell gyökeres rajongást érteni, hiszen a jelen kritika tárgyát képező lemez mellett csak a legutóbbi, már nyolc éves (ez a legszebb kor, ugyebár) Sándor, József, melegek tekergett a lejátszómban. Viszont ez a kettő annál többet!
Azt talán mindannyian elismerjük, hogy az utóbbi években a zenének és zenekaroknak legalább annyi szenvedést hozott az online streaming térhódítása, mint amennyi könnyebbséget eredményezett. Az átrendeződés áldásai között lehet az, hogy ma már egy szobában felvett produktumból is el lehet érni a fesztivál headliner státuszt, de sokszor minőségi és kivételes produkciók is észrevétlenek maradnak a felhígult piacon, miközben a zavarosban halászó mogulok ma is könnyű szerrel formálhatnak át saját kényük-kedvük szerint egy-egy alkotást. Ebbe az érdekesen kuszálódó miliőbe toppant be egy hazai művész elképzelése, amellyel újra esélyt kaphatnának a minőségi művek és képviselőik. A NOW Books & Music független kiadóról az ötletgazdát, Décsy Esztert kérdeztük, aki újdonsült kiadója mellett a NOWmagazin alapító-főszerkesztőjeként már egy ideje patronálja a hazai feltörekvő zenekarokat.
Az AC/DC frontembere rajong az autókért. Ezt nemcsak kivételes saját gyűjteménye bizonyítja, hanem az is, hogy szívesen vezet autós sorozatot. A Metál – Autócsodák Brian Johnsonnal – az első széria sikere után – második évadával szombattól látható a Discovery Channel műsorán.
Mivel én egyik pecsás Whitesnake koncerten sem voltam jelen, csak az elmaradotton (igaz, 2006-2007 környékén viszonylag sokszor láttam Coviékat), 2015 év végére épp esedékessé vált, hogy újra részt vegyek egyen és a megosztó, kissé felemásra sikeredett, de mindenképpen érdekes színfoltot jelentő és persze tökéletesen érthető időzítésű Purple Album turnéja tökéletes apropót szolgáltatott ehhez. (Fotó: Whitesnake Facebook)
A bécsi Donauinsel-en jövő júniusban második alkalommal megrendezendő Rock In Vienna Fesztivál fellépő közül ezidáig a Rammstein és az Iron Maiden nevét ismerhettük. Ma a szervezők még bejelentettek pár nevet és hozzá időpontokat is. Alább a részletek.
A hónap eleje óta tudható, hogy 2016. július 8 és 17 között rendezik a jövő évi Rockmaraton Fesztivált, amely jövőre először tényleg maraton hosszúságú lesz, hiszen 10 napig bulizhatnak a rockerek. A fesztivál helyszíne ismét Dunaújváros, azon belül is a Szalki-sziget lesz. Korábban a Sonata Atctica és a Behemoth fellépését jelentették be a szervezők, tegnap újabb névvel bővült a paletta. Jön a holland Epica is, akik a Sonata Arctica-val egy napon lépnek fel.
Az Ola Lindgren vezette svéd death metal intézmény Grave nemrégiben adta ki a tizenegyedik nagylemezét Out Of Respect For The Dead címmel, és jó hír, hogy november 28-án, tehát most szombaton be is mutatják a friss anyagot a budapesti Kék Yuk-ban, méghozzá egy másik death metal intézmény, a szintén friss albumos amerikai Malevolent Creation társaságában. A bemelegítésről a veszprémi morbid grindcore alakulat, a Krampüs fog gondoskodni.
A bakersfieldi veteránok ismét megdolgoztatják a fanatikusok pénztárcáját, ugyanis most egy minden igényt kielégítő kollekcióval rukkoltak elő az ünnepekre.
A múlt heti előzetes után befutott az Eagles Of Death Metal-lal készült teljes interjú is, melyet a november 13-ai tragikus párizsi esemény kapcsán adtak a Vice-nak. Mint ismert a Jesse Hughes vezette zenekar koncertjén 87 embert mészároltak le a dzsihadista terroristák. A csaknem fél órás interjúban részletesen beszélnek erről. Nem idéznénk belőle, aki szeretné nézze meg fentebb. Egy biztos a zenekar nem oszlik fel, sőt ők szeretnének lenni az első zenekar, aki az újra megnyíló klubban koncertet ad. "Alig várom, hogy visszatérjünk Párizsba. A barátaink eljöttek a koncertünkre, hogy rock’n’rollt halljanak, és meghaltak. Én pedig vissza fogok térni oda, hogy éljek”, mondja Jesse Hughes az interjúban. Úgy legyen!
Sokak agyába szinte kitörölhetetlenül beégtek az alábbi veretes sorok: „Come my lady, Come come my lady // You're my butterfly, Sugar baby”. Igen, a Crazy Town minden bizonnyal Butterfly című dalának köszönhetően ismerős elsőre – a videót, amelyben a félmeztelen, kellően kisportolt testű énekes pillangók és jó testű csajok között nyomja a szöveget, idehaza is szétjátszották a zenetévék.
Az imént jelentették be, hogy a 2016-os VOLT fesztivál egyik headliner-e nem más lesz, mint az Iron Maiden! Örül mindenki? Ez azért eléggé erős ok, hogy elzarándokoljunk júliusban újra Sopronba, nem?
Éppen csak beestem a Speedfestről, megsimogattam a gyerek buksiját, szeretetteljes csókot leheltem a csajom homlokára, majd elcsigázott, elhasznált testemet kocsiba vágva legurultam a Dürerbe, hogy egy forró teát vételezve (amit csak azért mertem megtenni, mert Levi Úr nem dolgozott, így nem kellett az estét szemrehányó tekintete össztüzében eltöltenem) beálltam szokásos bal előre, közel mindenhez. Kellett ez, mint a falat kenyér. A Speedfesten ismét rájöttem, hogy gyűlölöm a fesztiválokat, a sok embert, a futószalag koncerteket, a drága és vacak sört, és úgy nagyjából mindent. Itt viszont családias a légkör, sok az ismerős, megvan a feeling, jól szól (szerintem) a terem, és 10 perc alatt hazaérek. (Fotó: Máté Évi)