Nem is igazán az első, hanem sokkal inkább a második October Tide album tűnik annak a nagy horderejű műnek, amiről kicsit bánom most, hogy akkor valahogy csúnyán lecsúsztam. Pedig, ha az említett Grey Dawn című lemezüket időszámításunkkal a Paradise Lost korai anyagai előtt hallom, azt hiszem ez lett volna az egyik olyan dús doom elegy, ami oly hosszú időre megülhetett volna a nyakamban. Azonban ez az alkotás 1999 végén jelent meg. Később, mint a bajtársak, stílusszinkronok hozzám eljutott hasonló korhű anyagai. Ezután pedig olyan csend lett a banda neve körül, mint egy erdei tanya kredencében felejtett bádogedény belsejében. Amit csak évtizednyi mérfölddel később tört meg a visszatérő A Thin Shell album. Hat évvel megelőzve az impozáns borítóval érkező új, Winged Waltz korongot. Vagyis a mostanit. Azaz az ötödiket.