Először meghallgattam a címadódalt. Meg a Where The Sun Is Silent című negyedik számot.. Aztán jött a Mankind Will Have No Mercy. Majd ezeket lejátszottam újra. Meg persze még néhányszor. Ahogy a többit is az új Goatwhore lemezen. Aztán meg azon spendíroztam, hogy valamit olyankor nagyon benézünk mikor szavainkkal akár csak halványan is utalunk arra, hogy a nyolcvanas évek hasította klasszikus metál vonalakon már lezajlottak a nagy korok. Ugyanis hiába gázolunk tizenhét éve csontig ebben az új évezredben, én itt is éreztem azt. Azt a delejes erőt, amitől ez az album olyan, mintha mindent most hallanék először. Szóval nyúltam a lejátszóhoz és elkezdtem az egészet elölről. A Vengeful Ascension pedig jött szembe megint. Én meg kimondtam hangosan, hogy bazdmeg! Mert bazdmeg egyértelmű, hogy egy mániákus sosem szakítja meg a szériát.

Hiszen mikor már ráérzett az ízére, képtelen abbahagyni. Sorozata előző köreiből pedig mindig erőt merít. Egy újabb aktus csak bátrabbá, nagyobbá, tökéletesebbé és kegyetlenebbé teszi. Ahogy a fülledt dél okkult underground moguljainak sincs rosszabb albuma. Persze a sötétet szívó begyeknek ettől még lehet bizsergetően rossz érzése. Ami esetünkben jó. Itt a világ ugyanis a feje tetején, vagyis megfordítva áll. Akár csak a zászlón kereszt. Mert itt olyan úton járunk, mint a Demolation Hammer, a Bathory, a December Wolves és az Absu.

A hetedik Goatwhore album azonban nem csupán nosztalgiavillongások sorozatát égette át rajtam, ahol újrajátszott klasszikusok tépik fel az emlékeket, hogy milyen volt hasonló zenékre lerúgni egy gyerekszobát. Annál ugyanis mélyebben épül be. Az Abandon Indoctrination nyitógitárjára olvasott verstől és a váltás után bepörgő emblematikus black metál orkántól ugyanis én most rúgnék le inkább egy kisebb szobácskát. A szám felénél kéjes pihenővel, az Autopsy ízű hangulatos lassúba gázolásban. Amit a Downed In Grim Rebirth előz meg domináns Philthy Animal dobokkal. Amiket követve ez a tétel inkább thrash. Úgy a feléig szintén. Aztán belép Ben Falgoust a másik énekhangja - aminek semmi köze az énekhez - és felzabálja a szám hangszeres tartalmát. Csak mikor ebből hátrébb lép, jut főszerephez a hat húros fekete nemes.

Tisztázva újra azt, ami ziher, hogy a black metál a vezérszál. Mégsem száraz a lemez torka, mint egy beteg varjúé. (Ezért erős párhuzam a December Wolves második, Completely Dehumanized című mesterlemezével.) Ahogy a Decayed Omen Reborn is a fortyogó floridai iszapból rajzol meszelt norvég arcot. Állat déli black / death posvány. Ahogy a Those Who Denied God's Will szentimentális és szinte ünnepélyes blastbeat üldözői is. Ezek azonban már az egyébként korszerű hangzású, szép stúdiómunkát dícsérő lemez utolsó akkordjai. Ahonnan érdemes visszakanyarodni még a Where The Sun Is Silent című dalhoz pár szó erejéig. A legalattomosabban ringató szerzemény ugyanis ez. Monoton alaptémáját szőve át az album legborultabb szövegével és leghimnikusabb, de valahogy fénytelen refrénjével. Amit váratlan blues szóló is ékesít. Mielőtt teljesen elmerül, aki túlságosan belemerül. Vagy kapaszkodik még és ujjhegyeken lógva érzi meg, ahogy a Mankind Will Have No Mercy eltapossa thrash témájával az utolsó percnyi reményeket. Ez a nyitótéma tudniillik az, ami leuralja a világot. Úgy ölel, ahogy a fűrész. Úgy rombol, mint az ember. Ördögi, mint a Vengeful Ascension refrénje is. Mert primitív, mint az állat. Változatosabb, mint a Consticting Rage of the Merciless volt.

Szóval az van, hogy ez a Goatwhore. Itt szigorú hűség van. Amíg bizonyos metál koncerteken lassan több a jelmez, mint egy pornószínházban, miközben a maszatoló aktus a legvégső felnyögésig valahogy mégsem jut el. Más bandák meg letérdeltek a siker cipőjére és kemény munkával veszik az ernyedt közönséget a szájukba nap-nap után. Közben persze engedve annak, hogy gyorsan a lábuk közé spricceljenek azok, akik utána azonnal el is alszanak. Ez a banda viszont még nem lett megbaszva. Itt ők azok, akik fürdés és púder nélkül basszák meg a metált. A Vengeful Ascension lemezen tehát csak ilyen rituálék vannak. A Venom törzshöz való tartozás legerősebb igényével. Mint a kezdetekben. Azoknak a megszállottaknak, akik a verem aljába is lukat kaparnak. Mert az még sötétebb hely lesz. Ahhoz, hogy a rosszat akard pedig pontosan te kellesz.
5/5